Élt egyszer, éldegélt egy öreganyó, Dása néni unokájával, a kis Másával. Volt egy tarka tyúkjuk, úgy hívták, hogy Pöttyöske. Együtt éltek, együtt háltak, még vízért is együtt jártak.
Megy anyóka a folyóra, és a vödre így csörömpöl:
— Csirr-csörr!
A kis Mása megy a vízre, vödörkéje így csörömpöl:
— Csirr-csörr! Csirr-csörr!
A tyúkocska megy a vízre, vödröcskéje így csörömpöl:
— Csirr-csirr-csirr, csörr-csörr-csörr!
Jön anyóka a folyóról, olyankor így szól a vödre:
— Lotty-lotty!
A kis Mása jön a folyóról, azt mondja a vödörkéje:
— Litty-lotty! Litty-lotty!
Jön Pöttyöske a folyóról, vödröcskéje így beszél:
— Litty-litty-litty, lotty-lotty-lotty!
Egyszer megint vízért mentek. Elöl baktat Dása néni, középen lépked a kis Mása, mögöttük tipeg Pöttyöske.
Himbálóznak a vödröcskék a vízhordó rúdon, nyikorognak, énekelnek a rudak, a vödrök meg rábólongatnak.
Nagyanyóé azt mondja:
— Nyekk! Csörr!
Másáé azt mondja:
— Nyikk-nyekk! Csirr-csörr!
A tyúkocskáé meg:
— Nyikk-nyikk-nyekk, csirr-csirr-csörr!
Egy faágon éppen akkor ringatózott egy nagy alma. Körülnézett, hallgatózott, rántott egyet a kis ágon, s lepottyant az almafáról. A zöld fű közt végigfutott, onnan meg a dombhajlatra. Odagurult Pöttyöske lába alá, a tyúkocska hanyatt esett, nagyot bukfencezett. Tovább gurult a kis Mása lába alá.
Mása elesett, nagyot bukfencezett. Megint gurult egy kicsit, Dása néni lába alá — nagyanyó elterült a földön, bukfencezett, prüszkölt és jajgatott.
A vízhordó rudak nyikorogni kezdtek: — Nyikk-nyekk! Nyikk-nyekk!
A vödröcskék is rákezdték: — Csirr-csörr! Csirr-csörr!
Nyikorgott, nyekergett, csörgött-zörgött minden!
A nyikorgásra-nyekergésre, csörgésre-zörgésre odafutott nagyapó:
— Hát veletek mi történt?
A tyúkocska ezt kárálja:
— Jaj, egy ölyv csapott rám!
A kis Mása ezt pityergi:
— Farkas támadt nekem!
Nagyanyó meg így sírdogál:
— Rám meg medve ugrott!
Pedig csak egy alma volt, semmi más!
