Ha Szlovákiában az utóbbi idők — akár az utóbbi négy esztendő — politikai átrendeződéseit nyomon követtük, amelyek a hét végi parlamenti választások politikai erői küzdelmének végeredményében csapódtak le, akkor elégedettek lehetünk: a Robert Fico vezette Smer megnyerte ugyan a választásokat, de ha a jobbközép pártcsoportosulások állják adott szavukat, hogy nem lépnek vele koalícióra, akkor a nacionalista baloldal pártja nem tud kormányt alakítani.
Húsz év után a magyarfaló Meciar pártja el sem érte a parlamenti bejutási küszöböt, megkergült politikai rokona, Ján Slota éppen hogy átlépte az ötszázalékos határt, de Fico és Slota esetleges összefogása sem elegendő ahhoz, hogy a kormányzásra esélyesebb jobbközép koalíciót háttérbe szorítsák.
Magyar vonatkozásban meglepetésnek számít az, hogy a Csáky Pál vezette Magyar Koalíció Pártja, az MKP az öt százalék alatti eredményével nem jutott be a parlamentbe, pedig az utolsó pillanatig a közvélemény-kutatások erre esélyesnek minősítették. Bejutott viszont a Bugár Béla vezette Híd — Most párt, amely mindössze tizenegy hónappal ezelőtt lépett a szlovákiai politikai porondra, s amely magyar—szlovák pártként határozta meg önmagát. Bugár pártját a 8,1 százalékos győzelemhez információink szerint az észak-szlovákiai nem magyar szavazók is hozzásegítették.
A felvidéki magyarság számára ideális az lett volna, ha mindkét magyar párt bekerül a pozsonyi parlamentbe, azaz ha az MKP a maga 4,3 százalékát is bevihette volna, s ezzel a szlovákiai magyarság esetében a 13 százalékos képviselethez közelít.
Egyik szemünk nevet tehát, amikor azt tapasztaljuk, hogy a nyelvhasználati törvényekkel, a Beneš-dekrétumokkal, a Trianont éltető emlékjelek határ menti elhelyezésével és a Malina Hedvig-féle ügyekkel megalázott és megnyomorított magyarság az új politikai koalíció szerint lélegzethez juthat, másrészt viszont előrejelzésként azt is érzékelnünk kell: a Híd — Most a választási kampányban például annak adott hangot, hogy a kettős állampolgárságot megszavazó magyar parlamenti törvény elfogadását egy későbbi időpontra kellett volna halasztani. Holott mindenki számára világos, hogy Robert Fico, Slota és Meciar ebben az esetben is a farkas és a bárány meséhez igazodva a magyar kártyát játszotta volna ki.
Ha viszont létrejön a szlovákiai jobbközép koalíció, a kérdés az, hogy Bugárnak a magyarokat a szlovákokhoz közelítő pártja milyen mértékben és milyen eredménnyel tudja a magyarságot megalázó törvénykezést és ennek alkalmazását megváltoztatni, s az új magyar kormányzattal milyen eséllyel tud zöld ágra vergődni.