Észre sem vették a Székely Nemzeti Múzeum szombati látogatói, hogy már ebédidő is elmúlt: a madarak és fák napjára meghirdetett rendezvényen akkor volt a legnagyobb élénkség, amikor a város utcáin alig lehetett valakit látni.
Főként kisgyermekeket hoztak a szülők, nagyszülők, beugrott néhány nagydiák, és volt olyan járókelő, akiben most tudatosult, hogy a szűkebb és tágabb életterünk sok — részben már eltűnt — vadja, madara, ezerféle bogara is jelzi a világ változását. Mai, érdekesebb szárnyasainkról Köllő Zsolt tartott mesés előadást a kicsiknek, mindjárt az elején kiemelve, hogy élőlény csak az önző ember szempontjából lehet hasznos vagy káros: a természetben minden a helyén van. Ahogy a múzeumkertben is megtalálta mindenki a maga szórakozását: magvakat ragasztott, nemezelt, énekelt, kürtőskalácsot vagy mézespogácsát majszolt, kincsvadászaton vett részt az aprónép, míves ékszerekre alkudott, vagy Jánó Mihály művészettörténész vezetésével utazott korszakokon és kontinenseken keresztül a felnőtt — mindig a madarak nyomában, kicsit megfeledkezve a mindennapos földi gondokról.
