Volt egyszer egy tekergő,
Engedetlen kis szellő,
Késő estig az anyja
Haza ugyan várhatta,
Eltévedt a sötétben,
Kint maradt a nagy éjben.
Ablak alatt sírdogált,
Három kutya arra járt,
Rávakkantott az egyik,
S a kis szellő, mint a gyík,
Úgy besurrant a kertbe,
Hideg eső ott lelte.
Bizony szerencséje volt,
Talált egy lyukas diót,
Ahogy abba belebújt,
Hát a dió
Megindult,
S vele, hazáig gurult.