— Mit jelent önnek, hogy az Európai Parlament alelnökévé választották?

— Sosem voltak ilyen jellegű ambícióim. Schmitt Pál magyar országgyűlési elnökké való megválasztása után a magyar néppárti küldöttség engem jelölt. Később a román küldöttség is támogatta a javaslatot, így gondviselésszerűen esély nyílt arra, hogy ezt a fontos funkciót egy romániai magyar töltse be. Erkölcsi és szimbolikus súlya van ennek a tisztségnek, húsz évvel a rendszerváltás után az üldözött református lelkipásztorból az egyesült Európa parlamentjének egyik alelnöke válhatott. Egyszerre képviselhetem a rendszerváltozás folytonosságát, a posztkommunizmus leküzdését, a volt kommunista országok felzárkóztatásának ügyét, a Kárpát-medencei magyar közösségek ügyét, de egyben Románia érdekeit is, hiszen olyan nemzeti együttállás alakult ki, mint amilyen a kommunizmus elleni összefogásban nyilvánult meg ’89 decemberében. Onnan már egyenes út vezet a rendszerváltozáshoz, a kisebbségi ügyek képviseletéhez, a nemzetpolitikai irányváltáshoz.

— Miben segítheti a nemzetpolitikai rendszerváltást az ön megválasztása?

— Már önmagában az, hogy a magyar néppárti küldöttség jelölt, nemzeti együvé tartozásunk kifejezése, és ugyanannak a néppárti küldöttségnek a tagjai a felvidéki és az erdélyi magyarok is. Úgy vélem, Európában a határok feletti nemzetegyesítés szellemében sikerül közös képviseletet biztosítanunk a magyarságnak. Itt az Európai Unión kívüli országokra is gondolok, hiszen a kárpátaljai, a délvidéki magyaroknak is szükségük van a képviseletre.

— EP-alelnökként milyen területekért felel majd?

— Többek között a kultúrák közötti párbeszéd, az egyházakkal, az UNESCO-val való kapcsolattartás, az oktatási, a sportügyek szerepelnek a feladataim között. Ugyanakkor a testület vezetőségében, a húsztagú házbizottságban — elnök, tizennégy alelnök, öt kvesztor — közvetlenül is vállalni tudom ügyeink képviseletét.

— Segítheti-e az autonómiatörekvések nemzetköziesítését megválasztása?

— Magától értődik, már csak a megszólalások szintjén is. Viszont külön stratégiát és ütemtervet kell kidolgoznunk erre, mert én csak azt képviselhetem, amit otthon együtt eldöntünk politikai együttgondolkodásban, a magyar kormány támogatásával, a határon túli magyarok együttműködésével. Ebben a helyzetben rosszul jött az MKP kiesése a szlovák parlamentből, ezt némiképp ellensúlyozza, hogy a posztkommunista, szélsőséges pozsonyi kormányerők is megbuktak. A szlovák eset arra figyelmeztet: nem szabad veszni hagynunk politikai jövőnket, az erdélyi magyar összefogás kategorikus imperatívusz számunkra.

— A román sajtó technikai problémákat emlegetett a tegnapi választás során. Mi történt pontosan?

— Érdemi problémák nem voltak. A magyarellenes román erők, élükön Corneliu Vadim Tudorral és a román szocialistákkal, zavart akartak kelteni. Próbáltak akadályokat állítani megválasztásom útjába, nacionalizmussal, irredentizmussal vádolva engem. Vadim kirohanást intézett ellenem, ám az elnökség leállította. Ugyanakkor nem volt világos, hogy egyetlen jelölt vagyok, így nem választani kell, hanem vagy megkapom a szavazatszámot, vagy nem. A szavazatok számát tekintve amúgy a negyedik vagyok a tizennégy alelnök közül.

— Hogyan értékeli egyébként a román pártok, különösen a liberálisok részéről meglepően heves ellenkezést megválasztása ügyében?

— Elgondolkodtató ez az RMDSZ számára, mely esküdött a liberális párt elvszerűségére és európaiságára. Szerintem álláspontjukat a nacionalizmus és a ciánbányászat ügye határozta meg, amelyben Adina Vălean, Crin Antonescu felesége révén érdekeltek. Jó lesz elgondolkodni azon, hogy mekkora hitelt adjunk azoknak, akiknek politikai panoptikumában az RMDSZ időről időre feltűnik. Szeretnék köszönetet mondani román barátainknak, Monica Macoveinek, Renate Webernek, Cristian Predának, Elena Băsescunak, néppárti kollégáimnak, Winkler Gyulának és Sógor Csabának, akik nyíltan kiálltak jelöltségem mellett, a román néppárti delegációnak. Külön köszönetet érdemel a magyar néppárti küldöttség, amely az Orbán Viktor-féle nemzetpolitika szellemében a lehető legtöbbet nyújtotta.