Háromszéken ezer szülésre ezerkétszáz terhességmegszakítás jut. (újsághír)
A babaváró kismamát áldott állapotban levőnek, viselősnek vagy terhesnek nevezik. A kifejezések sokfélesége is utal rá, hogy a gyerek várása jelenti az örömet, a csodavárást, az áldást, hiszen a nyelvünk gyermekáldásként, a szülők, a család kiteljesedéseként jelöli a gyerekszületést.
Fizikai értelemben a kismama viseli a magzat terhét, vagyis ő a viselős, de az állapottal járó megpróbáltatások is főként rá nehezednek.
Bár erről ritkán esik szó, de a lelki teher nagy része is az anya osztályrésze, hiszen közvetlenül is felelős a baba életéért, míg az apa csak közvetve teszi mindezt. Az új élet megfoganásának pillanatától a leendő édesanyának sok mindenről le kell mondania testi, lelki értelemben egyaránt a magzat és az önmaga egészsége védelmében.
Ez a vállalás nagyfokú önzetlenséget kíván meg az anya részéről, hiszen le kell mondania egy időre (van, akinek végleg) a hajdani csinosságáról, a kényelméről, a szórakozás bizonyos fajtáiról, a pihenés egy részéről, na meg időszakosan az önmegvalósításra vonatkozó terveiről is. Minden célját és viselkedését alá kell rendelnie egy magasabb rendű célnak, a teremtésben való részességnek.
Az apa részéről is felelősséget és vállalást feltételez már a terhesség állapota is, hiszen ha a baba terhét nem is, de a munka és a lemondás terhét neki is viselnie kell, kellene. A csecsemő fogadására neki is éppen úgy fel kell készülnie, mint a leendő anyának, át kell gondolnia az eddigi életvitelét, kötelességeit, és vállalnia kell az önzésről való lemondást. A kényeztetett, kiszolgált partner, férj szerepköre helyett a megbecsült, felelősségteljes apa szerepe vár rá.
A különböző korok, kultúrák másképpen viszonyulnak az anya- és apaszerephez, és ezek a társadalmi szokások nagymértékben befolyásolják a szerepvállalást és a feladatok megítélését, megosztását.
A régebbi korok társadalmában a gyerekszülés, gyereknevelés egészen serdülőkorig a nők feladata volt, míg a férfiaknak a védelem és a nehezebb fizikai munka jutott. Mostanra ez a helyzet sok országban jelentősen megváltozott.
A fejlett országokban a nemek közti egyenjogúság abban fejeződik ki, hogy a nő is ugyanolyan felelősségteljes munkát vállal, mint a férfi, emez viszont részt vállal a nevelésből, és fontosnak tartja a felkészülést is. Részt vesz a terhesgondozási programokban, éppen úgy el tudja látni a babát, mint az anya, és részt kér a szülés élményéből is. A babavárást pont úgy a saját feladatának is tekinti, mint a tisztelet kifejezését a várandós kismama irányában. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a társadalom is tisztelettel bánik azzal a nővel, akinek a hozzáállásától a jövő generációjának élete, neveltetése függ.
