A nyitány ünnepélyes volt: az egykori uzoni zsidóknak állítottak emléktáblát — e közösség a második világháborús veszteséget máig sem heverte ki, és ezt tudatosítani szeretnék a mai generációkban is —, majd Szabó Imre helybeli festő kiállítását és a kökösi színjátszók előadását nézhették meg az érdeklődők. A nagy nap a szombati volt, mikor minden figyelem a vetélkedőkre összpontosult, pedig volt többféle gyermekprogram, minifoci, táncház, és igen szép dalokkal rukkolt ki a Szivárvány női kórus is.

Az Erdély legerősebb településének címére sajnos ezúttal is csak a környékbeliek pályáztak, összesen négy csapat (tavaly hat volt). Ezt a csoportos erőpróbát az idén költségtakarékossági okokból csatolták a községi napokhoz, és bár igen rendhagyó módon kell bizonyítani, egyre nehezebb hozzá embert találni, a szervezők szerint a támogatás hiánya miatt. No meg azért is, mert aki hétközben nehéz munkát végez, az már szórakozásnak valami mást keres, főleg, ha saját zsebére megy minden költség. Ennek ellenére nagy lendülettel versengtek a csapatok a kamionhúzásban, rönkhajításban, sodrófatartásban, vizesedény-emelésben és hasonlókban, mindaddig, amíg egy véletlen baleset be nem árnyékolta a mulatságot: egy uzoni asszony megbotlott, elesett, és a megrakott szekér keresztülment rajta. Mentővel vitték a kórházba, de a hangulat csak délután, az óriás kürtőskalács mellett jött helyre: akkor jelentették be, hogy nincs nagyobb baj, néhány horzsolással megúszta a történteket. Azt, hogy csapata első lett, csak vasárnap délután közölték; a második helyen Szentivánlaborfalva, a harmadikon Uzonfüzes, a negyediken Dobolló végzett.

A szentivániak az immár 14 méteres rekordkürtőskaláccsal nyújtottak nehezen túlszárnyalható teljesítményt: 8—10 személy közel négy órai munkáját izgulhatta végig a közönség, és bár a tészta nem sült teljesen át, talán négy percig sem tartott, amíg elfogyott. Közben javában zajlott a főzőverseny is, ez már a településvetélkedő részeként; erre már többen neveztek be, volt motoros-, bicikli-, lovasverseny, rönkvágás és tojáshabverés, sőt, helyismereti teszt is; itt már Uzon a negyedik helyre került Lisznyó, Uzonfüzes és Bikfalva után. Vasárnap felvonultak a huszárok, menettáncosok, volt ünnepi istentisztelet és tanácsülés, népi műsor és bábjáték, esténként pedig koncertek, a rendezvényt záró tűzijátékig. Amit még érdemes kiemelni, az a helyszín: a szabadidőpark folyamatosan szépül-épül, a sétányokat kikövezték, a szökőkút és a világítás működik, a játszótér leköti a kicsiket, és a közeljövőben csónakázásra is lesz lehetőség (csak a mentőmellényeket kell még beszerezni). Eldobált szemetet nemigen lehetett látni, pedig fogyott elég sör és nyalánkság. Ez pedig verseny nélkül is megér egy díjat.