Elemzések egész sora jelent meg az elmúlt napokban, esélylatolgatások a romániai magyarság politikai jövőjéről, arról, miként befolyásolja azt, hogy külön listával indul az RMDSZ, és függetlenként méretteti meg magát az EP-választásokon Tőkés László. Magyar és román politológusok, elemzők egyaránt foglalkoztak a témával, és bár különböző módon, más szempontok szerint közelítik meg, következtetésük egybehangzó: nehéz helyzetbe került az RMDSZ, a vég kezdetét is jelentheti a szeptember eleji meg nem egyezés.
Magyar szemszögből több forgatókönyv létezik, és legbiztatóbbnak az tetszik, amely szerint a versenyhelyzet mozgósítóan hathat az erdélyi magyarságra, ha sokan elmennek szavazni — ki-ki a szívéhez közelebb álló listára —, és gyenge lesz az országos jelenlét, bejuthat Tőkés is, és sikeres lehet az RMDSZ-lista is. Ez rendkívül idealisztikus elképzelés, valóságos esélye nagyon kicsi, hisz a magyarság körében is nagy az érdektelenség, kiábrándultság, még erős kampányokkal is nehéz lesz mozgósítani a politikától teljesen elfordult tömegeket. Többek szerint a legvalószínűbb, hogy nem lesz magyar EP-képviselő. Ez esetben sem mindegy azonban, milyen arányt ér el egyik vagy másik fél. Szász Alpár kolozsvári politológus szerint a további párbeszéd szempontjából nagyon fontos lenne, hogy közeli támogatottsági arány alakuljon ki a választásokon, ha valamelyik fél ,,túlgyőzi" magát, az elmélyíti az ellentéteket.
Vízválasztónak tekinthető tehát a november 25-i választás mindenféle szempontból. Cristian Pârvulescu úgy véli, bár a győzelem pillanatnyi oxigénhez juttatná az RMDSZ-t, továbbélését mégiscsak a kudarc tenné lehetővé. Felrázná a szövetséget, és rákényszerítené, hogy szabaduljon az elmúlt években ráragadt arroganciától, a Markó—Verestóy nevével fémjelzett, ma már mind többek által megkérdőjelezett politizálástól. S ez a kudarc rákényszerítené az egyezség megkötésére is — tehetnénk hozzá.
Bármit hozna tehát az EP-választás, minden elemző számára egyértelmű, az RMDSZ és ellenzéke egymásra van utalva, külön-külön egyik tábor sem valósíthatja meg a romániai magyarság hatékony képviseletét. Az RMDSZ-nek le kell mondania teljhatalmáról, helyet kell adnia ellenzékének a döntéshozatalban, csak demokratikus politizálással biztosíthatja megmaradását. Ezt részben már felismerték vezetői, kérdés: képesek lesznek-e véghez vinni, illetve ha nem sikerül, hajlandóak-e átadni az irányítást olyanoknak, akik — a szövetségen belülről — évek óta kongatják a vészharangot, jelzik a bajt. Ez lesz a következő hónapok nagy kihívása, s eldől, az RMDSZ, a romániai magyar politizálás vagy csak néhány vezető politikus végórája jön el.
