Fél éve sincs, hogy a negyedik Boc-kormánynak sikerült ,,behálóznia" az RMDSZ vezetőit, és koalícióba terelnie őket. Milyen büszkén jelentette ki Markó Béla, hogy ismét hatalmon vagyunk, ismét kormányzunk!
Még januárban nagy terveket eszeltek ki, nagy költségvetésre számítottak 2010-ben — megyénk tanácselnöke már azon gondolkodott, mire is fogjuk elkölteni azt a sok pénzt, amit leutalnak nekünk; de láthattuk, mennyivel kaptunk kevesebbet tavalyhoz képest is. Az utóbbi időben szövetségi elnökünk idegesebbnek tűnik — rájött volna, hogy a kormányban nincs szava, és napról napra jobban ki van szolgáltatva, alá van rendelve a demokratáknak? Egy felmérés után megtudhatta, hogy 4 százalékra becsmérelték — bár szerintem elírás történhetett, nem tudni, kiket kérdeztek meg, jómagam például 0,4 százalékra tenném azt a lehetőséget, hogy a következő választásokon ismét 5 százalék feletti, átmenő jegyet érnének el —, ami azt jelentené: 1992-ben bevezette ,,nyáját" a parlamentbe és a kormányokba, húsz év után, 2012-ben pedig kivezetné. Nem hiszem, hogy az erdélyi magyar választópolgárok nem unták meg a 18 éves ámításokat, szédítéseket, hazugságokat, amiket az RMDSZ vezetősége véghezvitt. Nem hiszem, hogy a szövetség elnöke szájára meri venni — mint minden választás előtt — ezt a két szót: ,,magyar összefogás". Nem akarok a megszorításokról beszélni, hisz ezt már álmunkban is érezzük, csak arra figyelmeztetnék, hogy mennyire cinkostársa lett az RMDSZ a Boc-kormánynak: betűről betűre, szóról szóra azt teszi, amit parancsolnak, csak a bársonyszékeket töltik ki. Emlékezzünk csak vissza: Markó Béla kijelentette, megpróbálja elérni a kormányban, hogy 1000 lejig ne alkalmazzák a 15 százalékos csökkentést — aztán büszkén közölte, hogy a 350 lejen aluli nyugdíjakat nem faragják le, és megmarad a 600 lejes minimálbér.
Mindezt az RMDSZ hős, fegyelmezett, szófogadó ólomkatonáival érte el a kormány, és ezek az általunk megválasztott emberek, akiket mi küldtünk a bársonyszékbe, még azt is jóváhagynák, hogy minden tíz ártatlan magyar emberből kilencnek levágják a kezét. A hatalomért, a gazdagságért, a vagyonszerzésért mindenre képesek.
Közeledik a parlamenti szünidő, képviselőink nagy része valószínűleg külföldön nyaral családjával, de azután még haza is kell jönniük, még szembe kell nézniük választóikkal, még jó tanácsot kell adniuk a rászorulóknak, nincsteleneknek — menjenek kukázni, lopjanak ócskavasat, a gyerekeket pedig iskola helyett küldjék koldulni, s a tél beálltáig egyenek zöld füvet.
Végezetül még csak annyit: senki sem kívánja az RMDSZ-től, hogy megszavazza saját lemondását, de azt igen, hogy szépen kilépjen (amíg ki nem teszik), mert akkor sok minden megváltozna.
Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy
