Nem az egészről, dehogy: az is jelentős megtakarítás lenne, ha mindössze ezerlejes fizetést vennének fel tizenkét hónapon keresztül. Ezzel bebizonyíthatnák a nyugdíjasoknak, közalkalmazottaknak és munkanélkülieknek, hogy valóban a hazáért és a népért választatták meg magukat, és — egyáltalán nem mellesleg — megtapasztalhatnák azt is, ahogy havi ezer lejből (sokaknak jóval kevesebből) miképpen lehet élni. Azoknak, akik milliárdokat költöttek a kampányolásra, ez remélhetőleg nem lesz nagy érvágás...

NYIKA ILDIKÓ, Uzonkafürdő. A Hatodról Nagybacon felé haladva mindenki figyelmét felkelti az út mentén bomló tehéntetem, egy hárombocsos medve tevékenységének jele. Ebben a körzetben ez már az ötödik tehén, tehát nem csak a kárvallott tulajdonos kérdezi az illetékeseket, hogy ez miért van így, hanem minden állattartó gazda!

TORDAI ILUSKA, Bibarcfalva. A helybeli Gyöngyvirág nyugdíjas-egyesület május 14—17. között az apaji (Magyarország) társklub meghívására részt vett a Kárpát-medencei nyugdíjas-egyesületek nemzetközi találkozóján. A nagyszerűen megszervezett rendezvényen több mint hétszáz személy jelent meg, és minden csoport színes műsorszámmal lépett fel, így betekintést nyertünk egymás kultúrájába, hagyományaiba. A bibarcfalviak a fonót elevenítették fel, helyi népdalokkal és -tánccal. Felejthetetlen napokat töltöttünk az apaji, técsői, kárpátaljai nyugdíjasokkal, hiszen az idősek igényes, tartalmas szórakoztatására, kapcsolatépítésre gondolva született az egyesület. Eddig már baráti jó viszonyban vagyunk a kézdivásárhelyi Maassluis és a sepsiszentgyörgyi Sugás érdekvédelmi egyesületekkel, illetve a nagybaconi Őszi csokor nyugdíjasklub tagjaival is. Terveink között több kirándulás is szerepel, erről a találkozóról pedig egy gondolatot emelnék ki: Ukrajnában azt mondják, a magyar olyan, mint a fű, este eltapossák, reggelre mégis kiegyenesedik, új erővel megerősödve tovább él.

FÜLÖP MAGDOLNA, Kézdivásárhely. Május 23-án gyönyörű, napsugaras időben indultunk Gyimesbükkre: a nők egyesülete szervezésében mi is fogadtuk a Csíksomlyó expresszel (amely gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulója alkalmából volt feldíszítve) és a Székely gyorssal érkező magyarországi zarándokokat helyi jellegű süteményekkel, pálinkával (felvételünk). Felemelő érzés volt ott a várakozás ideje is. Felmérhetetlen sokaság vonult ki az ünnepi vonat érkezésére. Ünnepi ruhában, turistaként vagy pedig népi viseletben, de meghatott lelkesedéssel lobogtatta ki-ki gyönyörű zászlóját. Mi is büszkén emeltük magasra a székely zászlót, és nem tudom elmondani, mit éreztünk, amikor elérzékenyült, zokogó, integető vendégeinket megláttuk, akik Magyarországról jöttek, hogy megélhessék ezt a pillanatot, amire (elmondásuk szerint) otthon nincs lehetőségük... Együtt vonultunk fel — végeláthatatlan ünneplő sorban, ahol mindenkit átjárt a szentlélek csodálatos ereje — a kontumáci kápolnához, ahol meghallgattuk a misét, majd átmentünk a Rákóczi-várhoz, ahol szintén felejthetetlen perceket töltöttünk el. A táj szépsége is lebilincselő, egyedülálló a világon, főleg nekünk, magyaroknak. Kányádi Sándor szerint innen már „csak egy lépés a mennyország". Hát tényleg mi is ezt éreztük, és székely népdalokat énekelve érkeztünk meg Csíkszeredába, ahol megnéztük a 19. századi magyar festőóriások remekműveit a múzeumban.