A műemlékvédelmi világnap apropóján a háromszéki diákok számára szervezett rajzverseny több fiatalos kulturális versengésnél: a kezdeményezés arra az áldatlan állapotra próbálja ráirányítani a figyelmet, hogy hagyományos, stílusos épületeink homlokzatán, vidéki házakon megjelenő műanyag — termopán — ablakok teljesen megváltoztatják az ingatlanok arculatát, torzítják a településképet. Éppen ezért érdemes odafigyelni a háromszéki örökségvédők kezdeményezésére.
Késő hegy alatt abrakolni... — szól a közmondás, utalva arra, hogy az utolsó pillanat már nem mindenre megfelelő.
Vajon a hegy alatt ablakolás még elegendő eredményt hozhat? Erre kerestük a választ, amikor a műemlékvédelmi világnap (április 18.) alkalmából harmadízben rendeztünk 9—12. osztályos diákoknak rajzversenyt a megyei örökségvédelmi igazgatóság munkatársával, Magyarósi Imolával, hogy a fiatalok figyelmét az épített örökség egy-egy szegmense felé irányítsuk. Látva a homlokzatok egyre nagyobb ütemű átalakítását és a még mindig fokozódó termopánőrületet, idén az ablakokra került a sor. (A Hargita megyei építészekkel nem beszéltünk össze: ők a világnap kapcsán ugyancsak az ablaktémát emelték ki fotópályázaton.) A versenyen három középiskola — a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium, a Plugor Sándor Művészeti Líceum, valamint a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium — csaknem hatvan diákja vett részt, meglepően szép eredménnyel. A Bod Péter Megyei Könyvtár díszterme megtelt cirádás, századfordulós, stukkódíszes városi ablakokkal, kis, falusi hatszemes nyílászárókkal, boronaházak aprócska réseivel... Egyesekben tükröződött az utca, másokban a szoba függönye fodrozódott, némelyek egész pontos képet adtak a vasalatokról is. Finom művű grafikák, festmények, sőt, egy közel életnagyságú gipszmű is készült. A díjakhoz a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja pénzjutalommal, a Kovászna Megyei Művelődési Központ könyvekkel járult hozzá. A verseny legnagyobb hozadéka a diákok számára nem is a jutalom és az oklevél, hanem a személyes megfigyelés élménye lehetett. Volt olyan pályamű, melynek ,,modelljét" a rajz elkészülte után nem sokkal műanyagra cseréltek, s ezt az alkotó kétségbeesve jelentette tanárának. Ugyancsak érzékennyé váltak a gyerekek Sepsiszentgyörgy szecessziós házainak díszes ablakkeretelésére is, együtt fedezve fel azt az igazságot, hogy minden a részletekben rejlik! Az örökségvédelmi nevelés jelentőségét nem kell hangsúlyoznom, azt is — a zenei neveléshez hasonlóan — valahol a születés előtti kilencedik hónap táján kell elkezdeni. Most, amikor a tizenéves gyerekek nagy része ide-oda csapódik, kapaszkodót keresve abban a sodró információáradatban, mely körülveszi, különösen fontos szilárd, értékalapú, közösségi programokat szervezni. Az év elején a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanáraival közösen elindítottuk régi álmunkat, a Háromszéki Értékvédők Csapatát. Kéthetente előadásokat, kirándulásokat, közös tevékenységeket szervezünk a diákoknak a székelyföldi örökség különböző területeivel kapcsolatosan. Szeretnénk, ha megismernék saját régiójukat, felelősséget éreznének értékeik megőrzése iránt. Nyáron a felsőcsernátoni haranglábat közös erővel, tábor keretében tervezzük helyrehozni, hogy valódi csapat alakulhasson ki az érdeklődőkből. A Református Kollégium tanrendjébe pedig, köszönhetően az igazgatóság pozitív hozzáállásának, Magyarósi Imola kérésére — és vezetésével — bekerült a műemlékvédelem-óra is. Kisebb eredmények tehát már vannak!
De térjünk vissza ablakainkhoz. A világnapi eseménysorozatból a felnőttek sem maradhattak ki! A rajzkiállítás megnyitója után pár nappal, április 30-án került sor Sebestyén József kollégám (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Határon Túli Emlékek Osztálya) előadására, aki több évtizede foglalkozik a történeti ablakokkal. Az ablak funkcionális és átvitt értelmű megközelítése után rövid ablaktörténetre, majd a nemzetközi és hazai példákon keresztül — az előadó saját, gyönyörű fotóinak felhasználásával — a jelenlegi problémák gondolatébresztő bemutatására került sor. Az ablak a ház szeme, annak szeme fénye, a homlokzat jelentős része, megváltozásával csorbul az épület arculata. Történeti szerkezetei miatt az ablak szakmai tudásforrás és ,,adatbank" is egyben. A kidobott régi nyílászárók nagy része a mai műszaki igényeknek megfelelően javítható volna — praktikus tanácsokért lásd a www.ablakprofilok.hu honlapot —, nem is beszélve a ma már pótolhatatlan egykori faanyag minőségéről és a mesterségbeli tudásról. Érezték ezt mindnyájan a hallgatóság soraiban, mert a bemutató után csaknem egyórás beszélgetés, vita és közös megoldáskeresés következett
Jakab Árpád, a történeti nyílászárók felújításával mesteri módon foglalkozó helyi műhely vezetője például a Brassó belvárosában észlelhető lehangoló folyamatokra hívta fel a figyelmet. A derék szászok 18. századi, csodálatra méltó precizitással készült nyílászáróit ugyanis nem elég, hogy nagy számban cserélik igénytelen megoldásokra, hanem még eltávolításukkor sem figyelnek oda értékeikre: előfordult, hogy az értékőrzők kérése ellenére láncfűrésszel darabolták fel a házból kidobott barokk kereteket. Egy másik példa: egy műemlék épület reneszánsz kőkeretét is elpusztította tulajdonosa az ablakszárnyakkal együtt. Látva mindezt, brassói civil szervezetek összefogásával és a megye anyagi támogatásával a kapuk megmentésére és helyreállítására idén program indult, melynek már vannak szép eredményei, épp a felszólaló mesternek köszönhetően.
Az embernek fáj a szíve, ha belegondol, hogy mennyi érték pusztul el ,,felvilágosult" napjainkban is. Igaz, hogy Brassóban már közel sem azok élnek, akik a várost építették, így az ablakprobléma identitásbeli kérdésekhez is vezethet. (Kedves székelyföldiek, örökségünk itt még a saját kezünkben van, védjük, óvjuk minden apró részletét!)
Fontos volna a szakképzés erősítése is, a történeti nyílászárókkal foglalkozó restaurátorok, asztalosok összefogása — és a gyengébbek továbbképzése, hogy legyen, aki szakszerű módon helyreállítja a régi szerkezeteket.
A civil szervezetek jelen levő képviselői a média és a reklámok erejében, látványos, figyelemfelkeltő akciók indításában bíznának, hiszen ha lépten-nyomon a műanyag szigetelésre és az ablakcserére biztatják az egyszeri embert, nem fog fáradságos munkával komoly szaktudású asztalost keresni. Talán követendő volna településenként Nagyszeben példája is, ahol a belvárosi postaládákba jól áttekinthető kis szórólap került a megfelelő és elvetendő példák — ablakok helyreállítása, villanyórák elhelyezése, kapuk karbantartása stb. — fényképes bemutatásával, DA és NU feliratokkal. Végül felmerült, hogy Sebestyén József előadását románra is le kellene fordítani, és bemutatni, ahol csak lehet, mert a helyzet tragikus.
Diákok, civilek, szakemberek, városvezetők, médiumok: össze kell fognunk, mert ebben van az egyedüli megoldás! Tegyünk meg mindent értékeink védelmében, és bízzunk abban: kinek Isten akarja, az ablakon is beveti!
