Április folyamán a villanyoszlopokra rögzített reklámok lepték el Sepsiszentgyörgyöt: a földre telepített mennyországot ígérték. Május elsejei nyitással, ingyenes belépéssel, halom szórakozási lehetőséggel.
Terepszemlénket szándékosan a nyitás utáni napokra időzítettük: hadd ülepedjen a kezdeti hév. Amit láttunk Kökös határában, felemás benyomásokat hagyott. Tény: kikapcsolódásra, szórakozásra, mindenféle mókás és komoly sportjáték űzésére tökéletesen alkalmas helyet építettek ki (illetve építenek, hiszen a munkálatok még javában zajlanak, a tervezett szabadidőparknak csupán egy része készült el). Valami zavar is ugyanakkor, olyasféle érzés, mint miután a román tengerparton megjárta magát a székely. Bár ez jobbnak, vonzóbbnak ígérkezik. Már csak közelsége okán is.
Futballgolftól a szórakoztató parkig
Az országúton Brassó felé tartva, a kökösi vasúti megálló után balra térni, át a síneken, aztán csak menni az úton — kapjuk az útbaigazítást. Meg a reklámok is eligazítnak, teszi hozzá a faluban megszólított úriember — mindezt románul. Az aszfaltról lekanyarodva kavicsos út, mentén villanyoszlopok. Alsó felük világoskékre festve. Hát, kissé furcsán viszonyul ez a szín a természethez. Bár ez még csak a kezdet. Bő kilométernyi porozás után feltárul a Natura Park: kerítése, építményei csupa természetes anyagból, való igaz, de a villanyoszlopokon is alkalmazott világoskék s még annál is rikítóbb világoszöld, rózsaszín, narancssárga festékkel bőségesen ellátva. Ennek így nem sok köze a természethez, de majd később erre is választ kapok.
Némi várakozás után megérkezik egy fiatalember, egyik igazgató, ki információkkal szolgálhat. Mert az adminisztrátor nem tud mindenről, s egyébként is, jobb, ha újságírókkal a főnökök beszélgetnek. Romántudásom legjavát mozgósítom, szót értünk. A park ötlete onnan indult, hogy csoportjuk franchise rendszerben hozzájutott a futballgolf nevű új sport romániai bevezetésének jogához, annak kerestek megfelelő pályát. Olyat, ahol mindenféle természetes akadályok megtalálhatóak, legfőképp vizesárkok. A sportolási lehetőség mellé valami szórakozás is kell, erre hamar rájöttek — s azzal be is indult fantáziájuk. Ezt is hozzátettek a tervhez, azt is, földet vásároltak, majd még többet. Mostanra 160 hektárosra dagadt a Natura Park, s hadd lássuk, hol mi van — hív beszélgetőpartnerem körsétára.
Unikumok
A futballgolfpálya a hely különlegessége, ennek szabályait magyarázza hosszan. Pedig egyszerű: focilabdával a golf szabályai szerint kell végighaladni a pályán, tizenvalahány lyukba a labdát begurítani. Egyszerű? Dehogy. Igaz, én nem vagyok focitehetség. Aztán a csocsópálya, emberi méretben, ember játékosokkal. Ez is különlegesség, állítólag Romániában ebből sincs több. Csak értem felfújják a légzsákokat, valóban szórakoztató lehet, amint ketten a rúdhoz rögzítve csak keresztirányban mozoghatnak, de még egy csapatra valót sem alkotunk, s akkor hol az ellenfél? Homokon járunk, akár a tengerparton. Speciális fóliával fedték a korábbi termőföldet, mely felülről a vizet átereszti, de alulról a gyomot felnőni nem engedi, jó drága volt, mondja az igazgató. A költségekre rákérdezni fölösleges lenne, nem is teszem, annyit azonban tudni szeretnék, honnan a finanszírozás. Egyetlen befektető, egy brassói vállalkozó pénzelte az egészet, mondja, néhányan, társai csak a kivitelezésben segítik.
Arrébb megyünk, strandfoci- és strandröplabda-pálya, mellettük a műfüves teniszpálya most épül, mögötte játszótér. Elszórva náddal fedett asztalok, akár a román tengerparton a kávézóknak. Egy négyemeletes felépítmény felé tartunk, nyitott toronyféle, színes, akár a kerítések. Sőt, a különböző szinteken más-más színű hangulatvilágítás. Meg bútorzat. Ide ülnének ki a lakóvendégek. Mert arra is lehetőséget kínálnak, csak később. Felmászunk, onnan látni mindent. Ahol most repceültetvény sárgáll, két hét múlva strand lesz medencékkel, napozókkal. A Feketeügy töltésén túl ATV-pálya. Horgászni már lehet, piknikezni szintúgy. Fényképezek a magasból, közben érdeklődő jön. Hogy majd június második felében „birthday-party"-t rendeznének, mik a lehetőségek. Az igazgató sorolja, azt is, hogy addigra elkészülnek a bungalók. Árakról egyelőre nem tud felvilágosítással szolgálni.
Lemászunk a negyedikről, át a homokon, függőhíd, itt a forgalmat a majálisra időzített nyitáson irányítani kellett, mondja, a híd teherbírása tíz személy, állítása szerint május elsején, másodikán tizenötezren fordultak meg a Natura Parkban. Csodálkozom kicsit. De az biztos, hogy szombat délelőtt 11-ig 1380 autót számoltak meg. Hogy honnan? Nagyváradtól Bukarestig, a környékről, legfőképp Brassóból. Hogy hogyan reklámozták? Nem is olyan nagyon, a Sepsiszentgyörgyön is látott plakátokkal, SMS-ben, interneten.
Csak természetesen
A bungalók mellett megyünk el, girbegurba faágakból készült vázuk, agyagtapasztás kívül-belül, közte szalmaréteg szigetelőnek. Ágy is, székek is ágakból, benn villany, fürdőszoba. Lesz. Mindent természetes anyagokból, döngölt föld a padló, nád a tető, szalma a derékalj. Ezek legalább nem tiritarkák, szafariparkbeli kunyhóknak elmennének. Víz saját kutakból, ellenőrzött vízminőség. Árak? Még nem gondolkoztak rajta, de elérhető lesz.
Felmászunk a töltésre, a piknikezőhely mellett haladunk tovább. No, itt volt tolongás a nyitáskor. Meg egyéb is. Összecsukhatós vászon napernyőket tettek ki, hadd érezze jól magát a kedves vendég — úgy negyedét össze is tudták szedni napnyugtakor. Fát készítettek ki tüzelőnek, valaki mégis a további villanyvezetésnek felállított oszlopot vágta ki derékban, de az tűz ellen kezelve lévén, csak senyvedett, míg a parázsból tartotta. Hát, ezek vagyunk, mondja kalauzom, s megértem, hogy rosszulesik neki.
Kicsinykét még a töltésen gyalogolunk, megérkezünk az indiánfaluba. Színes vigvamok, mindenikhez kavicsozott járda vezet, a középen lepadolt színpadszerűség, annak is a közepén tábortűz helye. Ezt a részt a fiataloknak szánták, a tippikben aludnának, s ezen a félreesőbb helyen kedvükre bulizhatnának. Kihangosítható zene, szabad a tánc.
Visszafordulnék, de meg kell még néznem a vízibicikliket. Mert különlegesek ezek is, hattyú formájúak. Vadonatújak. Néhány kihúzva a mólóra, a kormányzáson kellett némi igazítást végrehajtani. Nagy keletjük volt a nyitáskor.
Pónilovak, tevék, lámák közt gyalogolunk immár visszafelé. Az állatok kipányvázva, a sok-sok utazás után igencsak jól érzik magukat a kövér füvet legelve. A cirkusz állatai. Mert az is van a Natura Parkban. Az igazgató szerint állandóan ott lesznek. Hosszú az út, az alkalmazottakról kérdezem. Jelenleg tízen vannak, brassóiak, naponta ingáznak. Persze, majd alkalmaznak még. A faluból is, hogyne. Mindenféle munkákra, akiket kell, kiképeznek. Bárhoz, idegenvezetőnek. Ezeknek idegen nyelveket is kell beszélniük. Magyarul is? Maradunk az idegen nyelvek kifejezésnél.
Ricardo, a cirkusz vezetője jön szembe, kóstot kér állatainak, faanyagot karám építésének. Bemutatkozunk, felvidul, hogy magyarul beszélhet. Románul is elboldogul, szó se róla, de magyar az anyanyelve. Hoz majd zebrákat, meg majmokat (Magyarországról), szelídek, simogathatóak, lovagolni is lehet. Előadáshoz legalább százan kellenek, a nyitás forgalmával elégedett, most alacsonyak a költségek, mondta is a társulatnak, három hetet megpihennek, persze, azalatt sem tétlenkednek, gyakorolni egyfolytában kell, aztán majd meglátják. Ebből arra következtetek, mégsem maradnak ott örökre, nem is életformája a letelepedés a vándorcirkuszosnak. Különösen nekik, akiknél kétszáz éves családi hagyomány a cirkusz művészete.
Júniusra várva
Ezt már odébb tudom meg beszélgetőtársamtól, az egyetlen büfé asztala mellett kávézva. Egyedüli most ez a hely, ahol ételt, italt vásárolni lehet, de készül egy nagyobb, kürtőskalácsot is fognak sütni, aztán majd lesz klub is, olyan, mint Brassóban, mondja, melyik (hiába, úgysem ismerem). Június elejére szándékoznak nagyjából elkészülni mindazzal, amivel a megnyitóra nem sikerült. Hogy kevés az idő addig? Amit megcsináltak, azt is sovány négy hónap alatt készítették el (valóban csodálatra méltó teljesítmény). Itt-ott látszik is, a kerítésnek levágott nyírfák mindkét vége a levegőben lóg, mégis kirügyeztek. Tehát júniusban indulna be igazából a szezon, akkorra a strandnak, minden szórakozást, kikapcsolódást kínáló létesítménynek készen kell állnia a vendégek fogadására.
Ami eddig igazán zavart, arra most kérdezek rá. Hogy miért oly tarka, természetellenes színű minden famunka. A látványért profi dizájner felelt, magyarázza, dolgozott a Vogue-nál is évekig, látott ezt-azt a nagyvilágban, ő álmodott meg mindent. Higgyem el, minden szín belesimul majd a környezetbe. Elfogadom a magyarázatot, bár továbbra sem értem, a fa természetes színe, millió árnyalata miért alávalóbb a rikító színkavalkádnál.
Kávé fogytán búcsúzom, sok sikert kívánok a vállalkozáshoz. Valószínűleg jó forgalmuk lesz, hisz annyi érdekes, különleges dolgot gyűjtöttek össze, hogy messze földről csodájára fognak járni. Talán még Háromszékről is.
