Őslénytani (paleomammológiai) és archeozoológiai bizonyítékokat mutattak be azon a kétnapos konferencián, amelynek helyszíne ez alkalommal a Székelyföld, Gyergyószentmiklós, Bölön és Sepsiszentgyörgy, illetve Bikfalva volt, témája pedig: A magyar szürke útja Erdélyben.
A szervezők: Vajda Lajos (jobbról) és Szabó Tibor
Inkább a partnertalálkozó, mint a gasztronómiai bemutató sugárzott újból meglepetést és reményt, ugyanis nem várt tudományos fordulatok váltak bizonyítékaivá annak, hogy Erdély és benne a Székelyföld szerves része volt és marad annak az állathajtó útnak, mely német indítványra a Közép-Európa nyugati részét átfogó és már Magyarországon is működő idegenforgalmi program alapja, aminek számunkra kecsegtető vetülete az uniós pályázati pénzek lehívásának lehetősége, mármint azokra nézve, akik rég levetkőzték a sajnos Háromszékre is gyakran jellemző konzervatív gondolkodásmódot, és van bátorságuk belefokozni az újba.
Semmit történelem és természettudomány nélkül
Mindenekelőtt azt kell tudniuk olvasóinknak, hogy a megmentett, ma is egyre értékeltebb húsállat, a magyar szürke meg annak hosszú hajtóútja, mely Németországig vezetett, már Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodása idején is működött, ma már csak szimbólum, de nem akármilyen, mert a húsállat hajtóútjára azok a németek álmodták meg a gasztronómiai kuriózumokon, más népi hagyományokon, szokásrenden alapuló gazdag európai turisztikai utat, akik tömegesen fogyasztották e húst, mely hosszú időkön át a fejlett Nyugat élelemforrásaként is szolgált. Német földön, ahol már a mi megyénk képviselete is megfordult, történelmi emlékei vannak ennek a hajtóútnak. Ez tehát országhatárokon átnyúló hagyomány, mely összefűzi a különböző országok rendezvényeit, emlékhelyeit. Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy évente száz-kétszázezer vágóállat hagyta el a magyarországi legelőket, s került a nyugati vágóhidakra. A nemrég kezdett tudományos kutatások kimutatták, hogy a mi életterünkből is indultak húsmarhacsordák ezen az úton: a rideg tartású keleti szürke marhákat Podólia, majd Moldva felől hajtották Gyergyóba, ahonnan örmény kereskedők továbbították nyugat felé. Ezt bizonyítják a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum történész-igazgatója, Csergő Tibor által a Távolsági állatkereskedelem és a piricskei vám kapcsolata címmel a napokban megtartott gyergyószentmiklósi konferencián közölt adatok.
Tugya Beáta és a bölöni lelet
A szürke marha útját Moldvától Bécsen át Lipcséig dr. Becsek-Garda Dezső történész, egyetemi docens mutatta be, de megszólalt a szürke marha eredetének és archeozoológiai tulajdonságainak kiváló ismerője, Tugya Beáta, a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Szolgálat szakembere is. Már ez is elegendő bizonyíték lett volna arra, hogy mi is része lehetünk e turisztikai főútvonalnak, ha Bölönben, ahol a Bikfalvára igyekvő küldöttséget fogadták, nem mutatják be a falumúzeumban őrzött, félig kövült állati kettős szarvcsapot és a hozzá tartozó koponyatöredék-részt, amelyet a bölöni Kisgyörgy Sándor mentett meg az Olt szászveresmarti (románul Rotbav) szakaszának feltehetően pleisztocén-holocén kori kavicslerakódásaiból, s amit e sorok írója mutatott be Tugya Beátának. Az őstuloknak (Bos primigenius bojanus, 1827), a szarvasmarha ősének a maradványa a bizonyíték arra, hogy mifelénk is élt tehát a szürke marha őse. Irodalmi adatok szerint a 17. században pusztult ki, és a szó legszorosabb értelmében megette-elfogyasztotta az ember! Őse már megjelent a pliocén korszakban, 3,5 millió esztendővel ezelőtt. Egy fogmaradványa kikerült a vargyasi lignitbányából, amelyet Parabos néven írtak le. Hogy mennyire együtt élt ez az állat az emberrel, arra a legjobb bizonyíték a csernátoni bronzkori telepből előkerült tulokmaradvány. De ismert a tulok Hidvégről, s megtalálták Árkos határában is a mai vámhivatal alapjának ásása alkalmával. Több fosszilis tulokszarvat mentett meg az 1980-as években Sepsikőröspatakon két akkori tanuló: Kiss Ferenc és Kiss György. Azt is tudjuk, miként nézhetett ki ez az állat, hiszen lerajzolta, megfestette a barlangok falára az ősember, mi több, Moldva címerében is tulokfejet, nem bölényt látnak a szakemberek. A Bölönben őrzött lelet ekképpen bekerült a szakirodalomba. Tugya Beáta jelzett tanulmányában, a bölöni lelethez nagyon hasonló Árpád-kori szarvcsapok (értsd: az elpusztult szaruréteg alatti szarvmaradvány) képét közli Orosházáról és a Dunántúlról. A mi leletünk méreteit látogatása alkalmával rögzítette.
Könyvtárnyi dokumentum
született már a szürke marha történetéről egész Európában — minden nyelven —, ami arra enged következtetni, hogy pénzforrások felhasználásával megvalósul a nemzetközi idegenforgalmi útvonal. Kasuba István, a magyarországi Hajdúvölgy—Körösmente Térség Fejlesztéséért Közhasznú Egyesület vezetője közel százoldalas kiadványt adott át e sorok írójának, akinek a témáról lapunkban megjelent írásai mellett a legkiválóbb szakértők értekeztek az Oxenweg-programról (Kasuba István), az Oxenweg turisztikai vonatkozásairól (Kastal László), a Via Bohemicáról (dr. Pukkai László), a leendő igazi transsilvanicumról (Bányász József), a Maros folyó hordalékkúpjában végzett régészeti kutatásokról (Rózsa Zoltán). A felette hasznos és dokumentált székelyföldi tudományos konferenciát a Gyergyói Caritas Vidékfejlesztés és a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége kezdeményezte, támogatta a magyarországi Corvinus Támogatásközvezítő Zrt. Örvendetes, hogy részese ennek a mozgalomnak a gasztronómiai bemutatót szervező Háromszéki Panziók Egyesülete, a Sepsiszentgyörgyi Vendéglátógységek Szövetsége, Nagyajta, Bölön, Málnás község polgármesteri hivatala, a Hargita megyei Pogány-havas Kistérségi Társulás, a Montana Tours és a Fraternitas Kft. S a mozgalom gyors fejlődését, terjedését az is igazolja, hogy a konferencián a fiatal szlovákiai mozgalom, a Pázmány Péter Alapítvány galántai képviselete is megjelent. A résztvevők — többek között — meglátogatták a gyergyóditrói szürkemarha-farmot, Tófalvi Jenő fenyőkúti szürkemarha-tenyésztő gazdaságát, ahol a reggeli feketekávéhoz szürkemarha-tejet szolgáltak fel.
Tartalmas finálé
A közös kerekasztal-beszélgetések témája konkrét adatokra, kezdeményezésekre alapozott, bemutatták és továbbgondolták A magyar szürke útja tervét. Mint tudjuk, megyénkben is több kis régióban megalakultak a LEADER-csoportok. Ma a szürke marha útja az Európában divatos nosztalgiautak analógiájára nemzetközi irányzatot jelent — derült ki az események folyamán, amelyek kidolgozásán már ausztriai és magyarországi LEADER-térségek több éve dolgoznak. Ehhez a kezdeményezéshez szándékoznának csatlakozni azok a Hargita és Kovászna megyei szervezetek, melyek 2010 februárjában közös együttműködési megállapodást kötöttek egy új projekt kidolgozására. A fejlődő közös mozgalom célja külföldi partnerségi kapcsolatok kialakítása és egy Európán átnyúló turisztikai programkínálatba való bekapcsolódás. Az új terv kezdeti lépéseit megtették tehát, a remények szerint kilátást nyit majd a további kapcsolatok szélesítésére, az együtt gondolkozásra és cselekvésre.
Szabó Róbert: A magyar szürke jól érzi magát a székelytamásfalvi határban is
— Nekünk nem szabad megállnunk ebben a fázisban — egészítette ki a gondolatot Vajda Lajos, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetségének ügyvezető elnöke. — Továbbmegyünk, és bevonjuk ebbe a mozgalomba Erdély más megyéit is. A partnertalálkozón már képviseltette magát a szomszédos Brassó megye az ottani LEADER-csoport vezetője által, nemkülönben a fogarasi panziósok, de már megteremtettük a kapcsolatot a szebeniekkel és a gyulafehérvári román képviseletekkel is. Mivel ez a hajtóút áthaladt az erdélyi Szászföldön, e megyék partnerkapcsolataira is szükségünk van, mert történelmi tény, hogy az északi és a déli hajtóutak mentén hajdanán a szász és a román tehenészek is bekapcsolódtak. A bukaresti turisztikai és fejlesztési minisztériumból jelezte Tánczos Barna, hogy tud a tervünkről, érdeklődéssel követi, és számíthatunk együttműködésére, mert a regionális tematikai programba is beilleszthető ilyen tematikus turisztikai útvonalak kidolgozása. Örvendünk, hogy találkozónkon képviseltette magát Kovászna és Hargita megye mezőgazdasági igazgatósága is. Egyszóval: régi analógiák alapján, történelmi alátámasztásokkal a történet ki van találva, ki van dolgozva, most már csak be kellene illeszteni azt a megfelelő helyre. A különböző népi kultúrákat össze lehet hozni, egymást lehet népszerűsíteni ki-ki a saját értékei alapján.
Lapunk olvasói értesültek már arról, hogy a bikfalvi Téglás Panzió rusztikus környezetében gasztronómiai bemutatót tartottak, ahol a témakör kiváló ismerője, Szabó Tibor és Szabó Róbert fogadta a vendégeket, feltálalta a szürkemarha-húsból készült levest, tokányt, gulyást, ami mellől nem hiányoztak a siculicák: a kürtőskalács és a kiváló köményes pálinka. Túl a különleges ínyencségeken szólnunk kell a rendezvény tematikájához szorosan kapcsolódó két kézműves-kiállításról. Nagy Tibor bőrdíszműves és Kiss Dániel sepsiszentgyörgyi csontfaragó bemutatta, mi módon kapcsolódnak termékeik a találkozóhoz: bőr karkötőt, más bőrkészítményeket, csontfaragványokat lehetett vásárolni, s akinek pénztárcája megengedte, még Lehel kürtjét is megvehette!
