A Fennvaló is szeretheti Bikfalvát, mert a falucska ünnepére jó időt adott. Igaz, csak másodnapra, a szombati programokat még jócskán felborította a naphosszat zuhogó eső, de vasárnap reggel már biztatóan sütött a nap, előcsalta az ünneplős kedvet az emberekből.
Már azokból, kik épp hajnalban nem a Feketeügy átszakadt töltésén próbálták homokzsákokkal eltéríteni a hömpölygő árt, no meg akik egész éjszaka nem lagziban mulattak. Utóbbiak adták volna a lovas felvonulás hadtestét, ám így csupán két huszár ülte meg lovát, a mazsorettek és a fúvósok vezetésével e soványka menet járta fel és alá a falu főutcáját az ünnepre toborozva.
A falunapok hivatalos megnyitója is vasárnapra esett, szombaton a nagyközség elöljárója Tolna város — Uzon testvértelepülése — polgármesterével a csíksomlyói búcsún vett részt, s mintegy e hangulat folytatásaként a nyitányt követően a református templomban tartott istentisztelettel folytatódott a hatodik kiadásához ért bikfalvi falunap. Aztán jöhetett a felszabadult ünnep étellel, itallal, tánccal és nótával, lehetett puliszkát taposni a sárból, de még inkább puliszkát enni a főzőversenyen készített finomságok mellé, ki virtuskodni szándékozott, erejét, ügyességét próbára tehette a legek versenyén, kinek meg csak egyszerűen mulatni támadt kedve, rophatta hajnalig a Szimpla Kárpáci koncertjén.
