Bújócskát játszik a felhőkkel a nap. Előbújik, a földre mosolyog, majd huncutul felhő mögé rejtőzködik. Nem akarja, hogy túl meleg legyen, azt sem, hogy dideregjenek a Csipkés táborban üdülő gyerekek. A nap is tudja: nekik talán életükben ez az egyetlen lehetőségük a gondtalan táborozásra. Népes, szerény anyagi körülmények között élő családok gyerekei. Sokan közülük táska nélkül, egy szál ruhában érkeztek. Itt, a Csipkésben, a Vöröskereszt által szervezett táborban egy hétre megváltozik az életük. Kellemes környezetet, gondoskodást, sok szeretetet kapnak, barátságokat szőnek, olyan élményekkel gazdagodnak, melyek talán egész életükben elkísérik őket.
A Vöröskereszt megyei szervezete ’91 óta rendszeresen szervez táborokat a Csipkésben. Egy-egy hatnapos turnusban száz gyereket tudnak elszállásolni, idén 96-ot fogadtak. Nem könnyű dolog ennyi szállást, étkezést, szórakozást biztosítani. Támogatókra van szükség, akik szívügyüknek tekintik a hátrányos anyagi helyzetben felnövő gyerekek felkarolását. ,,Sajnos, még nem érett oda a lakosság, hogy magánszemélyek is támogassák a tábort. Sőt, a cégek is egyre ritkább támogatók, azok is mind kevesebb pénzt tudnak adni" — vázolta a finanszírozás gondjait Székely István táborvezető. Külföldről kapják a nagyobb összegeket. A táborozás leglelkesebb támogatója az ausztriai dr. Margarete Bründl. Nyugdíjas, nem saját jövedelméből adakozik, de megszervezi a gyűjtést, idén is hozzávetőleg 30 000 lejjel járult hozzá a táborhoz. Ez az összeg 75 gyerek költségeit fedezte. Nyugdíjastársainál, ismerősei körében kis dobozokat oszt szét, ezekben küldik vissza adományaikat, ki amennyit tud. Az adakozás névtelen, a kevés sem szégyen, a sok sem hivalkodás. A táborozó gyerekek egyik kézműves-foglalkozáson hasonló dobozkákat készítettek. Nem pénzt akarnak kérni ezekbe, mindenki elvihette, hogy megmutassa otthon, a szomszédban, ilyen kartondobozkákból kerekedett ki a nyaralásuk. Hátha a jó példa ragadós.
A megyei tanács 3000 lejjel járult hozzá, a hiányzó részt a Vöröskereszt állta. Három gyógyszertár nem pénzzel, hanem kötszerrel, fertőtlenítőszerekkel, gyógyszerekkel látta el a tábort.
A szervezést, a gyermekek kiválasztását a Vöröskereszt saját rendszerrel végzi. A megyei szervezet összegyűjti a pénzt, leosztja alegységeire, abból számolják ki, honnan hány gyermeket tudnak fogadni a táborban. Idén a megye városaiból kilenc-kilenc, községekből, falvakból, a lakosság számától függően két-három gyermeket vállaltak a hatnapos együttlétre. Minden tíz-tizenöt gyerekre jut egy felügyelő, az ő munkájukat két-két önkéntes vöröskeresztes segíti. Nagyszívű, embertársaikon segíteni akaró fiatalok.
Nem jó nagy testvérnek lenni
Amikor az autóbusz megérkezett a táborba, némelyik gyermek azt kérdezte: most melyik országban vagyunk? Megmosolyogtató vagy szomorú? Mindenképpen megdöbbentő, hogy vannak gyerekek, akik nemhogy a megyéből, de saját szülőhelyükről sem jártak még távolabb...
A társaság vegyes. A szépmezői Menyhárt család 15 gyereke közül már többen is megfordultak a Csipkésben. Van (hadd ne mondjunk nevet), aki félárvaként jött a táborba. Édesanyja és testvére szülés közben halt meg, most édesapja neveli másik testvérével együtt. Olyan gyerek is volt, aki első nap addig sírt, míg haza nem vitték. Soha nem volt távol családjától.
Ebéd után csendes pihenés, szieszta. Mindenki a saját szobájában. Nem akármilyen szobák, mindannyinak külön-külön neve, az egyik például a Vagány skacoké. Ha valaki nem tudná, a skacok azt jelenti: fiúk, barátok. A skacok Barótról, Kovásznáról érkeztek. Némelyek már korábban ismerték egymást, mások most barátkoztak össze. Jókedvűek, mozgékonyak, látszik rajtuk, nem szívesen sziesztáznak, jobb lenne az udvaron szórakozni.
Hadnagy Zoltán harmadik osztályos, első alkalommal táborozik. ,,Jól telik. Leginkább, mikor az udvaron játszunk" — mondja szűkszavúan. Zsigmond Józsefnek nyolc testvére van. Kettővel él együtt, a többiek felnőttek, külön laknak. Ő nem járt még táborban. Kalapács István szerencsésebb, ő már táborozott Balánbányán is. A gyerekek közt ,,felnőtteket" is látni. Idézőjelben, mert koruk szerint gyerekek, de felnőtt feladatokat kapnak. György Attiláék hatan testvérek. Ő most megy negyedikbe, a legkisebb egyéves, a legnagyobb tizenegy. ,,Nem olyan jó a legnagyobb testvérnek lenni. Vigyázni kell a kisebbekre. Tejet is szoktam adni, szerencse, nem kell tisztába tegyem a kicsikét" — sorolja teendőit.
Könnyes búcsú
Az önkéntesek között vannak régi vendégei a tábornak. Tökbandi Andrea korábban pedagógus édesanyja társaságában táborozott a Csipkésben. ,,Érdekel, ami itt történik. Közelebb kerülünk a gyerekekhez, próbálunk segíteni nekik. Bőrükbe bújunk. Próbáljuk megérteni viselkedésüket, hogy mit jelent számukra a tábor. Igénylik az odafigyelést, ez közülük soknak nem adatik meg otthon" — magyarázza az önkéntesmunka lényegét.
A tevékenységek is a gyerekek kikapcsolódását, a csapatszellem kialakítását célozzák. A kézművesség mellett focizhatnak, bújócskázhatnak, számháborút vívhatnak. Egynapos kiránduláson lesétálnak Zabolára, majd a patak melletti erdőben barangolnak vissza. Ha eleinte kissé tartózkodóak, gyanakvóak is a gyerekek, a végére felszabadulnak, igazi közösséggé forrnak — összegzi a táborigazgató. A kapcsolatot tartják, ki ahogy tudja, levélben, telefonon, interneten. Nem utolsósorban anyagiakban is gyarapodnak, egy turkálót működtető cég ruhát adományozott.
Az ilyen tábor után nem csoda, ha sokuknak — pedagógusoknak, önkénteseknek is — könny gyűl a szemébe, amikor a hat nap végén újból a tábor kapuja elé kanyarodik az autóbusz. De olyan élményekkel gazdagodva térnek haza, melyeket minden gyereknek meg kellene tapasztalnia. Ha máshol nem, a szegény sorsú gyerekek paradicsomában, a Csipkésben.
