Kora déli órában Bibarcfalva olyan csendes, mint máshol vasárnap templomozás idején: az utcán csak elvétve látni embert, a kerítések mögül sem szűrődik ki zaj. Az alig néhány száz fős közösség mégsem alszik. Amint belépünk, a portákon a cselekvés nyomai fedezhetőek fel mindenhol. Mintha nem is a recesszió korát élnénk, tervező emberekkel találkozni. A székely ismét feltalálja magát, s kész mosolyogva venni az akadályt. Ha nem fizet a fát lábon megvásárló, hát kitermeli, feldolgozza maga; ha némelyek feketén szállásolják el a vendégeket, akkor befektet, és kivár; ha nehéz a beteget a kórházba szállítani, megszervezi maga; ha időseinkről megfeledkezünk, maguknak szerveznek társaságot, programot, összetartják közösségüket. Bibarcfalva kész kitalálni önmagát.
Kitermelni, feldolgozni
A közbirtokosság elnöke, Szabó Miklós újdonsággal fogad. Mint mondja, a tervük, hogy saját kitermelő- és feldolgozócéget hozzanak létre, még 2008 végén megszületett, gyümölcse most kezd beérni. A valamikori gép- és traktorállomás épületének megvásárlását már másfél esztendeje nyélbe ütötték, nemsokára kifizetik a vételár utolsó részletét is, s birtokba vehetik, berendezhetik kis műhelyüket. ,,A fővágásból származó fa hetven százalékát még lábon kellett eladnunk, hogy a működési költségeinket és a tűzifát biztosítani tudjuk tagjainknak, így mindig csak túléltünk. Aztán az utóbbi időszakban a felvásárlók is kezdték kitolni a fizetési határidőket. Míg régebb 15—30 nap alatt pénzünkhöz jutottunk, addig ez mára három-négy hónapra is megnőtt, sőt, nemrég még perelnünk is kellett jussunk miatt. Ezért is örvendek oly nagyon, hogy végre elindulhat a kitermelési csoportunk, majd a feldolgozóműhelyünk is. Ha deszkaként, gerendaként tudjuk az árut eladni, a jelenleg kapott összeg akár többszörösét is bevételezhetjük, ráadásul akár tíz helybelinek is munkát tudunk biztosítani" — avatott be reményeikbe Szabó Miklós.
Szabó Miklós közbirtokossági elnök
Az ötfős kitermelőcsoportnak csörlős traktort és három utánfutót szereztek be (segítségükkel egyszerre akár 18 méter tüzelőnek valót is le lehet hozni 20—25 kilométer távolságból), az ősszel induló műhely felszereléséhez pedig szalagfűrészre, homlokrakodógépre és körfűrészre lesz szükség. Hogy honnan kerül rá fedezet? A mintegy 250 fős közbirtokosság úgy döntött, minden megtermelt jövedelmüket befektetik, s így lesz ez még a következő öt évben is. Legalább öt évre előre terveznek, mert megvalósításra váró ötletből nincs hiány. Legközelebb valószínűleg faszénégetésre adják fejüket, s úgy a gyengébb minőségű fát is a lehető legmagasabb áron értékesítik majd.
A vendégfogadás buktatói
A Jázmin Panzió
A falu egyetlen panziójában, a borvíztöltődével szemben található Jázminban Kiss Hajnal fogad. Mint mondja, bár eltelt a tél és a tavasz is, a szálláskeresők száma a jó idő ellenére sem ugrott meg. A vendégek többségét nem is a Bibarcfalva vagy Erdővidék iránt érdeklődők teszik ki, hanem a környéken dolgozó cégek módosabb munkatársai. Szerinte ez a helyzet valószínűleg nem is fog addig változni, amíg a fürdő helyzete nem tisztázódik, és Bibarcfalva vissza nem nyeri balneológiai hírnevét. ,,Kilenc éve működtetjük a panziót, ez idő alatt amink volt, folyamatosan fejlesztésbe fektettük, s ma már négy szobával és kilenc ággyal tudjuk fogadni vendégeinket, ezenkívül konyhát, ebédlőt is felszereltünk, mégsem olyan a forgalom, mint lehetne. Ebben némileg szerepet játszhat az is, hogy Baróton nem egy helyen feketén fogadják a szálláskeresőket. Míg ők fütyülnek a világra, addig nekünk eleget kell tennünk a követelményeknek, s ha valamit mulasztanánk, marad a büntetés eshetősége is" — mondja dohogva Kiss Hajnal. Úgy néz ki, a vendégfogadásnak nagyobbak a buktatói, mint hinné az emberfia, de a házigazda tekintete azt súgja, ki kell tartani, hiszen lesz itt még jobb világ is...
Mentőt kell hívni...
Dr. Deák Brigitta
A kultúrház alatt berendezett kis rendelőbe jókor érkezem, dr. Deák Brigitta egyedül van, nyomban tud fogadni. A kötetlen beszélgetés során arra próbálom rávenni, valljon, miért választja a jelentősebb város, egyetemi központ levegőjét megtapasztaló fiatal nő az erdővidéki kis falut. A válasz egyszerű: mert barótiként minél közelebb akart lenni szüleihez, a hazai tájakhoz. Még az utolsó szakvizsgák előtt eljött Marosvásárhelyről, s azt mondja, nem bánta meg döntését: szereti munkáját, az embereket, s úgy érzi, a hozzá iratkozott bodosiak, magyarhermányiak, szárazajtaiak, barótiak és a mintegy ötszáz bibarcfalvi is viszontszereti őt. A bibarcfalviak nem betegesebbek, mint máshol a megyében élők, az egyre inkább elöregedő közösség tagjai leginkább magas vérnyomással és szívproblémákkal fordulnak hozzá. Bár általában csak panaszaik kivizsgálását és receptírást kérnek, nem marad el a szakmai elégtétel sem: jó érzés idejében felismerni egy-egy ritkább betegség tüneteit vagy az éppen valamikor súlyos beteget ismét jókedvűnek, derűlátónak látni. Szinte mindennapos feladatnak számít viszont a mentő hívása. A székely ember nem szívesen tárcsázza a 112-es egységes hívószámot, ezért inkább az orvost riasztják. ,,Hiába mondtam, ha esetleg román ajkú diszpécser veszi fel a kagylót, az sem fogja visszautasítani, türelmesen meghallgat mindenkit, mégsem tudtam meggyőzni őket. Én szívesen vállalom ezt a feladatot, sőt, ha éppen nincs kiküldhető autó, még a Barótra, Sepsiszentgyörgyre szállítás megszervezésében is segédkezem. Örvendek, hogy a hallgatás helyett legalább engem riasztanak, amint gondjuk támad" — mondotta a doktornő.
Hogy vannak a nyugdíjasok?
Köszönés mellett ezzel a kérdéssel lépek be a Tordai család kapuján. Kérdésem tréfálkozó és komoly egyszerre: Iluska és Sándor még távolról sincs a nyugdíjkorhatár környékén, viszont ők szervezték meg és ők a Gyöngyvirág Nyugdíjas Egyesület mozgatórúgói, így jogos felvetésem.
A nyugdíjasok kórusa
Az egyesület létrehozásának ötlete egy tavaly ősszel szervezett kiránduláson merült fel, néhány hét múlva már bált szerveztek, hogy előteremtsék a bejegyzési költségek egy részét, s mire január közepére elrendeződtek a hivatalos formaságok, már huszonnégy tagot számoltak, mára pedig harminchatan vannak! Az elmúlt alig fél esztendőben annyi mindent szerveztek, hogy még felsorolni is sok. Petőfi-esten verseket és dalokat adtak elő, március 15-én a forradalom hőseire, április 29-én a Makk-féle összeesküvés három bibarcfalvi áldozatára emlékeztek, farsangi bált tartottak, egyházi ünnepeket ültek meg, sőt, néptánccsoportot, dalkört és színjátszócsoportot is alapítottak. Kapcsolatépítésben is jeleskedtek. Barátságot kötöttek a nagybaconi Őszi Csokor Nyugdíjas Egyesülettel, a sepsiszentgyörgyi Sugás Érdekvédelmi Szövetséggel, a kézdivásárhelyi Maassluis Nyugdíjasklubbal is. Az internetnek köszönhetően találtak rá az anyaországi apaji Tavaszváró Nyugdíjas Egyesületre, melynek meghívására részt vettek hétszáz nyugdíjas mellett a nemzetközi találkozón. Apajra nem mentek üres kézzel: a fonó hagyományát megelevenítő előadásukkal léptek fel. Hogy miként sikerült ilyen rövid idő alatt ilyen sok mindent elérni? Tordaiék szerint a nyitány kulcsa abban rejlik, hogy az Ozsváth Hajnal, Virág Magda, Demeter Mária, Kiss Hajnal, Tordai Judit, Nagy Baló Magda és Kiss László alkotta csapat remekül tud együttműködni, kiegészítik egymást, na meg az önkormányzat és a vállalkozók is segítik őket. ,,Nem állunk le, egész esztendőre vannak terveink. Szilárd elhatározásunk például, hogy a nyár folyamán számítógép-felhasználói kurzust végzünk. A polgármesteri hivatallal felvettük már a kapcsolatot, Nagy István polgármester megígérte, kölcsönad néhány gépet, s oktatóit is kész rendelkezésünkre bocsátani. Nem hivatalos képzés lesz, de ezt nem is bánjuk, hiszen nem papírra, gyakorlati tudásra van szükségünk, s meg is szerezzük" — lelkesedett Tordai Iluska.
Partot (el)mos a patak
Benedek Csaba tanácstaggal a falu legégetőbb gondjait vesszük számba. Mint mindig, az utak elhanyagolt volta most is az élen a falusi elöljáró fájdalomlistáján. Az elmúlt években a főút annyira megromlott, hogy már kezdenek érezhető következményei is lenni: a döccenők miatt egyre gyakrabban remegnek meg a házak, s az úttesttől messzebb sincsenek már biztonságban az épületek a pocsolyákból kifröccsenő sárlétől. Némi halogatást követően konkrét ígéretet kaptak az út karbantartójától, a megyei tanácstól, hogy az utászok gondot fordítanak az ő szakaszukra is. Benedek abban reménykedik, hogy a jelenleg Nagybaconban dolgozó szakemberek hamarosan befejezik a munkát a szomszéd településen, s míg tart a jó idő, náluk is elvégzik a fontos beruházást. A baróti polgármesteri hivatal gondnokságába tartozó mellékutakat is szeretnék karbantartani. ,,Több éve ígérgeti Nagy István polgármester úr, hogy gondja lesz a bibarcfalvi utcákra is, s úgy néz ki, ez alkalommal tényleg lesz valami a dologból. A polgármester azt kérte, vegyük számba, hova mennyi kavics kell, s ő azt biztosítja."
A patakpart rendezésére is ráférne egy kis odafigyelés, ugyanis Barót pataka egyre tekintélyesebb területeket mos el. Tavaly tavasszal a megyei vízügy alkalmazottjai a régi malom környékén dolgoztak, s jó munkát is végeztek, ám a rét körül ismét időszerű lenne a beavatkozás. Olyan rész is van, ahol két-három métert harapott ki a patak, s a bodosi bányát valamikor kiszolgáló villanyhálózat oszlopai közül több is kidőlt.
