— Sajnos, minden évben történnek halálos balesetek is. Általában azokkal, akik a medve közelében élnek, a pásztoremberekkel vagy pedig a turistákkal. Tavaly megmutatták annak az embernek a fényképét, akit a medve megölt. Valószínű, nagyon ittas állapotban volt. A boncoláskor nagyon magas alkoholszintet találtak nála. Ezt a férfit a brassói Cenk alatt a padon ülve támadta meg a medve. És amit eddig senki nem dokumentált, s a szakirodalomban sem ismeretes, felét a testének a medve meg is ette.

A medve, amint tanultuk, tapasztaltuk, s amint a szakirodalom is leírja, három esetben támad:

— amikor úgy érzi, annyira sarokba van szorítva, hogy nincs menekvés

— amikor bármiképpen megsebezték, hurokkal, golyó által, ha csapdába lép; ilyenkor a legelső embert, aki a közelébe kerül, megtámadja

— vagy ha bocsát veszélyben érzi.

Az a Cenk alatti eset kapcsán sohasem derül ki, hogy az ittas ember meg volt-e már halva, s úgy evett belőle, vagy a medve ölte meg, és azután evett a hullából.

— A kommandói halálos medvetámadást az illegális bocsbefogás kísérlete váltotta-e ki, amint ez akkor hírlett?

— Sajnos, még ma is fognak be bocsokat, hogy a cirkuszoknak eladják, pedig törvényileg nagyon behatárolták a medvebocsok védelmét. A nemzetközi szervek is ellenzik, de a cirkuszok még ma is vesznek bocsokat. Ahogy a jegyzőkönyvekben olvashattuk, volt ott egy olyan csapat, amely arra specializálódott, hogy tavasszal az anyamedvék bocsait még a barlangban megfogják, és különböző módon értékesítik. Ez egy ilyen eset lehetett. Nem lehet pontosan tudni. A két férfi egyikét a medve megölte. A másik, a testvére lévén, nem tanúskodhatott ellene. Azt, hogy törvénytelen úton jártak-e, nem tudjuk megmondani, de az a lényeg, hogy a medve a barlangja előtt ölte meg a férfit.

De volt olyan eset is, hogy a Prahova völgyében a nászúton levőkre támadott, sátorból vette ki a férfit, és megölte a fiatalasszony szeme láttára.

— A köztudatban a medvékkel kapcsolatosan a kártétel forog a legtöbbet közszájon. Mi a kártérítésekkel a helyzet? Ezzel Erdővidéken a Kormos vadászvillába összehívott tanácskozáson is foglalkoztatok. Az emberek között van, aki azt hiszi, hogy a vadásztatótársaságok hatalmas összegeket kapnak az elejtett vadért, míg a súlyos kártétel emlékével maradnak...

— Jelen pillanatban, valószínű, nem sokáig, a barnamedve húsát lehet értékesíteni. A vad kilövéséért azé a pénz, akié a vadászterület. Ez nem sokáig marad így, mert az uniós szabályok szerint semmiféle vadfajnak a származékából nem szabad anyagi hasznot eszközölni. A medvét nálunk még sokáig fogják vadászni, ha a szaporulat a mostani tendenciát megtartja. Az utóbbi években a védett fajokra nem kilövési keretet kapnak, mint régen a vadásztatók, hanem maximális beavatkozási szintet, számban kifejezve. Romániában tavaly 350 medvét lőttek ki ilyen beavatkozási engedéllyel. Ez a maximum. Ennél többet sem elejteni, sem befogni, sem elaltatni, az életét semmiféle módon kioltani nem lehet. Ezt a beavatkozási alapot leosztják megyékre, vadásztársaságokra, és ebből lehet meghatározott számú vadat kilőni. Azért, hogy a kártételt lehessen mérsékelni.

Sem az elejtett vad húsából, sem a trófeából nem lehet anyagi hasznot teremteni. A medvéket ezután szakszemélyzet fogja kilőni, azokat az egyedeket, amelyek valóban kárt okoznak, és ott, ahol a kár megesik. Ezé a jövő.

Jelen pillanatban a medvének jól meghatározott értéke van. A szakminiszter minden évben rendelettel szabályozza az árakat mindenféle vadfajra, mely alapján a bel- és külföldi vadászok vadászhatnak. Ezeken a listákon a medve már évek óta ugyanazon az áron szerepel. Akkor is ez volt az ára a kilövésnek, amikor a medve még vadgazdálkodási tényező volt, és a vadászterületeknek volt kilövési keretük. A tarifák: a legolcsóbb medve, amely elejthető, 5000 euró. Egy igen nagy, rekordméretű medve értéke 18 000—19 000 euróig is felmehet. Általában 5000 és 18 000 euró között mozog a medve értéke.

— Mi történik a kilőtt vad trófeájával és egyéb értékesíthető származékával, például a vadhússal?

— Az a vadász, aki a vadat elejtette, viheti a bőrét és a koponyáját. A húst általában a területgazda értékesíti. Vannak cégek, amelyek a medvehúst felvásárolják. Ilyenek hozzánk legközelebb Brassóban vannak. Ezek feldolgozzák. Különböző töltelékárukat készítenek belőle, főleg szalámit és kolbászt, de sózott, szárított húst is, azaz pasztrámát. Ezek a medvehússzármazékok már megtalálhatók a nagyáruházláncoknak a polcain szép csomagolásban — ínyencfalatnak számít, aki szereti.

Igen nagy arányban, 40—50 százalékban fordul elő, hogy a medvehús trichinellás. Abból adódóan, hogy a medve dögöt is eszik. A köztesgazda a patkány. Az is eszik a dögből. Az ilyen hús emberi fogyasztásra nem alkalmas. Meg kell semmisíteni.

— Az Egyesült Államokban, a Yellowstone Nemzeti Parkban tudtam meg, hogy a szigorúan védett terület tamponövezeteiben, ahol gazdálkodási tevékenységet is lehet folytatni, a farmerek állattenyésztéssel foglalkoznak, ezerszáz bölényt lőttek ki annak ürügyén, hogy a haszonállatok konkurensei a legelőkön. A kilövések engedélyezésében közrejátszott az is, hogy brucellózisban szenvedő állatokat is azonosítottak. A bölényhúst, csodálkozásomra, nem értékesítették, hanem szociális otthonoknak, közösségi étkeztetésre adták át.

— Tavaly Afrikában, Botswanában voltam. Ott például 350 kilométer hosszúságú kerítést építettek a lakott területek és a nem lakott területek között, hogy a kafferbivalyok ne tudjanak a szarvasmarhákkal érintkezni, és ne terjedjen át a brucellózisos fertőzés a szarvasmarha-állományra. Az egyik legjobb minőségű és legdrágább hús a botswanai. A legdrágább éttermek asztalára kerül. Közben óriási a szegénység. Minden harmadik ember HIV-fertőzött. Nincs pénz semmire, óriási szociális problémák vannak, és ott építenek 340 kilométeres fémkerítést.

Érdekes módon a Zambézi folyó deltája nem úgy képződik, mint ahogyan ez közismert: ahol a tengerbe ömlik, ott deltát alkot. A folyó a Kalahári sivatagba megy, és ott egyszer csak eltűnik.

Az Abies Hunting Vadásztató Iroda

— Vadászatszervező vállalkozóként milyen a viszonyod a különböző tulajdontípusokból megalakuló társulások területgazdáihoz?

— Jelenleg vadászatszervező iroda vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mi megkeressük azokat a potenciálisan vadászat iránt érdeklődő személyeket az egész világon, akik eljönnek hozzánk, és itt a területgazdák által felajánlott vadat elejtik azon az áron, amelyet a román állam vagy a területgazda rögzít. Az az összeg, amelyet a vadászok fizetnek egy medve, egy szarvas vagy bármilyen vad lelövéséért, a területgazdát illette meg, és illeti meg ezután is. Mi a munkánkért közvetítői díjat, úgynevezett jutalékot kapunk a területgazdától. A vadász nem nekünk fizet. Ez a vadász által a területgazdának leszámlázott összegből van. Ez tartalmazza a szállást, ellátást, szállítást és magát a vadászatot.

Mi tulajdonképpen nemzetközi vadászati marketingiroda vagyunk. Lassan immár húsz éve. Európában az elsők ebben a szakmában. Ezt igazolják a diplomáink és a kitüntetéseink is. (Húsz aranyérmet és egy ezüstöt látok a vitrinekben, amelyeket különböző nemzetközi megmérettetéseken szereztek.)

Az Abies Hunting nagyon nagy vendégkörrel rendelkezik. Más nemzetközi cégekkel is kapcsolatban állunk. A gazdasági krízis nálunk is érződik, mint bármely más területen. Az emberek a vadászatot luxusnak tekintik, válságos és ínséges időkben az ember próbál a luxuskiadásokból lefaragni. Nem költ ötvenezer dollárt vadászatra.

A mi forgalmunkon is érződik a visszaesés. Húsz év alatt akkora hírnévre tettünk szert, és annyira ismertek vagyunk a piacon, hogy egy olyan vadászati adatbázissal rendelkezünk, amely az egész világra kiterjed. Romániában például az állami területeken értékesített kvótának a nyolcvan százalékát mi hozzuk. A piac nyolcvan százaléka a miénk.

Irodánk van Magyarországon, Ausztriában, Horvátországban és Szerbiában. Tavalyelőtt Oroszországban is irodát nyitottunk, Jekatyerinburgban, azaz Katalinvárosban. Ez az Urál fővárosa, és a szibériai vadászatokat onnan szervezzük.

A népes névlistánkon levőkből már nem mindenki vadászik. Sokan már nem keresnek annyi pénzt. Sokakat a válság tönkretett. Már tavaly is érződött a válság, de idén nagyon nehéz lesz értékesíteni a vadat azon az áron, amihez a területgazdák hozzá voltak szokva.

Kovászna megye vadászatának kilencven százalékát a mi irodánk közvetíti és értékesíti. A vadászvendégszerzés egyre nehezebb lesz. Nincs pénz.

Az új területgazdák is csak tudják kifizetni azokat a költségeket, amelyek a vadgazdálkodással, a terület bérleményével járnak. Az az érdekünk, hogy a vadakat minél jobb körülmények között, minél drágábban értékesítsük.

Az, hogy valakinek van pár vadász ismerőse szerte a világban, még nem garancia arra, hogy el is tudja hozni őket, hogy az ő területén nagy pénzért vadat lőjön. Ezt mindenütt szakcégekre bízzák, mert a költségvetésben ezzel lehet számolni. Ha egy területgazda úgy gondolja, felteszi világhálóra, hogy szeretne értékesíteni három vagy négy szarvast, két medvét, három vaddisznót, nem biztos, hogy vendég jelentkezik rá, nem bizonyos, hogy akkor jön, amikor a vadászati körülmények a legalkalmasabbak azon a területen, és nem biztos, hogy a vadászat sikeres lesz. A vadászat értékesítése és a vadászati marketing külön szakma.

Nekem az előnyöm vállalkozóként az a húsz év tapasztalat, amely mögöttünk van, és a két évtized alatt összeállított vadászlista, amellyel én rendelkezem Amerikától Oroszországig, Bulgáriáig. Mindenhol vannak olyan partnereink, akik velünk vadásztatnak.