Nos, az ötlet paradox módon legyőzője fegyvertárában is ott szerepel, a populizmus vonalán jócskán előrehaladt Băsescu a parlament reformjának leple alatt csempészi vissza a gondolatot a hazai politikai életbe.

Mint ismeretes, a törvényhozó hatalom átgyúrását választási kampányában kezdeményezte, eredeti célja az volt, hogy kihasználja a politikai osztály népszerűségének hanyatlását, s nem csak kifogja ellenfelei vitorláiból a szelet, hanem saját érdekében lovagolja meg azt a kiábrándulást és elfordulást, melyben a politikai osztálynak az utóbbi években része volt sorozatos kudarcai, korrupciós ügyei és a közéletet nemegyszer amolyan balkáni cirkusszá züllesztő húzásai miatt.

Nos, az elnökjelölt terve bevált, célját elérte, kampányában a népszavazás is az ő malmára hajtotta a vizet, a parlament egykamarássá alakítását a választók helyeselték, és ennek nyélbe ütése van most folyamatban.

De mit látunk? Mi folyik ennek örve alatt tulajdonképpen? Nos, a sajtó által nagy játékosként aposztrofált elnök tulajdonképpen olyan változást kíván keresztülerőszakolni, mely az állam fő hatalmai közti viszonyt oly jelentősen módosítja, hogy az már tulajdonképpen magának a parlamentáris köztársaságnak a létét kérdőjelezi meg. Olyan plusz jogosítványokat juttat ugyanis az államelnöknek, melyekkel eddig nem rendelkezett, s melyek az eddig potenciálisan félelnökinek nevezhető rendszert tulajdonképpen teljesen elnökivé teszik. Ha Románia prezidenciális köztársasággá válik, a kormányfő kinevezésében az elnök dönthet, aki ráadásul szinte leválthatatlanná válik — Băsescu nyilván soha meg nem bocsátja a törvényhozásnak, hogy annak idején felfüggesztette és megpróbálta megbuktatni —, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad: alig két évtizednyire az átkos emlékű kondukátor letűnte után újra teljhatalmú politikai szereplő jelenik meg a színen, aki lehet felvilágosult vagy felvilágosulatlan, de a végrehajtó hatalmat gyakorlatilag a kezében tartja.

Miként azt praktice és de facto már most látjuk is a román közéletben.

Nem hiszem, hogy e fejlemény bármely kisebbségre nézve kedvező lenne. Nekünk alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a parlament minél erősebb legyen, abban a lakosság sokféle csoportja két külön funkciójú kamarán keresztül juttathassa kifejezésre érdekeit, s a kormány erős parlamenti kontroll alatt álljon, ne az államelnöktől, hanem a választott képviselőktől és szenátoroktól függjön, azoknak legyen felelős — el a leválthatóságig.

Băsescu viszonylagos népszerűsége a magyarok körében is hódított, emiatt némileg veszített súlyából az az elv, miszerint a magyar kisebbségnek stratégiai érdeke fűződik a parlamentarizmus erősítéséhez. Az elnöki pozíció felértékelődéséhez lehet kényszerűségből alkalmazkodni, de azt külön elősegíteni szarvashiba volna, mi több, gáncsolni szükséges.