Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast?...
Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
Dr. Somodi István
Június 8-án lesz negyvenhét éve, hogy Kolozsváron elhunyt Erdély első olimpiai érmese, dr. Somodi István. Igen, az első erdélyi érmes. Londonban nyert ugyanis 1908. július 21-én magasugrásban 1,88 méteres teljesítményével ezüstérmet. Természetesen, magyar színekben versenyezve, hiszen jóval Trianon előtt került sor a sorrendben negyedik újkori olimpiára.
Somodi István 1885. augusztus 22-én született Kolozsváron. A Református Kollégiumban kezdte tanulmányait, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán folytatta. Na de ne siessünk oly nagyon. Somodi alig múlt tizennégy éves, amikor a Kolozsvári Korcsolyázó Egyletben eljegyezte magát a sporttal, mindenekelőtt az atlétikával és a korcsolyázással. Első figyelemre méltó sikerét 1903-ban aratta, amikor Debrecenben távolugróversenyt nyert. Budapestre kerülve a BEAC színeiben folytatta sportpályafutását, s 1905-ben magyar bajnoki címet szerzett távolugrásban. Részt vett az 1906-os jubileumi olimpián, ahol helyből távolugrásban 206 cm-es teljesítménnyel a 6. helyen végzett, távolugrásban 6,04 m-ig, magasugrásban pedig 1,65 m-ig jutott. Biztató eredmények ezek. Somodi mindent elkövetett, hogy a közelgő 1908-as olimpiáig túlszárnyalja önmagát. Sikerült is, hiszen 1907-ben távolugrásban 6,82 m-t, magasugrásban 1,80 m-t teljesített. Ezen eredmények birtokában utazott Londonba, ahol aztán 1,88 méteres magasugró-teljesítményénél csak az amerikai Harry Porter ért el jobbat (190,5 centimétert), Somodi a brit Con Leaby és a francia André Georges társaságában ezüstérmes lett.
London után a frissen végzett jurátus visszavonult a versenysportból, s a Kolozsvári Atlétika Club edzőjeként az atlétika közelében maradt. Tanítványa volt két, Sepsiszentgyörgyről indult atléta is — Péter László vágtázó és Kiss György középtávfutó. Kolozsváron hunyt el 1963. június 8-án.
