Eddig azt hittem, hogy csak dolgozni nem tudunk hatékonyan, de sztrájkolni, azt igen! Egy román állampolgár sokkal többet dolgozik, de ötször kevesebbet termel, mint az európai átlag.
Amikor bejelentették a múlt hétre az általános sztrájkolást, arra gondoltam, hogy csak van, amiben jók vagyunk! Sztrájkolásban. Sajnos, nem! Úgy látszik, fizetésemelésért sokkal jobban tudunk tüntetni, mert akkor nyerni- igen, de veszítenivaló nincs. A nagy szakszervezkedés után már előre elképzeltem, amint kitör nálunk az általános sztrájk. Arról volt szó, hogy a köztisztviselők kezdik. Ehhez csatlakoztak volna szolidaritásból az állami vállalatok alkalmazottjai is. Sőt, azt is meg lehetett volna szervezni, hogy mindenki beszüntesse a munkát. Én ilyesmit vizionáltam. Elképzeltem, hogy nem lesz tanítás, nem lesz egészségügyi ellátás, gyógyszer. Leáll a vasút, a metró Bukarestben, leáll a közszállítás. Nem lesz villany, gáz, és leállnak a töltőállomások, így nem lesz benzin és gázolaj. Ezek után, aki netán mégis dolgozni akar, az sem tud. Nem lesz víz, nem viszik el a szemetet. Bezárnak az üzletek. Orvosi ellátás, gyógyszer és élelem híján hullanak az emberek, mint ősszel a legyek. Mivel a papok is sztrájkolnak, nem lesz, aki eltemesse őket. Emiatt járványok törnek ki, és még jobban fogy Románia lakossága. A járványok a gyengébbeket, a gyerekeket és az időseket viszik el. Megtizedeli az állami alkalmazottakat, és így nem kell leépíteni őket. A gondok így önmaguktól oldódnak meg. A népességcsökkenés miatt csökken az állam kiadása és a munkanélküliek száma is. Kevesebb embernek kell munkanélküli-segélyt és nyugdíjat fizetni. Gyermeknevelési segélyt és gyerekpénzt szintén. Így helyrebillen Románia pénzügyi egyensúlya. Végül aztán volt is sztrájk, meg nem is, az érdekeltek dolgoztak is, meg nem is. Sajnos, ez számomra túl későn derült ki. Mert én addig már minden eshetőségre számítva megnéztem a meglévő élelmiszer- és gyógyszertartalékot a pincében, kamrában, s feltankoltam nem romlandó élelmiszerekből és aszpirinből. Úgy gondoltam, egy hónapra való elég lesz, mert abban reménykedtem, hogy ilyen hathatós és drasztikus sztrájk után megoldódnak Románia problémái... Ezalatt meg lehetett volna oldani a nagy szakszervezeti lider(c)ek sorsát is. Itt van például ez a hosszú szakállú Hossu, aki hosszú ideje vezeti a szakszervezetek egy részét. Hát nem találhattak volna már eddig is neki a parlamentbe bejutó helyet valamelyik párt listáján? Victor Ciorbeával vagy Miron Mitreával is ezt tették. Ők szintén szakszervezeti vezérek voltak, és miniszterelnökségig, illetve miniszterségekig vitték. Ezek után a harcos szakszervezetisek már nem hőbörögnének a tévében, és így a kormány nyugodtan hozna jobbnál jobb határozatokat. Így kormányunk Traian Băsescuval az élen vezethetné a szakszervezeteket is. És szervezhetnének egy igazi általános sztrájkot, amely a fennebb leírt módon megoldaná Románia gondjait. Bár amilyen tehetetlen ez a kormány, lehet, még erre sem lenne képes!
