Farkas Réka
Igencsak cinikus volt Emil Boc miniszterelnök tegnapi felhívása, kérve fenyegette meg a tanárokat: jobb, ha elállnak a sztrájktól, mert nem kapnak fizetést a tiltakozás napjaira, és még tovább romlik anyagi helyzetük. A kormányfőnek eme gesztusával sikerült ismét porba döngölnie az amúgy is megalázott pedagógustársadalmat.
Sok mindent kellett lenyelniük az oktatóknak az elmúlt két évben. Megszavazták számukra az 50 százalékos fizetésnövelést, amelyből soha egyetlen vasat sem láttak, s az idő teltével, no meg a válság mélyülésével egyre alább kellett engedniük követeléseikből. Jó néhány hónapja emelésről már szó sem esik, a csökkentések ellen tiltakoznak, előbb az egységes bérezési törvény tizedelte meg fizetéseiket, s most a megszorító intézkedések faragnak le újabb 25 százalékot belőle. S így lesz mind kevesebb az, ami korábban sem volt elegendő. Most, amikor általános sztrájkkal emelnék fel szavukat a sorozatos megaláztatás miatt, kiderül, a megélhetést alig fedező, szerény jövedelmük tovább fogy, minden tiltakozó nap zsebüket üresíti.
Nem csoda hát, hogy sokan lemondanak a sztrájkról, nem engedhetik meg maguknak a tiltakozás luxusát. Várható, hogy az általánosnak ígért munkabeszüntetés messze nem lesz olyan széles körű, ahogy azt a szakszervezetek irányítói szeretnék. A tanárok egy része megtartja óráit, a gyermekek kapkodnak, nem értik, mi történik, az indulatok és a keserűség pedig tovább fokozódik, immár egymásra is orrolhatnak a pedagógusok, nem csak a kormányra, megbélyegezhetik a sztrájktörőket, illetve azokat, akik mindenáron tiltakozni akarnak.
A Boc-kormány kétéves regnálása alatt két dologban volt rendkívül eredményes: a felelősség hárításában és az emberek egymásnak ugrasztásában. Sikerült szembefordítania a különböző politikai nézeteket vallókat, az állami és magánszférában dolgozókat, az érettségiző diákokat és szülőket a tanárokkal, azokat, akik kiállnának jogaikért azokkal, akik nem merik vagy nem akarják megtenni ezt, s hosszan folytathatnánk a sort. A miniszterelnök tegnap ismét e két fegyverét dobta be, felsorolta, hogy rajta és kormányán kívül mindenki más felelős a válságért, a megszorításokért, s elhintett egy kis mételyt a tanárok között.
Kakas próbál lenni a szemétdombon Emil Boc, egy elnyomorított, megalázott társadalom szemétdombján kukorékol újra meg újra. Sikerült elérnie, hogy miközben a politikai hatalom birtokosai tovább dőzsölnek, az elégedetlenek egy része már sztrájkolni is túl szegény legyen.
