Május 30-án, Orbán Viktor magyar miniszterelnök és az új kormány miniszterei megválasztásának napján a Kossuth tér visszafoglalására százezrek vonultak fel Kis-Magyarország minden szegeletéből.
A magyar összefogás erejét kifejezendő jelen voltak az elszakított nemzetrészek képviselői is. Az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú után a Kárpát-medence minden térségét, minden magyar vallásfelekezetét megjelenítő sokaság első alkalommal sereglett Budapesten össze, hogy visszafoglalja a magyar nemzet és a magyar sors valóságos és szimbolikus terét, amelyet az utóbbi években a harácsért az Országházba nyolc esztendőre berendezkedő baloldali oligarchák rácsokkal rekesztettek el azoktól, akik számára ez a tér és ez a ház megépült.
Mi, határon kívül élő magyarok, akik ezen a felemelő ünnepségen fizikailag nem lehettünk jelen, a tévékészülékek képernyője előtt átélhettük a Kossuth tér és az Országház visszafoglalásának élményét. Segített bennünket ebben a téren lobogó zászlók látványa, a jelenlévők arcáról, a szónokok ajkáról leolvasható eltökéltség, hogy ezt a ,,merjünk kicsik lenni", a merjük a határokon kívül rekedt nemzetrészeket közülünk kitagadni, merjük magunkat az ország, a magyar főváros népétől rácsokkal elrekeszteni, merjünk ellenük vízágyút, gumibotot, viperát, könnygázt, kardlapozó lovas rendőröket, a magas épületek erkélyeire harci alakulatokat kivezényelni, hogy nemzeti ünnepeken azt az országzászlót, amelyhez annak a szimbolikus megtépázásán kívül semmi közük nem volt, merjék és ne szégyelljék a fejük fölött, kordonok mögött lobogtatni.
Részesei voltunk, mondom, ennek a felemelő ünnepségnek, mert a mi lelkünkben is fészket rakhattak azok a rendszerváltó gondolatok, amelyek a visszafoglalt Kossuth téren a magyar nemzet nevében elhangzottak. Magunkénak és a miénknek is éreztük ennek az ünnepnek az üzenetét és hangulatát, mert a magyar hét, illetve nyolc szűk esztendők idején is mindig számon tartottuk, és tudtuk, hogy a Magyar Nemzet Terén emelkedő Országházban, a világ egyik legszebb és számunkra legdrágább épületében egy-egy tégla, egy-egy kőidom, egy-egy vakolókanálnyi habarcs a mi határokon kívül rekedt magyar felmenőink magyar nemzethez tartozását is megjelenítette.
Részesei voltunk ennek a térvisszafoglalásnak, mert a nagyszabású magyar sereglet összehívása előtt már megbizonyosodhattunk arról, hogy a magyar törvényalkotás a magyarság testvért megtagadó szégyenét letörülve vissza- és megszerezhető magyar állampolgárságot biztosít számunkra is.