Újra az aztékok földjén
Százkilenc oszág nevezett a huszonkét döntős helyért, hiszen a címvédő Olaszország és a rendező Mexikó hivatalból lekapcsolt két helyet a huszonnégyből. A huszonkét továbbjutó: Lengyelország, NSZK, Portugália, Anglia, Észak-Írország, Franciaország, Bulgária, Magyarország, Szovjetunió, Dánia, Spanyolország, Skócia, Argentína, Brazília, Uruguay, Paraguay, Kanada, Dél-Korea, Irak, Algéria, Marokkó.
Lesújtóan rajtoltak a magyarok: Szovjetunió—Magyarország 6—0, a folytatás sem volt jobb: Franciaország—Magyarország 3—0. Egy könyvtárnyi anyag gyűlt össze a súlyos vereségek elemzéséből... Tény, hogy a magyarok nélkül állt össze a középdöntő mezőnye: Argentína, Olaszország, Mexikó, Paraguay, Brazília, Spanyolország, Dánia, NSZK, Marokkó, Anglia, Belgium, Lengyelország, Bulgária, Uruguay. A nyolcaddöntő szűrőjén Mexikó, Belgium, Brazília, Argentína, Franciaország, az NSZK, Anglia és Spanyolország jutott át, a negyenddöntőjén pedig Brazília és az NSZK — mindkettő hosszabbításban és büntetőpárbajjal —, illetve Argentína és Belgium (ez utóbbiak is hosszabbítással és büntetőpárbajjal).
Az elődöntők részben a várt eredményeket hozták: NSZK—Franciaország 2—0 és Argentína—Belgium 2—0.
A kisdöntő:
Franciaország—Belgium 4—2 (2—1, 2—2, 4—2). Puebla, Cuauhtémoc Stadion, 25 000 néző. Játékvezető: Courtney (angol). Franciaország: Rust—Bibard, Le Roux (Bossis, 56.), Amoros—Ferreri, Barriston, Tigana (Tusseau, 84.), Genghini, Vercruysse—Bellone, Papin. Belgium: Pfaff—Gerets, Renquin (F. van der Elst, 46.), Vervoort—Scifo, Grun, Ceulemans, Demol, Mommens—Claesen, Veyt. Góllövők: Ceulemans (11.), Ferreri (27.) Papin (43.), Claesen (73.), Genghini (104.), Amoros (110. — tizenegyesből).
A 11. percben Ceulemans a tizenhatoson belül megkerülte Amorost, Le Roux elkéste a keresztezést, s a belga tizenkét méterről elegánsan Rust kapujába helyezte a labdát. 0—1. Jó negyedórával később Bellone vezette fel a labdát, a menteni akaró Vervoort lábáról Ferreri elé pattant a pettyes, s ő nyolc méterről nagy erővel a kapu közepébe lőtt. 1—1. A 42. percben Bellone—Papin a labda útja, s Papin a jobbösszekötő helyéről a jobb alsó sarokba lőtt. 2—1... A 73. percben Ceulemans cselezgetett a tizenegyes ponttal egy magasságban, aztán pontosan Veythez játszott, Veyt beforgatta Bossist, s már lőtt is volna, de ott termett Claeson, és nagy erővel a jobb alsó sarokba bombázott. 2—2. S ez maradt a kilencven perc végéig. A 104. percben Mommens hibázott, Genghini a kapott labdát a tehetetlen Pfaff mellett a kapuba helyezte. 3—2. Hat perccel később Genghini cselezgetett a belga kapu előterében, majd szöktette Amorost, aki elhúzott Gerets mellett, de ő buktatta. A tizenegyest Amoros értékesítette. 4—2.
A döntő:
Argentína—NSZK 3—2 (1—0). Mexikóváros, Azték stadion, 115 000 néző. Játékvezető: Arppi Filho (brazil). Argentína: Pumpido—Cuciuffo, Brown, Olarticoechea—Giusti, Ruggeri, Burruchaga (Trobbiani, 91.), Maradona, Battista, Enrique—Valdano. NSZK: Schumacher—Brehme, K. Förster, Jakobs—Berthold, Matthäus, Magath (D. Hoeness, 62.), Eder, Briegel—K. Allofs (Völler, 46.), Rummenigge. Gólszerzők: Brown (22.), Valdano (56.), Rummenigge (74.), Völler (82.), Burruchaga (85.).
A 22. percben Maradonát gáncsolták, ő is végezte el a szabadrúgást, ravaszul a kapu elé nyeste a labdát, Schumacher rosszul számította ki a labda ívét, az átszállt a feje fölött pontosan Brown elé, aki hat méterről a kapu közepébe fejelte. 1—0. Az 56. percben a németek végezhettek szabadrúgást, a beívelés rosszra sikeredett, s máris indulhattak ellentámadásba az argentinok, Maradona szöktette Giustit, ő pedig a balösszekötő helyén beindult Valdanót hozta helyzetbe, aki mintegy tizenegy méterről a bal alsó sarokba lőtt. 2—0. A német gépezet csak ezután indult be. A 74. percben Brehme szögletről beívelt labdáját Rummenigge csúsztatta az argentin kapuba. 2—1. A 82. percben újra Brehme ívelt be szögletről, Berthold megcsúsztatta a labdát, s a berobbanó Völler a kapu közepébe fejelte. 2—2. A németek még ünnepeltek, amikor Burruchaga elszaladt a jobbösszekötő helyén, s a kifutó Schumacher mellett-alatt a jobb alsó sarokba lőtt. 3—2. Veretlenül nyerte második világbajnoki címét Argentína.
A világbajnokság dobogósai: 1. Argentína, 2. NSZK, 3. Franciaország. Gólkirály: Lineker (angol) 6 góllal.
A harmadik német aranyérem
Olaszország készült a XIV. világbajnokságra, természetesen győzelmi reményekkel, eséllyel. Na de addig a nevezett 105 ország válogatottjánal meg kellett vívnia a 316 selejtező mérkőzés maratoni csatáját. A következő országok osztoztak a döntőbe jutás örömén: Románia, Svédország, Anglia, Szovjetunió, Ausztria, Hollandia, NSZK, Jugoszlávia, Skócia, Spanyolország, Írország, Belgium, Cseh és Szlovák SZK, Uruguay, Kolumbia, Brazília, Costa Rica, Egyesült Államok, Dél-Korea, Arab Emírségek, Egyiptom, Kamerun. Hozzájuk csatlakozott a címvédő Argentína és a házigazda Olaszország válogatottja.
Dante Aligheri hazája tárt karokkal fogadta a mezőnyt, hogy aztán végigvezesse a világ legjobb huszonnégy csapatát a labdarúgás poklán, purgatóriumán, s a legjobbakat eljuttassa a paradicsomban felállított, boldogságot, örömet jelentő dobogóra.
A pokoljárással — a tizenhatoddöntővel — indult a küzdelem. A továbbjutók: Olaszország, Cseh és Szlovák SZK, Kamerun, Románia, Brazília, Costa Rica, NSZK, Jugoszlávia, Spanyolország, Belgium, Anglia, Írország, Argentína, Kolumbia, Hollandia, Uruguay. Aztán jött a nyolcaddöntő már az élesbe menő csatákkal, aki veszített, az mehetett haza. Maradtak: Kamerun, Cseh és Szlovák SZK, Argentína (1—0-ra verte Brazíliát), NSZK, Írország — hosszabbítás után tizenegyespárbajban — 5—4-re verte Romániát: Lung—Gh. Popescu—Rednic, Andone, Klein—Sabău (Timofte, 98.), Hagi, Rotariu, Lupescu—Bálint, Răducioiu (Lupu, 75.) —, Jugoszlávia, Anglia, Olaszország. A hatalmas rostagép itt nem állt meg, éppen csak szitát cserélt, finomabbra, ugyanakkor kegyetlenebbre váltott. Ezen pedig csak Argentína, Olaszország, Anglia és az NSZK jutott át. Valamennyien világbajnoki cím tulajdonosai.
Az elődöntők kemény csatáira vall, hogy mindkettő döntetlennel zárult (1—1), és mindkettő büntetőpárbajt hozott, ott aztán 4—3-as győzelmeket: Argentína—Olaszország 1—1 (0—1, 1—1, 1—1, 4—3 a tizenegyesekkel), NSZK—Anglia 1—1 (0—0, 1—1, 1—1, 4—3 a tizenegyesekkel).
A kisdöntő:
Olaszország—Anglia 2—1 (0—0). Bari, San Nicola-stadion, 52 000 néző. Játékvezető: Quiniou (francia). Olaszország: Zenga—Bergomi, F. Baresi, Ferrara—Ancelotti, Vierchowod, Giannini (Ferri, 89.), De Agostini (Berti, 67.), Maldini—Schillaci, Baggio. Anglia: Shilton—Parker, Wright (Webb, 71.), Walker—Stevens, Platt, McMahon (Waddle, 71.), Steven, Dorigo—Lineker, Beardsley. Góllövők: Baggio (70.), Platt (80.), Schillaci (88. — tizenegyesből).
Schillaci zsebmetszőket megszégyenítő ügyességgel elopott labdáját Baggio lőtte hálóba. 1—0. Tíz perccel később Platt aranyérmes fejes góllal egyenlített. 1—1. Már-már a hosszabbításra gondolt mindenki, kivéve Schillacit, aki a 88. percben „felvágatta" magát a tizenhatoson belül, majd a megítélt tizenegyest könyörtelenül értékesítette. 2—1. Legalább egy bronzérem kijár a rendezőknek.
A döntő:
NSZK—Argentína 1—0 (0—0). Róma, Olimpiai stadion, 75 000 néző. Játékvezető: Codesal Mendez (mexikói). NSZK: Illgner, Buchwald, Augenthaler, Kohler—Berthold (Reuter, 73.), Hässler, Littbarski, Matthäus, Brehme—Klinsmann, Völler. Argentína: Goicoechea—Serrizuela, Simon, Ruggieri (Monzon, 46.), Troglio, Basualdo, Burruchaga (Calderon, 52.), Sensini, Lorenzo—Dezotti, Maradona. Kiállítva: Monzon (65.), Dezotti (86.). Góllövő: Brehme (85. — tizenegyesből).
Monzon Klinsmannt vette ki a játékból iszonyatos módon, s ezért kiállítást érdemelt. Nem sokkal később Dezotti követte, aki egy akción kívüli bokszmeccset kezdeményezett... És megérkezett a 85. perc a mindent eldöntő góljával. A Völler gáncsolásáért megítélt tizenegyest Brehme értékesítette. 1—0. Ami ezután történt, az egyenlő a cirkusszal, s ebben a főszerepet az argentinok játszották. Közben a németek kihagytak egy óriási gólhelyzetet. Maradt az 1—0.
A Franz Beckenbauer szövetségi kapitány vezette NSZK harmadik világbajnoki címét szerezte meg Argentína és Olaszország előtt. A gólkirály: Schillaci (olasz) 6 góllal.
Először Észak-Amerika földjén
Az Egyesült Államok rendezte világbajnokságra a címvédő Németország (most már egyesített) és a házigazdák válogatottja mellé a következő nemzeti tizenegyek sorakoztak fel: Olaszország, Svájc, Norvégia, Hollandia, Spanyolország, Írország, Románia, Belgium, Oroszország, Görögország, Svédország, Bulgária, Kolumbia, Brazília, Venezuela, Argentína, Szaúd-Arábia, Dél-Korea, Nigéria, Kamerun, Marokkó, Mexikó.
Kolumbia (3—1), az Egyesült Államok (1—0) legyőzésével, mindamellett, hogy Svájccal 1—4 volt az eredmény, Románia bejutott a nyolcaddöntőbe, ahol Argentínát verte 3—2-re a Prunea—Belodedics—D. Petrescu, Mihali, Prodan, D. Munteanu—Lupescu, Gh. Popescu, Selymes VI.—Hagi (Gâlca, 85.), I. Dumitrescu (Papura—88.) összetételű válogatott. A románok góljait Dumitrescu (11. és 18.) és Hagi (58.) szerezte. A nyolc közé jutottak még: Németország, Spanyolország, Svédország, Hollandia, Brazília, Olaszország, Bulgária.
A negyeddöntőben aztán megtorpantak Selymesék: Svédország—Románia 2—2 (a tizengyespárbajban 5—4). A további eredmények: Olaszország—Spanyolország 2—1, Brazília—Hollandia 3—2, Bulgária—Németország 2—1 (!!!). Az elődöntőben: Olaszország—Bulgária 2—1, Brazília—Svédország 1—0.
A kisdöntő:
Svédország—Bulgária 4—0 (4—0). Los Angeles, Rose Bowl-stadion, 83 716 néző. Vezette: Busjaim (arab emírségekbeli). Svédország: Ravelli—R. Nilsson, P. Andersson, Björklund, Kamark—Ingesson, Mild, Schwarz, Brolin—Larsson (Limpar, 78.), K. Andersson. Bulgária: Mihajlov (Mikolov, 46.)—Kiriakov, Ivanov (Kremenliev, 42.), Hubcsev, Cvetanov—Jankov, Lecskov, Sirakov (Jordanov, 46.), Balakov—Kosztadinov, Sztoicskov. Góllövők: Brolin (8.), Mild (30.), Larsson (37.), K. Andersson (40.).
Elfáradtan érkeztek a bolgárok. S bár Sztoicskov versenyben volt a gólkirályi címért, szinte gólhelyzetbe sem került. A negyven perc alatt kapott négy gól után a bolgárok erejéből csak arra tellett, hogy megakadályozzák a még súlyosabb vereséget.
A döntő:
Brazília—Olaszország 0—0 (tizenegyesekkel 3—2). Los Angeles, Rose Bowl-stadion, 94 949 néző. Játékvezető: Puhl Sándor (magyar). Brazília: Taffarel—Jorginho (Cafu, 21.), Aldair, Marcio Santos, Branco—Dunga, Mauro Silva, Mazinho, Zinho (Viola, 105.)—Bebeto, Romario. Olaszország: Pagliuca—Mussi (Apolloni, 35.), Baresi, Maldini, Benarrivo—Berti, Dino Baggio (Evani, 95.), Albertini, Donadoni—Roberto Baggio, Massaro.
Százhúsz perc is kevésnek bizonyult a góllövésre. A cím sorsát aztán a tizenegyespárbajjal döntötték el. Baresi csúnyán kapu fölé lőtt, Marcio Santos lövését viszont védte Pagliuca, aztán Albertini betalált (0—1), Romario egyenlített (1—1), Evani sem hibázott (1—2), mint ahogy Branco sem (2—2), Massaro következett, lövését védte Taffarel, így aztán Dunga vezetést szerezhetett a braziloknak, meg is szerezte (3—2), Roberto Baggio egyenlíthetett volna, de kapu fölé lőtt… Ezzel vége. Brazília negyedszer nyerte meg a világbajnokságot.
A dobogósok tehát: 1. Brazília, 2. Olaszország, 3. Svédország. A legeredményesebb játékosok: Oleg Szalenko (orosz) és Hriszto Sztoicskov (bolgár) 6—6 góllal.
