Az Uzoni Iskolanapok pazar műsorfolyamából Péter Árpád sepsiszentgyörgyi karateoktató jóvoltából az uzoni fiatalok harcművészetekben elért eredményeivel ismerkedhettünk a művelődési otthon zsúfolásig telt termében, ahová a szabadtéri iskolai színpadi bemutató helyett beverte a közönséget és a harcosokat az áldásosnak mondott májusi eső.
Az állóképességet és a szellemi teljesítőképességet fejlesztő gyakorlatok, a testi erőnlétet megalapozó mozgáskultúra meghonosítása számunkra egyelőre idegennek tűnő, Távol-Keletről származó iskola.
Az uzoni gyerekek karatetanulásának a gyorsaság, szívósság elsajátítása mellett gyakorlatias célkitűzései is vannak. Péter Árpád tanítványai bemutattak néhány önvédelmi iskolapéldát, amikor a hazatérő gyermekeket nagyobb testtömegű izompacsirták támadják meg, de ők karatetudásukat érvényesítve testcselekkel, kézfogásaikkal és pontosan célzott rúgásaikkal leszerelik őket.
A fizikai agresszió felé is elhajló világunkban néha hallhatunk arról, hogy egy-egy ökölvívóval is összeakadhat a huligánok bajsza, aki egykettőre kiteríti a támadót. A karate művészetével és tudományával felvértezett ember is képes megvédeni önmagát, ha erre sor kerül, amitől isten mentsen mindenkit, de ha erre nincs szükség, akkor is nagy nyeremény, ha fiataljaink a fizikai és szellemi önépítésbe is bekapcsolódnak.
A karate kifejezésnek a magyar ,,üres kezű" (harcos) lehetne a megfelelője, amely nem a ,,nesze semmi, fogd meg jól" tréfás gyakorlatára biztat, hanem a tárgyi eszközök használata nélküli fizikai és szellemi önépítésre, önvédelemre.
