Megadott tematika nem volt, mindenki azon dolgozott, amin éppen akart, és a művek tanúsága szerint a tábor máris beváltotta célját, igényes, értékes, elgondolkodtató, sejtelmes művek születtek. Aki bármikor és bárhol, akár megadott témára is, nem képes megírni egy novellát — mondta állítólag Móricz Zsigmond —, az nem is igazi író. Eliot, kissé ravaszabbul, úgy fogalmazott: a vers olyan, mint a tolvaj, mindkettőt az alkalom szüli, s hozzátette még, hogy tulajdonképpen minden vers alkalmi vers, hiszen ahogyan Móricz is céloz rá, az íróban vagy költőben benne vannak a novellák, regények, versek, s tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy hol, mikor, milyen körülmények között veti végül papírra őket. Elmondható ez a művészről is, akiben benne van a kép, a rajz, a szobor vagy a fotográfia, s ha alkalom kínálkozik rá, le is festi, meg is rajzolja, meg is mintázza, le is fotografálja.

Nos, a Grand Hotelben megteremtődtek az ,,alkalom"-hoz a megfelelő feltételek, és igen érdekes kiállítás állott össze az elkészülő munkákból. Nem tudom, ki rendezte el végül is a műveket, de kétségtelen, az öntörvényű, szuverén alkotások — mégiscsak az erdélyi piktúra nagyjairól: Kosztándi Jenőről, Kosztándi Katalinról, Jakobovits Miklósról, Gaál Andrásról, Márton Árpádról, Vinczeffy Lászlóról van szó, hogy ne soroljuk fel a teljes névsort, akiknek a neve mondhatni márkavédjegy, s sportkifejezéssel szólva, ezt is illik elmondani, akár dicséret is lehet, hozták formájukat, nem engedtek a színvonalból — úgy kerültek egymás mellé a falra, hogy lehetőleg erősítsék egymást, és ne oltsák ki feltétlenül a mellettük lévő képet, hogy a festmények erőterei együtt is funkcionáljanak, ami ha nagyon ritkán meg is valósul egy-egy alkalmi tárlaton, már önmagában is kész csoda.

Ez a kiállítás tehát külön-külön a képekkel, szobrokkal, fotográfiákkal is hat, és együtt is, mutatva, hogy a sejtelmes, igéző bálványosi táj mégiscsak hatással volt valamiképpen a művészekre, néha úgy, hogy mint Kosztándi Jenő smaragdból koboldba váltó, a táj mágikus erejét sugárzó képén vagy Bíró Gábor megejtő színekben pompázó ikerfestményén, egyenesen Bálványost próbálták saját tüneményes színeikkel megörökíteni, vagy atmoszférájával, hangulataival. A természet valamiképpen jelen van a festmények zömén, Bardócz Lajos Berkenyéje, kipányvázott lova is erre utal és Kádár Tibor különös Hadifészek-je, megejtő Szent Anna-tava is. Kosztándi Jenő festményének erős mágikus kisugárzását csak növeli a sötét és komor tónusok közül világító vörös és fehér színfolt. Külön elemzést igényelne Jakobovits Mikós Dombja is, ahogyan megszokhattuk már-már domborműszerűen, és hihetetlen aszketizmussal megalkotott kép, a művész megmunkálja a felületet, akárcsak Vinczeffy László, akinek Sárga idolja az utóbbi időszak legfigyelemreméltóbb Vinczeffy-festménye, s ugyancsak a tónusok pontosan kidolgozott kontrasztjára épít, de a mélyben mindkét művésznél érezni az elvarázsolt bálványosi táj erős atmoszféráját, ami elől nem lehet és nem is szabad kitérni. Megigézően szép Kosztándi Katalin zöldes-fehéres színekben pompázó Kézdi fuvallatban című festménye is, és megdöbbentően erős atmoszférája van Márton Árpád mindkét — Emelkedés (innen kölcsönöztük rögtönzött méltatásunk címét) és Áhítás — művének is. S igen szép Gaál András mélakóros Ősz a Hargitánja is, mutatva, hogy a Pannonhalmán élő művészben mennyire elevenen él a csíki táj.

A szobrászok — Petrovits István (újabb szokása szerint egy aktrajzzal is jelen van) és Vetró András — is hozzák formájukat, munkáik jól illeszkednek a festmények közé, Petrovits egy aktot, Vetró egy torzót állított ki, s nagyon szépek a fotográfiák is, Nagy Lajos Út az őszben-je és Balásy Csaba már-már fotografika hatását keltő Ég és föld közöttje. Emlékezetes Egri István különösen nyomasztó hatású Falun-ja — a feketeségben egyetlen fehér ablak világít —, Bartos Jenő bizarr Sámánja, Botár László színfoltokban pompázó kettős Gyíkja, Petkes József Fészek-je s az erdőt megörökítő, hadirendben álló fái, mutatva, hogy a bálványosi táj hatása alól kitérni nem lehet...

Emlékezetes, értékes művek születtek tehát a Grand Hotelben, szinte igénylik a reprezentatív folytatást...