Számos olvasói kérésnek igyekszünk eleget tenni a szimentáli fajta erdélyi elterjedésének bemutatásával, A szürke marha útja című írásunk megjelenése óta ugyanis többen érdeklődtek a jelenlegi pirostarka kialakulásának körülményeiről.
A szimentáli fajta kitűnő értékmérő tulajdonságainak és jó alkalmazkodóképességének köszönhetően az utóbbi évtizedekben a világ valamennyi kontinensén elterjedt. Az úgynevezett hegyi tarka szarvasmarhák fajtakörébe ma több változat is tartozik: a bajor tarka, az osztrák tarka, a svájci szimentáli, valamint a francia Montbéliard, amelyet a tejtermelő képesség javításának érdekében nemesítettek. A Szimentáli Föderációt 1962-ben Münchenben alapították, jelenleg tizenhat európai ország a tagja, majd szükségessé vált a világföderáció megalakítása is 1976-ban harmincegy tagországgal.
A kezdetektől a háborúig
A vidékünkön honos pirostarka (román tarka) fajtaátalakító keresztezéssel jött létre, a helyi szürke marhákat szimentáli bikákkal keresztezve, ez a folyamat már az 1860-as években elkezdődött. A fajta kialakításában és nemesítésében több időszakot különböztetünk meg. 1860 és 1930 között az uralkodó nemesítési forma a fajtaátalakító keresztezés, ebben az időben Svájcból hozott tenyészbikákkal fedeztek. 1900-ban már hivatalosan is engedélyezték a svájci bikák használatát, majd 1913-ban először importáltak törzskönyves teheneket és vemhes üszőket. Egy évvel később Szászmedgyesen megalakult az első, tejtermelést ellenőrző egyesület.
A szakmai egyesületek nagyobb számban az 1930-as években alakultak, és megkezdődött a hivatásos nemesítési munka. A 40-es években már 28 állattenyésztő egyesület létezett, nagy részük Erdélyben. Sepsiszentgyörgyön is alakult hasonló szakmai társulás 79 alapító taggal, 225 törzskönyves tehén szerepelt a nyilvántartásokban. A második világháború azonban megtizedelte az állományt, és az erősödő egyesületi élet is megszűnt.
Elmozdulás a tejtermelés felé
A háború utáni időszakot a nagyszámú tenyészállat-behozatal jellemezte. 1948-ban több mint ezer tehenet és bikát hoztak be Svájcból, amit az 1962 utáni, 1400 vemhes üsző importja követett, majd ’76 után 42 000 dózis mélyhűtött ondót hoztak be. Az utóbbi két évtizedben a szimentáli újabb fejlődési szakaszt él, az amerikai piros holstein nyomására cseppvérkeresztezést indítottak ezzel a fajtával, amely a vegyes hasznosítású szimentálit elmozdította a tejtermelő típusú fajták felé. Habár ez a keresztezés rövidíti a tenyészérés idejét, javítja a tőgyet és a tejtermelést, általánosan elfogadott cél, hogy a keresztezést mindig alapos tenyészkiválasztásnak kell követnie. A mesterséges megtermékenyítések elterjedésével egy időben 1972-ben elkészült az első hazai szimentálinemesítési program, és a tenyészállat-behozatal helyett átálltak a mélyhűtött szaporítóanyag használatára. 1976-ban megalakult a tenyészállatok értékmérő tulajdonságait ellenőrző, a mélyhűtött szaporítóanyagot előállító vállalat a hat területi központtal — Baloteşti, Nagybánya, Craiova, Iaşi, Marosvásárhely és Temesvár —, amelyből négy foglalkozik a szimentáli fajtával.
A hazai lista élén
A Európában elterjedt 25 tenyészvonal közül 19 fellelhető az itthoni pirostarka-állományban is, az utóbbi időben a német és az osztrák tenyészvonalak kerülvén túlsúlyba. Ez azzal is magyarázható, hogy az inkább Svájcban alkalmazott piros holsteinnel való keresztezés következtében romlott a vágómarha minősége, csökkent a napi súlygyarapodás, romlott a takarmányértékesítő és az alkalmazkodóképesség. Az állami bikaállomások jó néhány éve magánkézbe kerültek, így a marosvásárhelyi bikatelep is gazdát váltott, a németek vásárolták fel.
A pirostarka nemesítési vonalát meghatározó fontosabb bikák: Bimbo (német eredet), Morello (osztrák), Horror (német), Kanis (svájci), Alex (svájci), Zeus (osztrák), Rennmer (német), Stromado (német) és Lotarry (német). Kitűnő tulajdonságainak köszönhetően ma Romániában a szimentáli a legnépesebb, a szarvasmarha-összlétszám 36 százaléka ebbe a fajtába tartozik, 26 százaléka borzderes fajta (ismertebben máramarosi barna), 2—3 százaléka Pinzgau típusú és 35 százaléka román feketetarka (holstein típusú). Az új román szimentálinemesítési program engedélyezi a cseppvérkeresztezést a piros (Red) holsteinnel, de javasolja, hogy a Red génhányada ne haladja meg a 25 százalékot.
