F. V.-nek szeretettel
Ha városomról szólnék, végtelen csend susogna,
Néma lenne a vers, a sorköz, az zokogna.
Eltűnnének riadtan a vad kóbor kutyák,
Nem látná senki sem meg a felborult kukát.
Fölszáradna a sár, s a villanyoszlopokról
Feszültség szállna le, mely mellbe lökne olykor.
Fényképeznék sokat, a rútat fénybe hagynám,
Hátha eltűnne végre az ócska antireklám.
A park, szobor, a központ, a zűrbe Bujdosó
Angyalok zenéjét zengné, lenne a szív, a szó,
S az ócska kis mitingre, mely lenne délután
Hívnálak még bolondul, ha eljönnél, apám...
Ha városomról szólnék... Jó, nem szólok, belátom.
Szél suhan át az utcán. Folt ül a hóvirágon.
