Mélyében finom ivóvíz rejtőzik, abból iszik régi idők óta a falucska népe. Felfogja a keleti napfényt, visszasugározza a falura, eltakarja a tűző lemenő napot szárazság idején. A Csentéről őrtűzzel jelezték a régiek a veszedelmet a környező falvaknak. Hogy most mi a Csente szerepe? Tanúja annak az életnek, melyben e népnek a világháború után része van! Besenyő tehetős és gazdag falu volt, de az évtizedek tengődő életre kényszerítették, saját erejéből már nem tudna megélni. Maksának kell tángálnia minket! — mondják némi keserűséggel.
Oláh Badi Álmos polgármester: Eddig sem feledkeztünk meg Besenyőről. Juttattunk számára a költségvetésből arra, amire kellett, amire a falu két képviselője kérte. Mi tartottuk fenn az I—IV. osztályos iskolát, javíttattuk a bekötőutat, intézkedtünk nem is egyszer annak érdekében, hogy visszakapjuk a tavat, mert annak tulajdonjoga a községet illeti meg. Hamarosan aszfaltoztatjuk a bekötőutat, s a tanács nem mond le tervéről, hogy a helybeli közbirtokossággal közösen kiépíttesse az egykor sok beteget ide csábító Büdöskutat. Ha Maksa vízellátását megindítjuk, lesz ivóvíz, majd csatornázás Besenyőn és a tóparton is.
T. Babos Barabás Berta református lelkipásztor: Megviselte templomunkat az idő. Az idén sikerült kijavíttatnunk a tetőzetet. Teljesen új csatornákat szereltettünk. Még folyik a munka. Végre az Atelier M elkészítette a tervet a talajvíz levezetésére a falak mellől. Ezt önerőből ki tudtuk fizetni. Van reményünk további pénzsegélyre. A gyülekezetben még nem gyűjtöttünk. Ha az idő engedi, a külső, vizes vakolatot is le fogják verni, helyébe gyógyvakolat kerül. Ismert, hogy a templomban falfestmény volt a Szent László-mondakörből. Ebből az északi falon maradhatott meg valamennyi. Anyagi gondjaink vannak és lesznek. Ha a templommal végeznénk, a parókiára is gondolnunk kell. Egyik fala megrepedt, központi fűtés is szükséges lenne. Egyházi erdőnk van a Csentén, az hoz valamennyi hasznot, abból gazdálkodunk. Most várjuk, hogy visszakapjuk még egy 25 hektáras bükkerdőnket a gidófalvi részen, folyamatban a birtoklevél kiállítása. Tetemes szántóterületet kértünk még vissza. A községi földosztó bizottságtól írásbeli választ erre még nem kaptunk.
Csabai Barna: Milyen jó volna egy kis könyvecskét kiadni erről a faluról, mert annyi sok érdekesség fűződik hozzá, legendák és valóság. Én készséggel átadok minden adatot, amit összegyűjtöttem. Én faragtam az emlékkopját, mely a templom előtt áll. Sokat kutattam Szotyori Nagy Gyula személye után. Édesapja, Nagy Áron itt volt a faluban református lelkész, Gyula fia itt született. A nyáron Magyarországon megkaptam egy beszédét, melyet Csíkszeredában mondott 1941-ben az Ezer székely lány találkozóján…
Sz. Nagy Gyula a legjelesebb háromszéki katonaemberek egyike volt. 1940-ben — a honvédcsapatok élén — ő vonult be Sepsiszentgyörgyre. Sepsibesenyőn emléktáblát érdemel.
Ifj. Ambarus Gábor tanácstag: Ilyen két szép ökör a környéken sincsen, mint az én apámé. De jól is vannak kúrálva. Most a kizöldült sarjút legelik, a lányom az ökörpásztor. Ez a pár ökör volt a főszereplő a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján. Apám befogta, és velük szekerezett le Maksára a települések napján.
Az esős idő parancsolt pihenjt a krumpli szedésének. Ambarus Gáborék még kifogták a jobb, száraz időt, s azalatt annyi krumplit szedtek ki, amennyit pillanatnyilag igényelt a család, a gazdaság.
Nem háborgunk — mondták —, eléggé szép a pityóka. Van benne nagyobb is, kisebb is. Csak ilyent adjon a Fennvaló mindenkinek. Nem rothadt, nem engedte a szárazság.
Berszán Tibor református gondnok: Nehéz itt, mifelénk az élet. Nincs meg a régi gazdasági erő, a magánvagyon ereje. Rengeteget kínlódik a nép. Itt munka nélkül éhen lehet halni. A baj az, hogy munkahely sincsen, hacsak valahol a városban nem pillant rá a besenyői emberre a szerencse. Amilyen a falu, olyan szegény az egyház is. Nem szégyellem a református egyház gondnokaként elmondani, ha a jó Isten ide nem rendeli tiszteletes asszonyunkat, templomunk is romlásnak indult volna. Meglazultak a harangtornyon a kupáscserepek, leszakadt a csatorna. A harangunk is elhasadt, már kétszer meghegesztettük, de a régi hangját nem kapta vissza. Újraöntetése sok pénzbe kerülne. Lelkész asszonyunk pályázott, pénzalapot teremtett, ha nem is annyit, amennyi kellene, de javítják belőle a templomot. Nagyon fontos a közmunka, de az már híveink gondja.
Balló Mátyás: Nincs szerencsénk az élethez. Éppen a legérzékenyebb ponton sújtott minket a sors, a tejpénznél. Eleinte a Covalact vette tőlünk át a tejet, panaszunk nem is volt. Akkor jött egy román, aki sajtot akart csinálni belőle. Meg voltunk szorulva, odaadta a nép a tejet. Egy szép nap továbbállott, s mi hoppon maradtunk. Csak a két hónapi tejet fizette ki! Nekem vagy hétmillióval adós, de Máthé Lajoséknak vagy hetvennel, másnak is sokkal. A falunak, úgy lehet, százmilliónál többel is. Régi pénzben! Maradtunk a bánattal, senki nem mozdít semmit sem… Baj van: a nép kezd lemondani a marhatartásról, elment a kedve. Most senki nem viszi el a faluból a tejet, pedig mennyire kellene a tejpénz!
A falu régi, gótikus templomát a XIX. század végén átalakították. Ekkor bontották le az 1689-ben készült kazettás deszkamennyezetét. Falfestményeit Orbán Balázs még látta. Huszka József rajzot is készített róla. Belseje felújításra vár, akárcsak régi, értékes orgonája. Előterében a hősök emlékműve, melyen a falu jeles szülötte, vitéz Szotyori Nagy Gyula (1887—1944) altábornagy neve is olvasható.
