Kós András: Önarckép
Felmérhetetlen veszteség érte az erdélyi művészeti életet. Távozott közülünk Kós András, Erdély és Közép-Európa egyik legnagyobb szobrásza.
A képzőművészek számára különösen nagy ez a veszteség, hisz Ő volt a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke is, aki hitelével, erkölcsi és szellemi rangjával a Barabás Miklós Céh lényegét jelentette.
Ő volt az a nagyszerű kezdeményező, aki 1994-ben megindította a Barabás Miklós Céh újraszervezését, és magára vállalta a szervezés kezdeti nehézségeit.
Mint templomi gótikus szobrok vonulnak fel előttünk remek alkotásai, mint olyan jelzések az időről és Erdélyről, melyek nagyszerű jellemek karaktereit mutatják be, mint küzdeni tudó, de egyben felszentelt alakok, melyeknek erkölcsi magasságába mindannyian vágyunk.
Művészeti aktivitása mellett Kós András a szobrászgenerációk egész sorát nevelte fel, akik nemcsak a nagy mesterségbeli tudást, művészi komolyságot tanulták a Mestertől, hanem jellemük is a Kós András-i magasságokon edződött meg. Kitartásuk, művészi elhivatottságuk példaképe Kós András volt, az a nagyszerű szobrász, aki nem ismerte a művészi megalkuvást, aki csak saját lelkének belső hangjaira figyelt, akinek művészi látása közel érezte magához Erdély nagyjait, akinek monumentális alkotásai úgy állnak időtlenül a térben, mintha örök időktől odaálmodták volna, Őáltala újat tudunk meg az ember rejtett lelkiségéről, időtlen figurái erőt adóak.
JAKOBOVITS MIKLÓS, a Barabás Miklós Céh elnöke
