Az idei év ráadásul kettős évfordulót is jelent, száz évvel ezelőtt jött létre ugyanis a mozgalom erdélyi szárnya a magyar szövetség részeként a székely anyavárosban, az első csapat megszületésével. Az emlékév rendezvényei a mozgalom legfőbb értékeit hivatottak felmutatni: az önkéntességet, a természet szeretetét, a folyamatos önképzést követelő életvezetési stílust, a kisközösségi rendszer, a társadalmi felelősségvállalás, a szociális érzékenység mozgósító erejét — mindezt a csapatmunka és a jellemnevelés keretében.

A cserkészetet megalapító Baden Powell lord hadvezetői, sőt, felderítői tapasztalataiból (az angol—búr háború angol hőse volt) szűrte le azokat az elveket, melyek a kamaszfiúk önállósulási igényeinek, természetes kalandvágyának leginkább megfeleltek, és melyek a mozgalom azonnali sikerét és világméretű elterjedését eredményezték. Az erdélyi mozgalom virágkorát a két világháború között, illetve a négy év alatt élte — Puskás Lajos emlékirataiban örökítik meg e viszontagságos kor történetét —, aztán betiltják, és csak a ’89-es rendszerváltás teremt lehetőséget az újjászervezésre. A hazai magyar cserkészmozgalom a kilencvenes évek elején többségi nacionalista szervezetek támadásának kereszttüzébe kerül, rágalomhadjárat indul ellene, mi több, évekig törvényszéken volt kénytelen védeni becsületét.

Mára e nyomás megszűnt, bár mellőzöttsége még mindig diszkriminatív helyzetet szül, a magyar szövetség ugyanis a mai napig nem részesül a neki mint legális, bejegyzett ifjúsági szervezetnek kijáró hivatalos költségvetési összegekből. Az utóbbi években, a felfutás évei után némi létszámbeli visszaesés tapasztalható — mondja a sepsiszentgyörgyi Gaál Sándor országos elnök, melyet ő az ügybuzgalom helyenkénti sajnálatos elapadásának tulajdonít, de mely magát a szövetség létét nem veszélyezteti. A nagy életre nevelő játék, aminek a cserkészetet nevezi, ahol megvetette lábát, nem veszít vonzásából, és élvezi a magyar civil társadalom, egyes üzleti körök támogatását is, s ráépül nem egy helyt az egyházi gyülekezetekre.

Az RMDSZ, hiába kormánypárt már sokadszor, nem tudta elintézni, hogy az állami költségvetés is támogassa a mozgalmat, maga azonban juttatott neki a Communitas pénzeiből, illetve két éve a háromszéki önkormányzat jóvoltából a mozgalom megkapta tizenöt évre a vadastetői erdészházat Kőröspatak fölött, melyet azóta kész cserkészparkká épített át.

Megfogytak, de kitartanak

Hogyan fejleszthető tovább a mozgalom, hány főt számlál, hogyan küzdi le a mai nehézségeket? — kérdeztük az országos elnöktől.

Évek óta tapasztalható, hogy felnőtt vezetők visszahúzódnak, félreállnak a csapatok mellől, emiatt felére csökkent azok száma, jelenleg ötvenöt csapattal dolgozunk, s ezekben olyan 1500—1700 cserkész tevékenykedik. Sajnos, a felnőttutánpótlás szinte megoldhatatlan, a gazdasági válság, az emberek elfásultsága érezteti hatását. A mozgalom ugye önkéntességre épül, minden juttatás nélkül végezzük a munkát, sőt, nemegyszer a zsebünkbe kell nyúlnunk, hogy éltessük a csapatot. Sok az utánajárás, meg kell a szponzorok bizalmát nyerni, vagy pályázni kell, és kivárni, amíg a sokadik nyer...

Sérelmük, hogy normatív támogatásban nem részesülnek az állam részéről.

1990 óta változatlan az álláspontja a Román Cserkészszövetségnek, elvárnák, hogy beolvadjunk. Megígérték, hogy a magyar munkanyelv maradhat, viszont Puskás Lajos emlékirataiból tudjuk, hogy a két világháború közt sem tartották be ígéretüket, a közös táborozáskor a gyerekek egymás közt sem beszélhettek magyarul. Öt év szünet után most megint megkerestek, de álláspontjuk nem változott. Jelezték, meghívnának egy táborukba, mindenképp elmegyünk, békés együttélésre kívánjuk nevelni az ifjúságot.

Gaál Sándor nem tudja, mennyi pénzt kapnak, nagyobb kaliberű tevékenységeikből ki lehet következtetni ezek létét. ,,Bár ismereteink szerint a mienkhez fogható alapos csapatmunka csak a moldvai katolikus csapatoknál folyik, a déli részeken egy-egy nagyobb akcióra koncentrálnak és toboroznak cserkészeket. Marosvásárhelyről például magyar gyerekek is jelentkeztek tíznapos ingyenes deltai táborozásra. Vásároltak egy román cserkészegyenruhát, és mehettek. Volt kerékpártúra is, végigjárták az állomásokat, és az övék maradt a bicikli. Ennyi. A rendszeres munka azonban ritkaság. A betlehemi lángért is nyolcadszor mentünk ki Bécsbe, oda is csak a moldvaiak jönnek."

,,Nemzetközi" nemzet

Egyenlő félként kezeli viszont egymást a világ összesen nyolc magyar cserkészszövetsége, melyek megalapították a maguk fórumát, és rendszeresen együttműködnek, vezetőik évente kétszer találkoznak, közösen szállnak táborba. Az utódállamok szervezetein kívül az ún. Külföldi Cserkészszövetség is tagja ennek, mely Ausztráliától Dél- és Észak-Amerikáig foglalja magában az összes csapatot, s mely tulajdonképpen 1945 és ’89 között ébren tartotta a magyar cserkészet lángját, miután az emigráns vezetők első dolga volt azt még a menekülttáborokban létrehozni. Paradox helyzet, hogy máig ennek vannak legkevésbé anyagi gondjai, több cserkészparkot tart fenn Nyugaton, és patronálja nemegyszer a többit, lévén, hogy az anyaországi két mozgalmat — fiúk és lányok — máig háttérbe szorították a továbbélő Úttörő és társa, az ún. Gyermekbarát mozgalmak. A magyar cserkészek összesen olyan 25 000 főt számlálnak, a kapcsolat köztük, hála az internetnek és gyakori közös táborozásnak, élő és eleven. ,,Egy cserkészünk szövetségi ösztöndíjjal Buffalóban mesterizik, húsz tagunk idén is részt vesz az Egyesült Államokban az emléktáborban, ahova két-háromezer cserkészt várnak. Az érkezőket New Yorkban várják, onnan egy-egy amerikai csapat magához viszi őket egy hétre, majd valamennyien Buffalo mellett gyűlnek össze a kiválóan felszerelt saját cserkészparkban."

A volt pionírmozgalom ismerője úgy látja, a cserkészet pedagógiai többletét az adja, ,,hogy itt nincs tiltás, személyes jó példával próbáljukmegnyerni a gyerekeket, nem vegyül bele a politika, nem kell vezényelt módon tapsolni senkinek, nem kényszerülsz valótlan dolgokat bemesélni a gyerekeknek".

A dr. Kovács Sándor-csapat húszéves

Harmadik évtizedébe lépett az idén a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza mellett működő 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat, a két évtized mérlegén dolgozva derült ki, szinte hihetetlen, de ezalatt 69 tábort szervezett, ezekben 3785 gyerek vett részt, huszonhárom alkalommal táboroztak külföldön, Európán kívül Amerikában és Ázsiában is.

— Egy percet sem sajnálok a szabadidőmből, amit erre áldoztam a húsz év alatt. A cserkészek ide önként jöttek, ha nem kaptak volna valamit, nem jöttek volna. Különösen, amióta a helyi hatóságok is felfigyeltek ránk az utóbbi években, és a Vadason kiépíthettük saját birodalmunkat. Most újítottuk fel a tetőt, nekilátunk a tetőtér beépítésének. Egyedüli hazai csapat vagyunk, ahova a testvérvárosok csapatait is meghívhatjuk. Az őszön fürdőszobát is felszerelünk. Pannókat szerelünk az udvaron, erdei iskolát építünk, ahova minden természetszerető gyerek eljárhat táborozni. Amióta kályhákat rakattunk, télen is meg lehet ott szállni. A lesekről megfigyelések végezhetők. A tizenöt évből három telt el, reméljük, majd újabb tizenöt évvel meghosszabbítják. Kiszabadítani a gyereket a televízió, a számítógép rabságából, és kivinni a természetbe egy hétre — ez az igazi drogprevenció. Nem az, hogy sok pénzért beültetjük egy plüssfotelbe, és unalmas szimpóziumon előadást tartunk neki a drogok, a cigaretta és az italozás ártalmairól. Ki kell vinni a természetbe, és lekötni, komoly programot kínálva. Eszébe sem jut akkor, hogy van drog és van ital... Megpendültek vadászismerőseim is a terv hallatán, őzkoponyát viszek, érdekes pannókat növényekről és állatokról, a kovásznai vadászok medvebőrt is ígértek. Legalább a gyerek meg fogja tudni tapogatni, mert élő medvét simogatni nem tanácsos, ugye.

Felhívás a hátrány felszámolására

Gaál Sándorból egy hosszú pedagógusi pá­lya eredményességének meggyőződése beszél. Szívesen hallgatom, helyeslek neki, és jogosnak ismerem el elégtételét. De visszatérve a gondot okozó kérdésekre, tán nem ünneprontás mindazonáltal, ha megjegyzem:

1. Megoldatlan a magyar cserkészek normatív állami támogatásának kérdése, jogfosztó a feltétel, melyet az ,,egy ország — egy szövetség" elv alapján támasztanak vele szemben. Precedens is létezik a nemzetközi gyakorlatban, Szlovákiában az állam egyenjogúnak ismeri el a magyar és a szlovák szövetségeket, mindkettőt egyformán támogatja anyagilag, taglétszámuk függvényé­ben persze. Nem látom be, ugyanez az RMCSSZ-nek miért ne járna ki.

2. A számbeli visszaesés fölött sem siklanék el oly könnyedén. Nyilván összefügg a fenti körülménnyel, hogy egyre kevesebb felnőtt hajlandó melléállni a mozgalomnak, illetve baj az is, hogy a belső kamaszszervezkedés nem kapott még erőre. A cserkészet autonóm ifjúsági szervezet jellege nem erősödött fel kellőképpen, ennek megoldása is a jövőre vár. Gaál Sándor a fiatal papok, az egyházak részéről várna el többet, én az ifjú cserkészek öntevékenységét is stimulálnám. Hogyan? Nyilván társadalmi háttér is szükségeltetik hozzá, de ha némi pénz fölött rendelkezne a mozgalom, az is könnyebben létrejönne. Láttuk, egyesek a kiosztott összeghez keresnek ürügyként költési alkalmakat. Itt egy létező tartalom és élő szervezet kutat eszközök után a kibontakozáshoz. Ifjúságpolitikai hatóságok, a magyar érdekvédelem mint kormánytényező ebben nyilván felelősséget vállalhatna.