Ugyanis, ha erdőbe lépünk itt, átgyalogolhatjuk a Bodzafordulói-hegységet, és azon vesszük észre magunkat, hogy az 1954 méteres Csukás tetején vagyunk, ahonnan az ezeréves magyar határ vonalán folytathatjuk utunkat. Ezt követve már nincs akadály, mert hát a Predeáli-hágón túl már csak a Vöröstöronyi-szoros szurdoka tehet pontot a képzeletbeli út végére. Nem a világ vége Kispatak, de a földrajzi környezet nyújtotta elszigeteltség olyan életmód kialakítására kötelezi maroknyi állandó lakóját, mely mifelénk egyre ritkább, helyenként már a múlté. A székely a nehézséget, a lehetőséget nevezi módnak. Nos, ez szunyókál Kispatakon...

Elfeledett érdekességek

Ennek a településnek nincsen temploma, sem saját temetője, csak bizonyos helyeken, dombtetőkön van olyan térerő, ami a zsebtelefonba is életet lehel, utóbbi is csak egy-két iskoláskorú kislány úgymond ,,varázserővel rendelkező" szerkentyűje. Nem elég kuriózum-e az, ha a családok többségének majdnem mindent, ami az élethez szükséges, helyben kell megteremtenie, hogy állat — tehén és ló, sertés — nélkül nincsen élet, s nem jár ide tejgyári ciszterna, hogy elvigye a napi tejet, hogy itt még dézsában verik a vajat, üdítő ital a pince hőmérsékletű vert tej, a gyógyszer csak különleges esetekben kerül elő, mert minden bajra gyógynövényekből főznek teát, virágzik itt a máshol már régen elfelejtett gyűjtögető gazdálkodás, nincs üzlet, kocsma, nincs kultúrház és diszkó, de annál több a csend és a nyugalom, sőt, az sem most volt, amikor egy lelkész feljött ide szekérrel a lelkeket ápolandó. Nincs iskola és óvoda, kilométernél is többet kell gyalogolnia óvodásnak és iskolásnak, mert nem jár fel ide a sulibusz, s rettegnie kell annak, aki estére-éjfélre ér haza, nehogy az ,,országúton" vadakkal találkozzék. Nem túlzás, amit felsoroltunk, mégis, minden nehézség ellenére szereti és megüli ezt a helyet a kispataki ember.

Megérkezett a holland

Arra a hírre ébredt egy nap a lakótelep, hogy a patak laposában helyet vásárolt a holland, akinek bútorgyára van Nagyborosnyón, és itt épít magának hétvégi házat. Úgy is mondhatnánk, hogy egy gazdag telepedik ide a tulipánok országából — onnan, ahol alacsonyabb a lapály, mint a tengervíz szintje — azért, mert imádja a hegyeket, kedves számára az erdő, a kispataki emberek, és mert kedveli a magyarokat, s szorgalommal tanulja nyelvünket.

A ,,holland", avagy Gerrit Jan Buunk: Kedvelem Kispatakot

— Írják le, könyörgöm, a tulajnak a nevét — kértük a bútorgyárban —, mert oly nehéz a holland nevet hangzás után leírni.

Gerrit Jan Buunk — kaptuk a választ —, a Nabor Houtprodukten házgyár tulajdonosa közlékeny, kedves ember, s percek alatt kiderül, mekkora a magyar szókincse, de németül boldogultunk leginkább vele. Bútorgyárán ő maga vezetett végig. 1998-ban alakult, részben régi, részben új épületekben. Tömör fából és préselt lemezekből gyártja itt a székely a nehéz és tartós bútordarabokat meg a hajópadlót kizárólag külföld számára. A modern gépeket Siklódi Endre üzemvezető mutatja be, aki bírja a tulajdonos nyelvét, s szakemberként Maroshévízről került Háromszékre. Jelenleg 54 munkásnak biztosítanak kenyeret, s ezeknek 70 százaléka a két Borosnyóról és környékéről ingázik. A válság itt is érezteti hatását — mondták —, mert csökkent a megrendelések száma. Borosnyó község is hasznát látja, hiszen évi 20 000 új lej adót inkasszál a cégtől.

Három márkás, működő, muzeális értékű régi autó árából épült

Kispatak szívében felépült a holland hétvégi háza. A munkások már a tágas udvart rendezik. A csörgedező patak mellett ott áll a flekkenező, és lesz fürdőmedence is. Június végén jön ide a kiterjedt család, akkor avatják a házat. Véleményünket is kérték, hiszen az udvaron fúrt kút vizének vastartalma szinte hidrokémiai kuriózum, literenként olykor 2000, de még több az ásvány benne, majdnem gyógyvízként lehetne használni, kőhajításnyira pedig, a Handra család magasabban fekvő kútjában kristálytiszta a víz! Körös-körül mindenütt zöld a táj, óriási a csend, csak a közelben legelő csorda irányából hallani halkan egy-egy kolomp hangját. Igazi oázis Kispatak, de vajon mi a véleményük az új honfoglalóról a helybelieknek?

Jaj

Kispatakon jajt mondanak akkor is, ha örömről, akkor is, ha valami bajról adnak hírt. A holland új lakója Kispataknak, bár járnak még ide hétvégenként kedves emberek, ilyen a szentgyörgyi Ecklinger család, kiváló méhészek.

Handra Ilonka soha nem búsul!

— Jaj, Isten mentsen, hogy mi ne rokonszenvvel fogadjuk a holland urat — mondja Handra Ilonka. — Nagyon kedves, nagyon segítőkész, reméljük, hogy ez így is marad. Van neki egy szótára, abból tanul magyarul. Kiáltja nekem, hogy Jó napot kívánok, kezét csókolom! Meghívott mindenkit a házavató bankettra. Az ő bukszáját nem tehetjük a miénkhez! Máris hasznát láttuk, hogy itt épít házat, mert javította a kispataki bekötőutat, valami hidacskát is csináltatott.

Ilonkával percek alatt elvégezzük a népszámlálást. Kiderül, hogy alig nyolc család él állandó jelleggel Patakon, s ha a hétvégi házakban meg-megjelenő helybélieket is hozzászámítjuk, számuk akkor sem éri el a tucatot. Sikes Attila egyedül tartja fenn magát. Nagy Sándor összeállt Góga Erika cigány asszonnyal, és van tőle egy fiacskája, Nagy Sándor, aki bár az életkora ott van, nem jár óvodába. Sándor valahol a juhoknál a másik fiával. Menek Marika még mindig a régi, szépen rendben tartott portáján él élettársával. A Kö­vesdi Pista lakásában Sikes Attila él, ott gazdálkodik, állatokat nevel. Kövesdi ,,bázafőnök" volt Szentgyörgyön, de gyéren jár haza. Menek Marika mellett Bezsány Imru, bár nem lakik itt, teljesen újraépítette az apja házát, édesanyját, Ró­zsika nénit eltemették. Mellette épített Góga Olga, a cigányné, vele szemben az apósa, idős Góga András háza, legbelül meg Bezsány Sándor háza. Testvére, István meghalt, ott él özvegye, Manyika. Handráék öten vannak, felső szomszédjuk a beteges, magányosan az erdő szélén élő Bezsány András, akit cófalvi rokonai gondoznak. S ezzel kész is a terepszemle, a népszámlálás. Ha jól néztük, s beleszámoltuk azokat is, akik pillanatnyilag nincsenek otthon, akkor negyedszáznyi az összlakosság.

Bezsány Sándor: A tanács a nép ellen harcol!

Kispatakon gyenge a pénzügyi-gazdasági erő, a faluban összesen hét tehén van. Tejet csak a Bezsány család hord a kisborosnyói csarnokba, Handráék feldolgozzák, otthon elhasználják. Akinek nincs földecskéje-kaszálója, de van állata, annak bérelnie kell. Kispatakon nem ismeretlen a napszámos munka. Az idegenforgalom nulla, pedig olyan festői a táj, minden részéhez mondák kapcsolódnak, Borzvára pedig nyújt annyi régészeti érdekességet, hogy érdemes lenne oda ellátogatni. A hajdanában-danában idáig megfestett, piros ponttal jelzett turistaösvényt nem járják a hont ismerni akarók. A nyugdíjasok kiöregedtek, lassan átmennek a túlsó partra. Gógáéknál (magyar anyanyelvű romák) lesújtó a nincsenség. Olga asszony férje valahol a juhoknál, legnagyobb fia, Andráska Kisborosnyón napszámos, három leánya iskolás. Panaszolják, hogy a szociális segélyt késve, akadozva adja a borosnyói tanács, lakóházuk még befejezetlen. ,,Tavaly még kaptunk valami segélyt a Vöröskereszttől — mondta Olga —, az idén még semmit! Baj van a tűzifával, főleg télen. Vége van már annak a világnak, amikor a néptanács ingyen vagy jutányosan fát osztott a szegényeknek!" A közbirtokosság, Nagy Sanyi bácsi, Veress Kálmán kéne adjon vastagdeszkát, hogy hidat lehessen építeni ide, a patakra. Olga apósa, id. Góga András nyugdíja 350 lej, s ha abból is levon most a kormány 15 százalékot, éhenhalásra is kevés. Harmincnyolc évet dolgozott a brassói lőszergyárban, ,,de most ritka az a roma, aki állami cégnél keresi a kenyerét!"

Gógáék

Gógáék utcájában csak gumicsizmával lehet közlekedni, akkora a sár. A patakon átvezető hídra életveszélyes ráhajtani.

— Kispatak érdekében semmit nem tesz a borosnyói tanács, mintha mi nem is léteznénk — mondta Bezsány Sándor. — Kavicsozni kéne ezt az utcát, és egy valamirevaló hidat építeni oda. Ha valaki megbetegedik hirtelenjében, a mentő sem tud ide bejönni! Kevés a legelő a tehenek számára. Csak a Nagyoldalra és a Kicsi pusztára hajthatjuk ki. Terjeszkedik a hatalom. Ha földhiány van odalenn, akkor mérnek ki szabad földet itt, nálunk. Olyan területeket mértek fel a Pusztán és vettek tulajdonba, ami senki földje volt. Arra gondolnak, hogy ha még jön majd egy gazdag befektető, jó pénzért lehessen értékesíteni, nehogy valami jusson a szegény kispataki népnek is!