A fejlemény senkit sem ért váratlanul, a piacok megnyugtató bejelentésekre vártak az előző napok zuhanása után, amelyet sokan Kósa Lajos Fidesz-alelnök ,,őszinteségi rohamának" tulajdonítottak. Egyes elemzők szerint szinte bármit mondhatott volna Orbán, a lényeg a gazdasági csomag bemutatásán volt. Hogy a kormány visszaszorítja a devizahiteleket, hogy kilakoltatási moratóriumot vezet be, tervezi az állami kiadások lefaragását, és a választási ígéretnek megfelelően legálissá teszi a házi pálinkafőzést, mind szép, a hangsúly a csomag megszületésén és nyilvánosságra hozatalán volt.

Az ellenzék a két év alatt érvényesítendő egykulcsos személyi jövedelemadó ellen találta meg a kötelező háborognivalóját. A szociáldemokrata jelszavakból építkező érvelés — miszerint a gazdagokat segíti a szegények ellenében az egykulcsos megoldás — tipikus bizonyítéka annak a politikai cinizmusnak, amely a korábbi kormánypártot és szövetségeseit jellemezte. A ,,semminek semmi értelme" típusú nihilizmus azonban aligha lel majd táptalajra, legalábbis erre látszik utalni az áprilisi választói gőzhenger.

Miután a székelyföldi ember Trianon óta kényszerből fél arcéllel Budapest, másikkal pedig Bukarest felé fordulva él, talán érdemes a magyar csomagot a mi sajátos prizmánkon keresztül is megvizsgálni. A romániai takarékossági intézkedések és a magyar csomag közötti jelentős különbségek közül elsőre talán a vállalkozói szféra irányában megfogalmazott üzenetek kívánnak némi kommentárt. Annál is inkább, mivel éppen ebben a tekintetben domborít leginkább mindkét program. Míg azonban a Boc-kormány azzal tüntet, hogy gazdaságélénkítési meggondolásokból egyelőre nem tervezi az általános forgalmi adó növelését, addig Budapesten az 500 millió forintnál kevesebb éves nyereséget produkáló cégek társasági adóját egyenesen 10 százalékra csökkentik a jelenlegi 19-ről — és ezt mindjárt július elsejétől. Erre mondják, hogy a különbséget zongorázni lehetne, az első romániai kommentárok máris afféle ,,bezzeg gyereknek" kiáltották ki az Orbán-csomagot.

A magyar kormány, úgy tűnik, a valóságra alapozza gazdaságpolitikáját, nem utolsósorban pedig arra, hogy nem csak látni, de meg is kell próbálni kimondani az igazságot. Azzal a célzattal és reménnyel, hogy a szociális biztonság megteremtése, az egészségügy megmentése, a demokratikus normák helyreállítása révén újra jó lesz magyarnak lenni. S talán nem csak annak a tízmilliónak.