A Székelyföld elrománosításának kísérleteVégleg bekebelezni

2010. május 29., szombat, Múltidéző

1. A lehetőség

A román katonaság 1918 őszén ellenállás nélkül vonult be Erdélybe. A Károlyi-kormány és hadügyminisztere, Lindner Béla ― milyen okból, milyen indíttatásra, azt csak találgatni lehet ― központi paranccsal leszerelte, ,,felszámolta" a magyar katonaságot, s ezzel védtelenül hagyva kiszolgáltatta az országot.

A frontokról hazarendelték harcosainkat, a határokról hazaküldték az ott állomásozó határőrezredeket, mert ,,Károlyi Mihály nem akar több magyar katonát látni"! Károlyi Mihály kedve szerint is történtek a dolgok. Az immár négy éve tartó háború, annak a két ― orosz és olasz ― frontján a fáradt magyar katonák, ha már felülről jött a parancs, s küldték őket, hát hazamentek. Azt ma már tudjuk, hogy egy 1916-ban megkötött titkos szerződéssel az antant az alig több mint negyedszázad óta megalakult román királyságnak ígérte Kelet-Magyarországot, ,,până la Tisa". A terület birtokbavétele el is indult. A gyengén felszerelt, pár hónappal előbb kapitulált, külön békekötésre kényszerült és most poraiból feltámadó román hadsereg Károlyi Mihály és bölcs hadügyminisztere intézkedése eredményeként 1918 késő őszén át is lépte, léphette a határt. Nem csak Károlyiék nem láttak, a bevonuló románok sem láttak magyar katonát. S ha mégis szerveződött ― néhány tisztán látó, a hazáért tenni is akaró katonatiszt megkésett kezdeményezésére ― bizonyosfajta, ellenállásra hivatott soványka magyar erő, a Székely Hadosztály, a még Budapestről jövő irányítás őket sem hagyta cselekedni.

Plakátokat ragasztottak ki kilencszáztizennyolc késő őszén, hogy néhány korosztály rukkoljon be. Mi nem tudtuk, hogy nem jőnek a falumbeli románok. Ki volt téve a plakát, de ők nem rukkoltak be. Ők már tudták, hogy rájuk nem kötelezőek a törvények. (D. J.)

Aki akart, bérukkolt, s aki nem akart, nem rukkolt bé, olyan volt a helyzet. Bémentek ezerkétszázan, de puska, felszerelés csak hatszáz személynek volt... (Pp. J.)

Olyan hirtelen jött, pár nap alatt el is mentek. 18―19―20 évesek voltak mind. Nagyobbak nem voltak. Elmentek, s megalakult a Székely Hadosztály. (R. Zs.)

A románokkal szembe, szembe, szembe! Egy hétig voltam itthon, akkor toborozta Bíró Gyula hadnagy úr a csapatot Szentivánlaborfalváról, Komollóról, Rétyről, s még Újfaluból is, Csíkból is sokan voltunk esszetoborozva... Akkor lementünk Brassóba, a szászok, románok már egyesültek, s vonultak a lobogókkal az utcán, kiabáltak. Să trăiască România! Éljen Románia! Mi félrehúzódtunk, hogy ne lássuk, de azért láttuk, ahogy mentek. S láttak ők is. Nem akartak hagyni, hogy felüljünk a vonatra, de méges fel tudtunk szökdösni. (P. K.)

És amikor cselekedni akartak, megint jött a közbelépés.

Mikor Kolozsvárra érkeztünk, egy Kendi nevű tiszthelyettes, mert a mi behívónk Désre szólott, kijött. Gyertek, aszongya, nem kell Désre menni, jó helyt vagytok, mert akkor már Kolozsváron a románok szervezkedtek. A magyarok meg voltak ijedve, hogy minnyá magukhoz ragadják a hatalmat. Tehát szervezni kellett valamit. Hát belőlünk rögtön ― amennyit csak össze tudtak szedni ilyen behívósokat ― alakítottak egy zászlóaljat. De olyan kritikus időket éltünk, hogy nem is vetkeztünk le éccakára, mert ki voltunk téve, hogy minden percben támadhatnak, s átveszik a város vezetését. Ezek osztán megszervezték, úgy, hogy öt nap múlva már biztonságban érezhették magikat, mert egy olyan erős székely zászlóaljat teremtettek meg ott, amelyik mindenre képes volt. Még lelkesültünk, még volt bennünk lélek, hazaszeretet. Nem hagyjuk a hazánkat! Felöltöztettek marsruhába, tiszta új ruhába, még kaptunk egy jelmondatot a sapkánkra, hogy: ,,Nyomd a gombot!" Ez a zászlóalj lejött Székelykocsárdra, hogy onnan támadjuk meg a túlsó parton levő Marosújvárt, ahol már ott voltak a románok. Felvonultunk a Maros mellé, és a delegáció páncélvonaton átalment Marosújvárra, hogy a románokkal beszélgessenek, adják fel a várost harc nélkül. A regátiak és a helybeliek már ott voltak, s fel voltak szerelkezve, és mü felvonultunk a Maros mellett rohamra készen. Vártuk a küldöttünket, hogy belé kell-e menjünk a támadásba, vagy hanem bevonulunk. Na de sajnos sokáig nem jöttek vissza! (A. Á.)

Nem, s így adódott lehetősége Károlyi küldöttjének, hogy közbelépjen. Nehogy, az Istenért!

Megérkezett Pestről Fényes László, felállott két nagy bárkára, ott szózatot intézett hozzánk, kiáltványt, hogy már nem akar látni Károlyi Mihály katonát! Eleget folyt a vér, nem engedi meg azt, hogy támadásba menjünk, vége a háborúnak, és nem is akar látni katonát! Na kérem! (A. Á.)

Fényes László átalment a Maros hídján, osztán hogy mit tárgyaltak, mit nem, visszavonta a katonaságot. Osztán széjjelmentek mind, szerteszét. (K. Á.)

Megismétlődött ezzel az a manőver, mellyel november elején sikerült védtelenné tenni a határokat. Most az ellenállást szerelték le mesteri taktikával.

Vége volt a hősiességnek, a fiúk egy része eldobálta a fegyvereit, másik része, amelyik Erdély lelkiben, bent, Háromszéken vagy Udvarhelyszéken lakott, s kétes volt, kétesek voltunk abban, hogy a románok nem fognak-e belágerezni minket, hát nem mertünk hazajönni, hanem a karácsonyt Bánffyhunyadon töltöttük el. (A. Á.)

Így történhetett meg, hogy a bevonuló román seregek a legkisebb ellenállásba sem ütköztek. Amikor majd huszonkét év múlva a bécsi döntés hírére a Bukarestben összeverődött tüntetők azt skandálták: Vérrel vettük, vérért adjuk!, nem mondtak igazat. Egy csepp vért sem kellett kiontaniuk ezért a gyönyörű földért. Ingyen, ajándékba kapták. S a Székelyföldet különösképpen. Itt alig tízszázaléknyi románság ha lehetett akkor…

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 507
szavazógép
2010-05-29: Múltidéző - :

Kilencvenéves a trianoni békediktátum

A Romániához csatolt területeken élő magyar kisebbség jogait, mindenekelőtt az anyanyelv szabad használatát az 1918. december 1-jei gyulafehérvári határozat és az 1919. december 9-i párizsi kisebbségi szerződés szavatolta, ezek voltak egyben az 1920. június 4-i trianoni békediktátum feltételei is.
2010-05-29: Gazdaság - :

Merre vezeti a világgazdaságot a válság? (Matthias Niklowitz, a BNP Paribas igazgatójának elemzése)

Ha már vége a válságnak, ha itt a kilábalás az európai gazdaságban is, akkor miért gyengült az euró? Vagy csak azért van növekedés, mert dollár- és eurómilliárdokat pumpáltak a gazdaságokba? Merre vezeti a világgazdaságot a válság — ezekre a kérdésekre válaszol a továbbiakban az eurózóna második legnagyobb bankjának vezetője, a BNP Paribas igazgatója, Matthias Niklowitz.