Valóban kevés kerti dísznövényünkről mondhatjuk el, hogy őshonos (legtöbbje melegebb égövekről származik), ám a pünkösdi rózsának is nevezett bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp banatica — Rochel, Soó) jégkorszak előtti reliktumnövényként Lugos, Báziás környékén cseres-tölgyes erdők növénye.
Tudományos neve Paion görög orvos nevét őrzi, aki a legenda szerint az alvilág istenét, Plutót a növény gyökerével gyógyította meg. Magyar neve Lippai Jánostól származik (Posoni Kert, 1664), és török eredetű (basal — bazár).
Tulajdonképpen két honosított faj leszármazottjai a bazsarózsák: a korábban virágzó (anyák napján) ,,banaticából" nemesített, EP. Officinalis officinalis alfaj, azaz a kerti bazsarózsa és a Paeonia lactiflora, azaz késői bazsarózsa, amely Kelet-Ázsiában őshonos (ez a tulajdonképpeni pünkösdi rózsa). Mindkét kertészeti változat a fehér, rózsaszín és piros színekben 50—60 cm magas, bokrosodó, dúsan virágzó, ún. parasztkerti növényünk, jelezve azt, hogy egyike a legkedveltebb tavaszi virágzású dísznövényünknek. Az officinalis alfaj képviselői koloncos gyökerűek, a lactiflora répaszerű gyökereket fejleszt. Magról kevésbé szaporítják, gyökerét kora ősszel (szeptember) 40x40 cm-es gödrökbe, alul szerves trágyával úgy helyezik el, hogy a rügyek 3—4 cm-re legyenek a talajfelszín alatt. Vágott virágként is árulják.
