Szellemes marketingszöveg, nemde? Nosza, gyújtsunk a kávé alá, lássuk, megalapozott-e a dicsekvés. Avagy: tudnak-e a románok jó ,,magyaros" gyufát csinálni? (Magyar embernek tudnia illik, hogy a foszforos gyújtóeszköz Irinyi János világraszóló találmánya.) Mi tagadás, példásan sikerült a művelet! Elégedetten állok, de a doboz alján mit pillantanak meg szemeim? Made in Pakistan! Nahát!! Ide jutottunk? Romániába (!) a gyufát (!) importból (?), tízezer kilométer távolságból hozzuk? Ez nem lehet igaz! — forrongok. És keresgélni kezdek más gyújtószerszám után. Megvan! Ez vaskosabb doboz, de román nyelven azt hirdeti, hogy csak 38 szálat tartalmaz. Lám, egy botoşani-i teherfuvarozó céget is reklámoz a felületén; utca, házszám, fax, e-mail stb. Kissé trehány kinézetű, de sebaj! Ez egy hiteles román termék — nyugtáznám elégtétellel —, de a történteken okulva élek a gyanúperrel, és ,,szemügyvédet" teszek. Produs în Rusia. (Készült Oroszországban.) Továbbá az is kiderül, hogy épp a dobozkán ,,reklámfürdőző" botoşani-i cég importálja/forgalmazza Romániában ezt a gyufafajtát...

Elemezzük a kora reggeli élményt, éhgyomorra! Tehát: reggelente pakisztáni vagy orosz gyufával begyújtjuk az orosz importból származó gázt, melyről a számlát már a (francia) Gas de France-tól kapjuk. A kávé szigorúan importáru, a fogpaszta, borotvakrém, zsilettpenge... úgyszintén. (A toilette-papír eredetét diszkrécióból ne firtassuk!) Eközben mi mit is exportálunk? Háromszéki tapasztalataink szerint pl. gyönyörű faanyagot, de nem ám feldolgozva, hanem friss, még nedves rönk állapotban, mert így olcsó és kelendő. Ebből faragnak majd nekünk — Pakisztánban — minőségi gyufát. Az sem kizárt, hogy hazai gyártmányú géppisztolyokat (Kalasnyikovokat) adtunk el Pakisztánnak valamikor, s azóta gyufával fizetnek. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy 25 százalékkal megnyirbálták fizetésünket! De hagyjuk a román külkereskedelem export-import politikáját, térjünk közhasznúbb tanulságra, a gyufánál maradva.

Elektronikus postán kaptam a következő levelet, mely olyasmire tanít, amin már érdemes elgondolkozni: ,,Az Őrségben élünk, rengeteg kullanccsal, de itt senki nem fél, már hozzánk tartoznak! Régi őrségi kullancseltávolítási technikát szeretnék Önökkel megosztani. A belénk fúródott kullancsot minden erőszak nélkül egy szál gyufával könnyedén eltávolíthatjuk! Nyálazzuk meg a gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk.A kullancs pár másodperc múlva átmászik a gyufára, mert nagyon szereti a foszforos illatot, képes elhagyni miatta a testünket! Lehet, ez nem tudományos eltávolítás, de a lehető legemberségesebb, és biztosan mindig sikeres, sőt, a kullancs feje még véletlenül sem marad bennünk! Itt, az Őrségben ez jó paraszti tapasztalat útján terjedő módszer, nem is értem, hogy a média még hogy nem csapott le rá" — írja egy távoli, ausztriai kedves magyar ismeretlen.

Azt itt és most hiába firtatjuk, hogy feltétlenül ,,békebeli" osztrák—magyar gyufát kell-e használnunk, vagy megfelel a pakisztáni is, esetleg a... ruszki. De figyeljünk arra, hogy mifelénk is valós veszély lett a kullancshelyzet. Hogy az állatka milyen importból származik, vagy netán hiteles hazai ,,produktum"(?), azt ne firtassuk! Elvégre... ingyen kapjuk.