A függetlenség ára

2010. május 25., kedd, Közélet

Tegnaptól új székházban

Elköltöztünk — tétetett közzé szombati lapszámunkban. Sok választanivalónk nem volt, mégis azt mondjuk, ami történt, nem tragédia, legfeljebb baj. De megér egy cikket. Az új szerkesztőség a városközpontban található, a Gábor Áron utca 2. szám alatt, a Szakszervezeti Művelődési Ház mellett.

Egy hideg, egy meleg. Székhelyünket a csődbe jutott AX-tól vásároltuk nyitott, tiszta árverésen. Rossz, hogy egy csődbe jutott magyar cég végkiárusításában kellett részt vennünk, de jó, hogy valamikor a kilencvenes években volt annyi eszünk, hogy jövedelmünket nem éltük fel, ingatlant vásároltunk. Jó, hogy erőnk, harci kedvünk megmaradt, rossz, hogy magyar megye magyar vezetése a központi hatalomban részes magyar párttal karöltve magyar lap elleni kicsinyes küzdelemben leli örömét.

Sok mindenről lehetne és kellene most írni, a fordulat zavaros éveiről, mikor fel sem merült, a hatalom birtokosaiban vagy bennünk, hogy a Sajtó utca 8/A alatti épület másra is szolgálhatna, mint szerkesztőségek befogadására. Akkoriban mindenki természetesnek tartotta azt az igényünket is, ha majd rendeződnek a tulajdonviszonyok, megvásároljuk azt. 2004-ben a sajtóháznak is nevezhető épület a megye magántulajdonába került, tehát eladhatóvá vált, csak épp közben névleges gazdája rájött: jobb számára, ha lebegteti a vásárt. Demeter János volt akkoriban a megyeitanács-elnök. Időnként arról biztosította a szerkesztőséget, hogy hamarosan nyélbe üthetjük a vásárt, máskor mást mondott, de radikális lépésre nem szánta magát. Közben maga Markó Béla, az RMDSZ örökös elnöke a 2004-es választások előtt nagy sajtónyilvánosság előtt elmondta, egyebek közt azért látogatta meg a szerkesztőséget, hogy az épület részünkre való átadásának körülményeiről tárgyaljon. Két év múlva már úgy szólt a Bukarestből felénk szálló pletyka, hogy az elnök úr több személy jelenlétében kijelentette, számára már egyáltalán nem fontos, hogy a Há­romszék lakja régi székhelyét vagy annak egy részét. Szemmel látható volt, megsértődtek az urak, mert a lap tartotta magát fejlécén meghirdetett függetlenségéhez, míg nekik szócsőre lett volna szükségük. Akkoriban az RMDSZ vezérkarának sok tagja újságot, rádiót vásárolt, készültek már a 2008. évi választásokra. Szorongtak, elbizonytalanodtak, mert közben egy új magyar párt is megjelent kis világunkban, és kétesélyes volt a választások kimenetele. Ez a kampány számunkra meglepő és bosszantó mozzanattal színesedett: ellopták a fejlécünket; sokan talán még mai napig sem tudják, hogy a választások előestéjén postaládájukba dobott vagy nagy apparátussal osztogatott kiadvány nem lapunké, hanem az RMDSZ-é volt. Az eset, ha mást nem is, de azt bizonyítja, a megye korifeusai tudták, felmérték, megtapasztalták, a Háromszék véleményére ad a választó. Elmúlt ez is. Győzött az RMDSZ, és folytatódott a mi székhely-háborúnk. Néhány hónappal korábban, 2008. nyár elején a helyhatósági választásokon is a szövetség jelöltjei nyerték el a legtöbb mandátumot és a vezető tisztségeket. Tamás Sándort választották megyeitanács-elnökké, és ő nem hintáztatott, mint elődje. Már az első, általa vezetett tanácsülésen napirendre került székházunk ügye, s a következőn eldöntetett: övék lett a dicsőség és a hatalom, nekünk meg mennünk kell. Akkoriban folyt egy kisebb állóháború is, készültek a gázt és a villanyt levágatni, végül megegyeztünk, elköltözünk, de várják ki, míg megfelelő székházat találunk. Kivárták. Hogy lesz-e ebben a válság uralta időben elegendő pénzük az épület felújítására, hogy oda költözik-e a gyermekvédelmi igazgatóság vagy sem, nem a mi dolgunk.

Annyit nem haszontalan talán még elmondanunk, hogy megpróbálták maguk alá gyűrni a szerkesztőséget, önálló státusunk, függetlenségünk feladására akartak késztetni, s látva, nem megy, a gazdasági megtorlás eszközét választották. Arra gondolhattak, ha kirúgják alólunk a székházat, megsemmisítik, szétzilálják a Székelyföld, Erdély legnagyobb példányszámú napilapját, mely húsz éven át teljesítette a demokratikus sajtó ama kötelezettségét, amit nagyon plasztikusan úgy határoznak meg, hogy a demokrácia őrzőkutyájának kell lennie. És erre most, a korábbi két évtized után is nagyobb szükség van. Közben ugyanis a hatalom részeseivé váltak, s itt, helyben is nagyot léptek: az RMDSZ gazdasági-politikai érdekcsoportja nagy anyagi ráfordítással hetilapból napilappá varázsolta a Székely Hírmondót. Szócső kellett, megteremtették. Nekünk csak egyszerű konkurenciát jelent, a piacgazdaság természetes velejáróját.

Elköltöztünk, szabadabbak lettünk. És maradunk, akik voltunk: FÜGGETLEN NAPILAP!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2010-05-25: Közélet - Váry O. Péter:

Pünkösdi csoda

Ilyen a székely, tud dolgozni látástól vakulásig, de tud ünnepelni is, az együvé tartozás egy kicsinyke villanásából is felemelő pillanatot képes varázsolni. Legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna, hogy annyian, sepsiszentgyörgyiek és környékbeliek fontosnak tartják kimenni a vasútállomásra a hazatérő csíksomlyói nosztalgiavonat s a vele utazók fogadására, annyi piros-fehér-zöld és kék-arany lobogót csak nemzeti ünnepünkön látni, s annyi mosolygós arcot és baráti kézfogást még akkor sem.
2010-05-25: Közélet - Hecser László:

Tartózkodás és ellenszavazat nélkül (RMDSZ-tisztújítás Vargyason)

Múlt hét végén új elnököt, választmányt és bizottsági tagokat választott az RMDSZ vargyasi szervezete, és elfogadták az időszerűsített alapszabályzatot is. A tisztújítás azért volt igencsak aktuális, mert a szervezet két esztendeje, József Gellért lemondását követően jóformán megszűnt létezni. Harminckét szavazattal Borbáth Tibor vállalkozót bízták meg négy esztendőre a szervezet vezetésével.