Közel állok ahhoz, hogy kimondjam: nem hiszek én már jobban a latinoknak, ógörögöknek sem, mint a kézdialmási öregembernek, aki a favágó tőkén ülve gondolja és nagy néha kimondja a nagy igazságokat. Például, hogy egyik kutya, a másik eb.
A mai politikus — már az újkorra utalok — azt mondja, hogy a hála nem politikai kategória. Mármint hogy a politikusnak nem szükséges hálásnak lennie például az őt megválasztóknak sem. Nem is beszélve arról, hogy a szavatartó ember erkölcsi kategória volt Kézdialmáson ezelőtt ezer évvel is.
A görög, római gondolkodók mondásai közül is csak az maradt fenn máig, ami állotta a sarat a maga igazával. Mindezt azért, mert újból a fülem hallatára mondta egy félkegyelmű politikus, hogy a hála nem tartozik az erkölcsi követelmények közé a politikusoknál. Tudjuk. De ki veri szájba például azt az önjelöltet, aki ezt ki meri mondani? Romániában a kampány idején azt ígérték a vezérek, hogy a tanárok fizetését méltányosan emelik. És láttuk a derűs arcokat. Már azokét, akik ezt elhitték nemrég. Mások elgondolkodtak azon is, vajon miből fizeti meg az állam, a kormány tisztességesen — nem fölösen! — a tanárokat?
Minap Brassóban voltam meghívott az Áprily Lajos Katolikus Főgimnáziumban. Meghívtak, elmentem találkozni mintegy hatvan tanárral, tanulóval, szólottam, felolvastam, beszélgettünk. Az igazgató úr az intézetet dicsérő s joggal kiemelő szavaimra elmondotta, megtesznek mindent, de nem mindenki teszi ugyanezt odafönn. Nincs pénz, mert nem adnak semmire. Az állam titokzatos, hallgat. Az intézet tiszta, nagy elődök s másfél évszázad hírét-nevét őrzi, s őrzi a maga szegénységét is. Mert a szegénység valóban nem szégyen, mondja a kézdialmási öreg a favágó tőkén, csak éppen kellemetlen.
Vendég voltam, a tanárok kedvesek. Én is voltam tanár, a vendég szent volt előttünk is. Akkor is szegények voltunk.
A Cenk, a Bucsecs-hegység védelmében úgy lapul a magyar intézet a maga szegénységében, ahogy illik titkolni a mások bűneit.
Mármint a családon, a szakmán belül.
Ám be kellene húzni egy bokorba azokat a politikusokat, és megkérdezni tőlük: hol is van az a fizetésduplázás? Hová is ment el a hatalmas nyugati kölcsön? És hová szánják rekkenteni az állami alkalmazottak fizetésének 25 százalékát? Hol az ígéret, amellyel szavazatokat vadásztak a Cenk alatt meg a Bărăganban?
A hála nem politikai kategória, mondják az okoskodók két pohár között, legyenek angol vagy román politikusok. Igen, de ezt inkább elhisszük, mert tapasztaljuk, mint hogy elfogadnánk. A pedagógusok ma még nem tudják, hogyan és mikor lesz tanévzárás, érettségi, dolgozatírás az iskolákban. Mert lészen sztrájk, nagy politikai számonkérés, az szent. Nem hálát vár a tanár, hanem a tanulók bizalmát az életben. Ehhez nem ilyen politika s ilyen politikus kell, aki cinkosan idéz, ígér, és fedezi önmagát aranyköpésekkel a választók köpései ellen.
