Háromszéken ezer szülésre ezerkétszáz terhességmegszakítás jut. (újsághír)
Egy csecsemő világrajövetele, egy új élet kezdete minden társadalom számára az élet megújulását, a reményt, a halhatatlanság felé vezető utat szimbolizálja. Talán ezzel magyarázható, hogy a nagyon reménytelen történelmi periódusokban, helyzetekben is az anyák világra hozták kicsinyeiket egy jobb, emberibb kor vagy sikeresebb emberi sors reményében.
Ha a tatárvész, török dúlások idejére gondolunk, az éhínség, a nagyméretű járványok pusztításaira, mai fejjel gondolkodva azt mondhatjuk, hogy az akkori emberek nem ismerték a születéskorlátozás módozatait, vagy vallásos meggondolásból minden jövevényt az ég akaratának, ajándékának tekintettek. Háttértől függetlenül a nagy népességszaporulat biztosította minden baljós periódus túlélését, bár nagy volt a csecsemőhalandóság.
Arról nem szólnak a krónikák, csak uralkodócsaládok esetében, hogy hány családi tragédia húzódik meg a csecsemőhalálok mögött, de az vitathatatlan, hogy a túlélést az emberi faj, a nemzetek számára ez biztosította. A tragédiák túlélését még a társadalmi összefogás is hatványozottan segítette, és nem utolsósorban a hit.
A mai korok emberének egy egészen más élethelyzetben kell élnie és döntenie, ami sokkal több jogot biztosít az anya számára, de sokkal több terhet és felelősséget is ró rá. A nők munkavállalási lehetőségével meg a tudomány fejlődésével lehetővé vált, hogy ők is döntsenek a partnerkapcsolataikban meg a gyerekvállalás vonatkozásában. Így a gyerekszülés problémája, azaz ami addig sorsszerűen kötelező volt minden nő számára, és megalázó helyzetet jelentett az ennek eleget tenni nem tudóknak, új megvilágításba került.
Bár még sokfelé mindig nagy a társadalmi nyomás, az évszázados szokások súlya, az esetek többségében a leendő anya vagy a pár együtt dönti el, hogy vállalja-e a terhesség kihordását, a gyerek megszülését, vagy nem. A nők jelentős része a munkavállalás folytán, ha szűkösen is, de egyedül is el tudja tartani a gyerekét. A nőkre nehezedő feladatok és döntések mennyisége éppen ebből adódóan megsokszorozódott, míg a férfit megtartotta a valamikori privilégiumai bűvkörében, vagy egy általa nem kívánt passzív szerepbe sodorta.
A megváltozott szereposztás mindkét nem számára szokatlan helyzeteket teremtett, melyekben nem lehetett az évszázadokig bevett gyakorlatot venni alapul. Így az egyéneknek és a társadalmaknak is meg kellett, meg kell találniuk a járható utat.
Ahol ki tudtak törni a tradicionális apa-anya szereposztásból, ott a családi feladatok megoszlanak, és nagyobb a gyermekvállalási kedv is.
