Önkéntes ifjúsági újjáépítési táborKétszer segít, aki gyorsan segít

2010. június 24., csütörtök, Kultúra

A címet a kétszer ad, aki gyorsan ad közmondás juttatja eszünkbe: a Kárpátok—Tisza Nemzetközi Fejlesztési Szövetség felhívást intézett a vajdasági középiskolás diákokhoz és más ifjúsági csoportokhoz, fiatalokhoz, hogy július első felétől kéthetes turnusokban szervezetten vennének részt azokban az önkéntes ifjúsági táborokban, amelyeket az árvíz sújtotta magyarországi települések újjáépítésének elősegítéséért szervez.

Az ifjúsági táborok tevékenységének színtereit most azért nem részletezzük, mert idén a maradék-Magyarország területére menetrendszerűen zúduló pusztító áradások előbb a mai ország felső peremvidékét sújtották, néhány napra rá meg a Dél-Dunántú­lon pusztítottak. A nyárnak még nincs vége, a Tisza és a Duna az ország középső és déli szakaszain éppen napjainkban árad.

Az anyagi kár óriási, szinte felmérhetetlen, e többmilliárdos összeg előteremtésére a mostani Magyarország egyszerűen képtelen.

De a hatalmas árvizek már az áradások első hullámaiban a lakossági összefogás és az emberi szolidaritás csodálatos megnyilvánulásait sodorták a más vidékek passzív bámulóival szembe. Az emberek pártállásra való tekintet nélkül, a nemrég lezárult választási csatározásokban való részvételt vagy részt nem vételt félretéve siettek segíteni a bajban, menteni a menthetőt.

E sorok szerzőjében az újjáépítési felhívás személyes élményeket idéz. Azt például, amikor a pusztító árvizek rázúdultak a Nyikó mentére, és még a más évszakokban száraz ereket is pokoli pusztításra fogták a természet megzabolázhatatlan erői, akkor az éppen arról a székelyföldi tájról nyári honismereti kirándulásról hazaérkező hódmezővásárhelyiek a támogatók toborzásához láttak, majd térültek-fordultak, hogy lelket öntsenek a székelyföldi károsultakba. Az akkori székelyföldi összefogás még a román államelnököt is meghökkentette, mert amíg az ország más részeiben zsebre dugott kezű bámészkodókat látott, akik a hatóságok által kirendelt szakapparátus embereinek megszólásában jeleskedtek, addig a székelyeknél a kalákás lakossági összefogás csodáit észlelhette.

A fizikai segítség mellett természetesen egyébre is szükség van. Amennyiben ez az újjáépítési nekiveselkedés Kárpát-medencei méretűvé válik — amiben nagyon reménykedünk —, a jelenlegi felhívás megfogalmazóinak nem lesz elegendő anyagi eszközük, hogy a táborozók számára a munkához, közösségi élethez szükséges feltételeket biztosítsák.

A székelyföldiek mindig is jeleskedtek a messziről érkezők vendéglátásában. A tehetősebb vállalkozók anyagiakkal támogatják a falunapok, a testvérintézményi és testvértelepülési kapcsolatok építését-ápolását. Nem ezek helyett, de ezek mellé oda kell csomózni azokat a pénzbeli és anyagi adományokat is, amelyekkel a nemzeti összefogás művének épületalapjait lerakhatjuk.

Amikor, sok évtizeddel ezelőtt, a sepsiszentgyörgyi színház nagy bajban volt, a gidófalviak egy szekér ropogós héjú házi kenyeret küldtek.

Nekik ez volt.

A táborszervezésről érdeklődni lehet a 30 279 1419-es telefonon vagy a jaszkunjaszkun@externet.hu e-mail címen.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2010-06-24: Kultúra - Kisgyörgy Zoltán:

Árkosi fészekrakók

Így nevezik magukat Árkoson azok a fiatalok — most már közel húsz család —, akik fészket raktak a faluban, és bizonyítani akarják, hogy lélekben árkosiaknak is érzik magukat, tenni akarnak a településért.
2010-06-24: Kultúra - Bokor Gábor:

Gyerekparadicsom a Csipkésben

Bújócskát játszik a felhőkkel a nap. Előbújik, a földre mosolyog, majd huncutul felhő mögé rejtőzködik. Nem akarja, hogy túl meleg legyen, azt sem, hogy dideregjenek a Csipkés táborban üdülő gyerekek. A nap is tudja: nekik talán életükben ez az egyetlen lehetőségük a gondtalan táborozásra. Népes, szerény anyagi körülmények között élő családok gyerekei. Sokan közülük táska nélkül, egy szál ruhában érkeztek. Itt, a Csipkésben, a Vöröskereszt által szervezett táborban egy hétre megváltozik az életük. Kellemes környezetet, gondoskodást, sok szeretetet kapnak, barátságokat szőnek, olyan élményekkel gazdagodnak, melyek talán egész életükben elkísérik őket.