,,Mire a falevelek lehullnak, otthon lesztek szeretteitek kö­rében, győztesen" — II. Vilmos császár 1914 nyarán elhangzott szavai, melyek egy győztes villámháború reményét ígérték, négy évig tartó, testet-lelket felőrlő világégésbe torkolltak, amelyet a frontokon sebesültek, hősi halottak, fogságba esők, az otthon maradottak körében özvegyek, árvák, felbomlott családok, egyéni tragédiák jellemeztek. A világégés borzalmait elszenvedő, az események sodrásában vergődő különböző rendfokozatú katonáktól fennmaradt írásos és képi dokumentumok hozzák emberközelbe a 92 éve befejeződött, a magyarság számára tragikusan végződő ,,Nagy háborút". Az alábbiakban az utóbbi években gyűjtött olyan fényképekből, írásokból mutatok be néhányat, melyek a világháborúban rész vett háromszéki katonák élményeit, vagy a háborús évek háromszéki eseményeit idézik.

,,….tudatom hogy megvagyunk egéségbe és jó mulatságba, minden nap estig huzza a két banda hol a miénk hol a sógoroké, mink csak tánczolunk s amikor be be csap közünkbe vajegy lövedék ugy buvunk mint a kicsi csürkék amikor az ülü lecsap közükbe, most elönyomulásra készülünk de hogy mi lesz velünk hogy megmaradunke vagy ottmaradunk hol a hegedüvonóval megcsapnak..."

1917. július 18., Kölcze István, Gidófalva

IV. Károly Bereckben

,,Sose várják maguk őt haza, ő már nyukszik itt az idegen földön, nagyon ismerős emberek, Háromszékiek temették el a Jezivirci erdőben egy körtefa tövében. Leirom halálát mely felől soha ne kételkedjenek: Támadtuk az ellenséget és az ellenség erősen lőtt minket. Parancsot kaptunk, hogy beásni fedezéket csinálni. Ő szegény jó barátom letérdelve ásott pár perc mulva a fején halálos lövést kapott. Nem sokat szenvedett, egy fél óráig még élt, de szólni egy szót se szólt többé…."

1915. november 12., Szász András levele a szentiványi Földes András haláláról

,,…dolgozni jövünk minden nap a frontba, a tegnap is lötek a muszkák reám vagy tizet, de egyse ért Istenek hála, lebutam röktön a földre. Itt hiába fél az ember mert ha a Jóisten ugy rendelte hogy it kell meghalni az elöl kibuni nem lehet. Bizon minden nap gojok között vagyunk csak hajuk hogy a fejünk felet sipit el de mindegyik nem éri az embert ha mindegyik egyet érne akor eddig rég nem volna ember…"

1916. március 24., Katona Mózes, Zalán

,,Sebesülést kaptam 1914. IX. hó 9én Lembergtől keletre.

Háboruról szol a nóta, / hej istenem de régóta / sir az anya meg a fia / el kel menni háboruba, / el is mentem bátor szivel / a gyözelem istenével // elindultam a csatába / galicia tartományba / sebet is csak otan kaptam / a mi alat sokat sirtam / nem volt senkim ki segitsen / sebeimet bekötessem."

Végh Iluska emlékkönyvéből, Szabó Ferenc, Szárazajta

Műszakiak a 24. gyalogezredben

A világháború Háromszéket érintő eseményei közül az 1916. augusztus—szeptemberi román betörés sepsiszentgyörgyi történéseit jegyezte naplójába Balázsovits Sándor gyógyszerész. Íme, egy idézet: ,,Szeptember 6… A patika előtt ülve látom, hogy Blaskó Lajost háza előtt négy katona elfogja, puskatussal hátba üti, és kíséri a méntelepen levő katonasághoz. Később megint visszajött a négy katona, s a patika előtt álló Császár Lajos ideiglenes polgármestert, Kovács Ferenc városgazdát s a Veress Gyulá­né oláh bérlőjét felszólította, hogy menjenek vele a parancsnokhoz. Mielőtt elindultak, kérdi az oláh bérlőtől, hogy én magyar vagyok-e, s aztán felszólított, menjek én is velük. Ott, a lépcsőházban őriztek vagy egy fél óráig, ahol már fogva volt Blaskó és két kórházi szolga. Egy fél óra múlva jött az alezredes, s azt mondta, menjünk haza, de az utcán ne csoportosuljunk, s ne beszélgessen két-három ember együtt… Hazajövet ebédre, találkoztam az aldobolyi oláh pappal, aki egy lovas szekéren jött. Délután bemenve a városba, láttam, hogy a szövetkezeti üzletből hordják ki az árut, az előpataki s árapataki oláhok bementek az üzletbe, s egy oláh lovas kapitány biztatta a népet a fosztogatásra, s több társával együtt a tisztek is osztogatták az árut. Mikor már a sajtborító üveget is odaadták, s nem maradt egy doboz gyufa sem az üzletben, akkor átvezette a kapitány a népet a Kolcza üzletébe, s onnan elhordták még a csomagoló papírt is…"

IV. Károly osztrák császár és magyar király több ízben látogatott Háromszékre az itt állomásozó katonai egységek szemléjére. 1917 júniusában automobilján Csík megyét járta be, onnan Kézdivásárhelyre, majd Sepsiszentgyörgyre érkezett. Ugyancsak 1917 októberében Bereckben és az Ojtozi-szorosban járt, 1918 februárjában pedig ismét Kézdivásárhelyen találjuk. E két utóbbi látogatás emlékét idézik fényképeink.

Végül még két fénykép: az egyiken a brassói 24. honvéd gyalogezred műszaki századának egy csoportképén a rétyi Szabó Mihályt láthatjuk, míg egy másikon a sepsiszentgyörgyi Tímár József kereskedő és csizmadiamester tekint ránk felemelt kezében kalapáccsal, mint a 24. gyalogezred lábbelijavítója.