A mocsári (sárga) nőszirom egyike annak a nálunk spontán flórában fellelhető tíz nősziromfajnak (valamint számos kertészeti fajtának), amely különleges szépsége és élőhelye miatt a védett növények listáján szerepel, amint egyébként valamennyi nőszirom (Iris sp.) faj.
A mocsári nőszirom (Iris pseudacorus L.) sárga virága, akárcsak a többi fajé, sajátos felépítésű. A külső, nagy, lelógó három lepellevélen belül még három, kisebb és tagolt csúcsú van, ezeken még egy belső kör, a szaporítószervei. Bibéje eltér a megszokottól: széles, felül kétágú, sziromszerű (ezért ,,nőszirom"), és kagylószerűen rejti a porzókat. Ha a nektárt kereső rovarok az édes nedűhöz hozzá akarnak jutni, óhatatlanul megérintik mind a porzót, mind a bibe alsó részén lévő megtermékenyítő helyet.
Gyöktörzse évről évre terjed, szaporításra alkalmas. Hasonlóan rengeteg magva is. A mocsári nőszirom kedveli a vizenyős part menti réteket (Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet park tava mellett is megtelepítették), és csak a napsütötte helyeken érzi jól magát.
A mocsári nősziromnál ismertebb a kék nőszirom (I. germanica L.) számos színváltozatával és ,,szakállas" külső lepelleveleivel (bőrszöveti nyúlványok). A lusta kertészek növényének is nevezik, mert nincs gond vele, minden évben megjelenik. Igénytelensége lehetővé teszi ,,elvadulását", ezért ott is előfordul, ahová nem telepítették.
