Tibennetek bíztunk eleitől fogva. A világot és az országot megváltó kormányokban. Kezdetben még minden bizodalmunk megvolt. Aztán új és új kormányok jöttek, mentek. Általában jöttment kormányok, de mi egyre vetettük és vetettük beléjük csökkenő bizalmunkat.
Az elnökök is váltották egymást. Bár a végén már azt hittem, hogy Iliescut nem lehet leváltani. Benne is bíztunk, míg ki nem jelentette, hogy szeparatisták vagyunk. Aztán a bizalmatlanság kölcsönös lett. Később jött a Kapitány, aki azt mondta, hogy éljünk jól. Igazat mondott, mert nem azt mondta, hogy ha rá szavazunk, akkor jól fogunk élni. Csak úgy megparancsolta: éljünk jól! Neki könnyű volt mondani! Próbálná csak meg egy csökkentett minimálbérből! Nem élünk jól? Ő mossa kezeit. Nem tehet róla, ha nem hallgatunk rá. Az elején benne is bíztunk. Most nem nagyon tetszik a népnek, de nem lehet csak úgy leszavazni. Tessék kivárni a sorát. Sorban mindenki mindig nagyszerű dolgokat ígért, aztán minden maradt a régiben. Pedig beléptünk az unióba, és jött a nagy gazdasági csoda. Csoda, hogy mennyien elhitték. Hála a kormányoknak lett kétmillió új munkahely. Az igaz, nem idehaza, hanem szerte Európában. Mentek honfitársaink dolgozni, küldték a pénzt. Vigyázó szemeimet újabb kormányokra vetettem. Bizalmamat beléjük. Mostanra aztán már minden bizalmam elfogyott, így ha vetni kell, nem lesz amit. Az a sanda gyanúm, hogy még vannak páran, akik szintén bizalom híján vannak. Pedig ha nem tetszik az egyik párt, van másik. Ha aztán a másik sem tetszik, van harmadik. Ha nem tetszik, hogyan teljesít a kormány, ott az ellenzék, amelyik, akár most, mivel bizalmatlan, benyújt egy bizalmatlansági indítványt. Aztán, ha ezt nem szavazzák meg, akkor marad minden a régiben. Ha meg igen, akkor jön egy újabb kormány, és szintén marad minden a régiben. Pedig választások előtt és ellenzékben is mindenki tudja mindenre a megoldást. Aztán mihelyt újabb kormány alakul, mintha elfeledkeznének mindenről, mint az ötvenszázalékos fizetésemelésről. Állandóan közbejön valami. Közbejött a Nemzetközi Valutaalap, és hozott pénzt és megszorításokat. Sajnos, a kormányok, és főleg ez az utolsó, semmiről sem tehetnek. Mert ez a mostani semmit sem tett, így nem ronthatott el semmit. Tévedhetetlen, mert csak az téved, aki dolgozik. Más a hibás. A gazdasági válság, árvíz, szárazság, hideg tél, mint az elmúlt, meleg nyár, mint a mostani. Közben folynak a tüntetések, a sztrájkok, de különben minden marad a régiben. A nép is a régiben marad: nyakig.
