Szinte bizonyosan lazábbá válik Belgiumban a két fő országrész, a holland ajkú Flandria és a francia nyelvű Vallónia viszonya a flamand függetlenségpártiak győzelmét hozó hét végi választás után, kérdés azonban, hogy meddig tud a két régió távolodni az ország szétszakadása nélkül.
A nyertes Új Flamand Szövetség (N-VA) az elmúlt tíz év alatt szinte a semmiből kinőve egész Belgium legerősebb pártja lett, 27 helyet szerzett a 150 tagú képviselőházban. Vezetője, Bart De Wever célja rövid távon Flandria és Vallónia laza konföderációjának megteremtése, hosszabb távon pedig a független Flandria. Az országban — különösen a flamand oldalon — régóta folyik a gondolkodás arról, hogyan lehet összebékíteni a két népcsoport között lényegében az ország alapítása óta meglévő ellentéteket. A szövetségi állam kereteit feszítő ellentétek mostani leglényegesebb eleme, hogy a francia ajkúak által korábban háttérbe szorított szorgos flamandok meggazdagodtak, és közülük sokan torkig vannak azzal, hogy adóbefizetéseik jelentős részét az elmaradottabb, válságoktól inkább sújtott Vallónia karbantartására fordítja a brüsszeli kormány.
Függetlenségpárti erő még soha nem nyert törvényhozási választást Belgiumban. Az N-VA-t emellett az európai uniós együttműködés mellett is kevésbé elkötelezett pártnak tartják — ez aggodalmat kelt az EU székhelyén, Európa ,,fővárosában".
A sajtó véleménye megoszlik arról, hogy földrengésnek, kiszámítható eseménynek, Belgium halálának vagy egy új típusú flamand—vallon együttműködés kezdetének kell tekinteni a választás kimenetelét. Reális esély mutatkozik arra, hogy az országnak a hetvenes évek óta először francia ajkú miniszterelnöke legyen. De Wever ugyanis már jelezte, hogy nem kívánja betölteni ezt a tisztséget országos szinten. Még ha De Wever elképzelései valósulnak is meg, az ország szakadása akkor sem tekinthető közeli alternatívának. Az azonban valószínűsíthető, hogy idővel tovább csökken a szövetségi kormányzat befolyása és szerepe, és további jogkörök kerülnek regionális, illetve nyelvi közösségi illetékességbe, még lazábbá téve az államszövetséget.