A BNP Paribas igazgatója szerint tavaly szóba sem került volna az, hogy az euró el is tűnhet, vagy hogy egyáltalán meginoghat a stabilitása. Ma azonban senki sem tudja, hogy hosszú távon fennmarad-e az euró, de nem is érdemes azt vizsgálgatni, hogy most 90, 95 vagy 99 százalék-e az esélye a túlélésnek. Most egész egyszerűen a nagyfokú bizonytalanságra reagálnak a befektetők. Niklowitz szerint azonban nincs arról szó, hogy a befektetők menekülnének az eurótól, ami most történik, az inkább átcsoportosítás a befektetésekben, a bizonytalanságok csökkentése. Ennek egyik eleme pedig az, hogy az eurót bizonyos mértékben dollárra cserélik.

Európai tanulság

Az államadósságok szerepének tekintetében nagy különbségek vannak az Egyesült Államok és Európa között. Egyfelől az elmúlt években végig nagyobb volt az államadósság és a költségvetési hiány a tengerentúlon, mint Európában. Míg azonban az Egyesült Államokban központi kormányzat tartja kézben a pénzügyeket, ez a „módi" Európában hiányzik. Nincs meg ez az irányító mechanizmus, bár most már elkezdődött a vita annak lehetőségeiről, hogy milyen elemeket lehetne az európai unió szintjére emelni amerikai mintára.

De vajon kiütköztek volna-e ezek a bajok pénzügyi válság nélkül? Természetesen nem, hiszen mindig a válság hozza a felszínre egy-egy gazdasági rendszer hiányosságait. A mostani tanulságok között szerepel Európában, hogy ha egy kormány jó időkben is többet költ, mint amennyi bevétele származik az adókból — mert az jó pont a választóknál —, nehéz időszakokban nincs szabad tartaléka.

Párhuzamos folyamatok

A válság alakulásával, illetve a kilábalás folyamatával kapcsolatban a bankigazgató két különböző folyamatot azonosít. Az átfogó gazdasági mutatók változatlanul növekedésről, kilábalásról tanúskodnak. Egész Európában és néhány kivétellel az Egyesült Államokban is jók a makrogazdasági kilátások, vagy legalábbis lehetnének sokkal rosszabbak is. A másik oldalon viszont a részvénypiacok zuhannak, aminek oka a kockázatkerülés, a kettőnek pedig nem feltétlenül kell egy irányba mozognia. A jövő szempontjából az a meghatározó, hogy a kilábalás folytatódik-e, és ha így is történik, mi lesz a húzóerő.

Az Egyesült Államok mostani növekedését vizsgálva Niklowitz felvetette a kérdést: ha eltekintenénk az óriási gazdaságélénkítő csomag hatásától, az óriási hiánytól, a csaknem nullaszázalékos alapkamattól, akkor mi maradna? A közel nullaszázalékos növekedés. A párizsi bankár úgy látja, Európá­ban egy fokkal jobb a helyzet, a gazdasági növekedésben kicsit több a természetes elem, a valós piaci kereslet, de ez sem igazi egészséges bővülés, hiszen nagyrészt állami, költségvetési intézkedésekkel alátámasztott, és a vásárlók vagy vállalkozások keresletével.

Niklowitz szerint Közép-Kelet-Európa tekintetében határozottan különbséget kell tenni a mostani és az akár csak fél évvel ezelőtti helyzet között. „Magyarországon például a forint elfogadottsága növekedett, vonzóbbá vált, és ez nagymértékben kapcsolódott az exportlehetőségek javulásához egyfelől, illetve az államháztartási hiány mérsékléséhez a másikon" — fogalmazott a BNP Paribas igazgatója. — Márpedig a bizalom fontosságát nagyon jól érzékelhettük Görögország esetében. Az ottani helyzet miatt elveszett a bizalom, ami tovább súlyosbítja a helyzetet."

A bankok felelőssége

Niklowitz szerint a bankvilágban széles körben elfogadott, hogy sokkal biztosabb anyagi háttérrel szabadna működniük az egyes pénzintézeteknek. A klasszikus részvénytulajdonon alapuló tőkének nagyobb arányban kell jelen lennie, de a szabályozási tervek ma már teljesen más irányba indultak. „Mondok egy példát, a spekulatív befektetési alapok, a hedge fundok a célpontok, pedig sem okozói, sem áldozatai nem voltak a válságnak — mondta a bankigazgató —, sőt, jó munkát végeztek bizonyos befektetői csoportokkal összevetve. Hasonló a helyzet a bankokkal. A válságot az amerikai ingatlanpiac túlburjánzása előzte meg, azt meg politikai döntés, és nem a bankok hitellehetőségei. Politikusok döntöttek arról, hogy az emberek anyagi fedezet nélkül vásárolhatnak ingatlant. A kamatok alacsonyak voltak, a piac felpörgött, és minden ilyen folyamatnak megvannak az áldozatai, ez történt egyébként tíz éve a informatikai piac túlpörgésével, akkor a bankokat vádolták mindenért."

A felvetésre, hogy a bankok kedvező hiteleket kínáltak, akár olyanoknak is, akik nem rendelkeztek fedezettel, Niklowitz azt mondta: nem lehet mindenért a bankokat hibáztatni, amelyek egyébként annyira szorosan függenek egymástól, hogy több olyan is bajba került, amely nem vett részt az ilyen típusú hitelezésben, és nem is profitált a folyamatból. „A bankok kockázatot vállalnak, ez természetes működési környezetük, a pénz a munkaeszközük, ebből következik az a szomorú szerep is, hogy a válságkor ott vannak. Szerepüket azonban úgy kell elképzelni, mintha elemei lennének egy dominósornak: ha egy dől, dől a többi is, nem lehet azt mondani, hogy a sor közepén valaki bűnös, a többi ártatlan" — ecsetelte a bankigazgató.

Regionálisan szabályozott piacok?

A Nicolas Sarkozy francia elnökhöz kötött törekvésekről, amelyek megrendszabályoznák a pénzügyi rendszert, megadóztatnák a pénzátutalásokat, Niklowitz azt mondta: ha az államfő megváltoztatja a játékszabályokat, a pénz egyszerűen másfelé talál majd utat magának. Olyan helyekre tart, ahol kevesebb akadály állja az útját, alacsonyabb adók vannak. A globális pénzpiac, a globális átutalási és kereskedelmi rendszerek világában regionálisan szabályozott piacról beszélni értelmetlen. „Egy globalizált rendszert látunk globalizált pénzzel. Ha ennek egyik elemét, például az átutalásokat megadóztatják, azzal csak másik irányba terelik. Ugyanígy jár az is, aki a nyereségadózást változtatja meg" — fogalmazott Matthias Niklowitz.

(Az MR1-Kossuth Rádió nyomán)