Dálnok valóban nevezetes arról, hogy néhány kiváló magyar katonának adott életet és karriert, de leginkább a nagy parasztvezér, Dózsa György neve emelkedik ki mind közül. Ha mi, székelymagyarok saját nagyságainkat elnevezzük, nevüket románra fordítva (?) eltűrjük, amikor erre már a hatalom sem kötelez, akkor azon se csodálkozzunk, ha nagyjainkat rendre elcsaklizzák (Matei Corvin példájára).

Természetesen, azt sem tartanám helyesnek, ha a remélt magyar nyelvű Románok története könyvben Ştefan cel Marét Nagy Istvánként tanítanánk. Ez esetben ugyanabba a hibába esnénk. Ne tulajdonítsuk el egymás nagyjait!

Minél hamarabb le kell cserélni a szobor tábláját, hogy aki meg akarja tekinteni a valóban impozáns szobrot, legalább annyit tanuljon meg magyarul, amennyi a név kiejtéséhez kell — legyen az román, angol vagy akármi más. És ezt addig végrehajtani, amíg valaki megelégelve a tettre restséget, le nem feszíti a szégyentáblát.