Újabb performansz. Ezúttal huszonnyolc év művészi termésének válogatását használja színtérnek. Négy állomáson szerepel, folyamatában mutatva be, hogy nem is olyan könnyű ez a plakáton is szereplő, emblémává emelt, különböző színtereken történő fejállás.
Ütő Gusztáv első megállóként a sepsiszentgyörgyi Míves Házban beszélget Vécsi Nagy Zoltán művészettörténésszel. Mesél életéről, attól kezdve, hogy tanára, Hervai Zoltán a Székely Mikó Kollégium önképző körén felfigyel kivételes rajztehetségére, és a képzőművészet felé tereli érdeklődését, beszél a marosvásárhelyi művészeti középiskolában, a kolozsvári egyetemen ért hatásokról, élményeiről ebben az időszakban készült portrékkal, rajzokkal maga körül.
Második állomását a Lábas Házban színtanulmányoknak nevezi. Színélményeit elsősorban családi vonatkozású festményein mutatja be, és egyik kedvenc tanítványát családi körbe fogadva, munkáját sajátjai közé állítja, mondván, meghaladta mesterét. A Magma Kortárs Művészeti Kiállítóterme már az a hely, ahol performanszait dokumentálja. Fotókat, filmeket látunk. A Szent Anna-tótól Mexikóig, Tajvanig, ugyanis több mint százötven fellépése volt a világ különböző részein. Legkövetkezetesebben képviselt műfajának számos követőt, tanítványt szerzett.
A Gyárfás Jenő Képtár termeiben festményeiből válogat. Vécsi Nagy Zoltán megnyitóbeszédében arra keresi a választ, mi késztethette Ütő Gusztávot erre a lépésre, hogy az úgynevezett zsengéktől kezdve eddigi életművét bemutassa. E retrospektív kiállítás része tervének, melyet Baász Imre testált rá, ama álmának megvalósítását, hogy Sepsiszentgyörgyöt a Kárpát-medence egyik fontos művészeti centrumává tegye. Csütörtökön délután négyrészes akciójában résztvevőkként figyelhettük, miként összegez a képzőművész, a tanár, a szervező.
