Víz alatt a baróti kukoricás
A hirtelen jött árvíz több száz baróti ember életét keserítette meg: a házak falai megszívták magukat vízzel, odaveszett minden, amit a pincékben tároltak, az áram nélkül maradt hűtőszekrények tartalma, de még alagsorban elhelyezett hőközpont is ment tönkre.
Az emberek mentik, ami menthető, ám elkeseredettségükben néha még a józan érveket sem értik. Sokan a polgármesteri hivatalt okolják, amiért bennvalójukból még nem szivattyúzták ki a vizet, ám a szakemberek szerint arra a legtöbb helyen nem is lenne mód. Olyan magasan áll még a talajvíz, hogy szinte azon nyomban visszatelne.
Az árvíz nyomai a Víz utca középső táján már könnyen tetten érhetőek: egyre nagyobbak a pocsolyák, s több centi vastagon áll a visszamaradt finom iszap, már-már az is gondot jelent, hogy lábon maradjon az ember. Kicsivel fennebb, a Tószeg környékén a gazdálkodók leginkább azért bánkódnak, mert zöldségeseiket annyira ellepte az ár, hogy félő, egész éves munkájuk tönkrement. Úgy vélik, legalább három-négy napba telik, amíg földjükről visszahúzódik a víz, s ez elég, hogy minden terményük odavesszen. Daniel Károly szerint a kárt nem lehet felbecsülni, de tény, idén nem lesz eltenni való káposzta, murok, hagyma, befőzhető paradicsom, illetve jövő ilyenkorig minden zöldséget a piacról kell megvásárolniuk. Czifra József úgy gondolja, sokat ártott, hogy a Dózsa tér felé vezető árkot az elmúlt húsz esztendőben annyira elhanyagolták, hogy már jóformán nyomai sem látszanak, sőt, talán helyenként rá is építettek. ,,Ha nem rendezik az árkot, akkor minden évben meg fognak ismétlődni az idén történtek" — mondotta Czifra. A Tyrom tejfeldolgozó mellett lakó Bigyiga Zoltán szerint a polgármesteri hivatalt is terheli a felelősség: egy hónapnál több, hogy a tévében mindennapos hír az árvízveszély, ám Barótot mégis felkészületlenül érte, semmit sem készítettek elő vészhelyzet esetére. Szombaton a baptista templomot nem lehetett megközelíteni, a széleken 40—50 centis víz állt, a közepe táján még a tejszállító teherautóknak is gondot jelentett az átkelés. Az áradás nyomai az úttestről eltűntek, ám a kollektív-hídnál minden az elmúlt napok történéseiről mesél: a dús növényzet úgy fekszik a földön, mintha úthenger taposta volna, a mart egyik része hiányzik, a híd mellett több tucat fennakadt műanyag palack hirdeti, hogy messze földön is divat a felelőtlen szemetelés. A templommal szembeni házban Incze Kálmán azt mondja, a pince feltelt, az udvar egy részét is elöntötte Barót patakának a vize. A megyei tűzoltókra azért panaszkodik, mert bár megkérte, hogy pincéjét szivattyúzzák ki, illetve segítsenek udvarát felszabadítani, parancsra hivatkozva elhárították kérését, s elmentek.
Köpecen szombaton vívtak kemény harcot a vízzel, ám a fiatalok és idősebbek összefogásának, kitartásának ellenére győzelmük csak időlegesnek tűnik, ugyanis az éjszaka folyamán valószínűleg az Olt elönti földjeiket. A figyelmeztetés ellenére nem nagyon van, mit tenniük: a föld annyira elázott, hogy a gátat nem lehet megközelíteni a legerősebb autókkal sem, emberi erővel pedig lehetetlenség két kilométernyire kiszállítani a több ezer homokzsákot. Kolumbán Zoltán tanácstag szerint a mentés azért volt oly nehéz, mert a gátat emberemlékezet óta nem tartják karban, ráadásul a patkányok s egyéb állatok megfúrták, ezért a kanyargós részeken, ahol nagyobb volt a víz nyomása, fokozottan figyelni kellett. Ifjabb Benedek Samu gazdálkodónak közel hat hektár francia törökbúzával bevetett földje áll víz alatt, ám ha az Olt kiönt, még legalább tizenöt hektár mehet kárba. Azt mondja, már csak abban reménykednek, ne legyen hirtelen meleg, mert akkor egészen biztosan menthetetlen a jó terméssel kecsegtető törökbúza.
A Fűz utca lakóinak is lehet még gondjuk. A Köpecbányáról érkező kis patak általában békésen csordogál a falu közt, ám esőzéskor könnyen kilép medréből. Az emberek hozzászoktak már, s székely leleményességüket latba vetve veszik elejét a nagyobb kárnak. Kapujuk elé fából, acélból kis síneket emeltek, s ha közel a veszély, vastag fosznideszkából emelnek percek alatt barikádot.
