Mikor fogorvosnőm elküldött két fogam átvilágítása végett röntgenre, akkor nem kellett kitátanom a számat, mert leesett az állam. Kiderült ugyanis, hogy az állam nem fizeti ezt sem. Százezer régi lejembe került.
Azért, hogy védjék többi testrészemet az átvilágítástól, ólommellényt tettek rám. Ha tudom, hogy az átvilágítás ellen jobb a reverenda, akkor azt kértem volna. Most átvilágítás ellen sokan reverendával védekeznek. Az ortodox egyházi főméltóságok. A pátriárkajelölteket és -választókat át akarták világítani, de nem sikerült a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak (SZIVOT). Azzal vádolták sokukat, hogy bedolgoztak. Mármint a szekuritáténak. Hat püspökről, egy püspöki helynökről és egy érsekről van szó. De vannak, akiket nem lehet vádolni. Akiknek már 1989-ben eltűnt a dossziéjuk. A múlt év végén a kémelhárító átadott a SZIVOT-nak egy listát több tucat megsemmisített dossziéról, amely 10—12, különböző felekezethez tartozó egyházi személyre vonatkozott. Pedig nincs is miért vádolni senkit. Mindenki csak a munkáját végezte. A papok gyóntatták a híveket. A protestánsokat, mert náluk a gyónás nem szokás, csak a szekusok gyóntatták. A hívek bevallották minden bűnüket. Még azt is, amit el sem követtek. A papok is csak emberek. Nekik is kellett gyónniuk. A rangban nagyobbaknak. És így tovább. De az volt a probléma, hogy a legnagyobbaknak nem volt, akinek gyónniuk. Tudvalevő ugyanis, hogy az ortodox egyház teljesen önálló. Ezért aztán ezek az igen nagy szentek szintén a szekuritáténak gyóntak, mert azok nagyobbak voltak, mint a Fennvaló. A vallomásokat le is írták, mert ugyebár a szó elszáll… Az iratra ráírták, hogy szigorúan titkos. Így megvalósult a gyónási titok is. Pláne, ha utólag elégették az iratokat. A kapcsolattartás a két intézmény között igen egyszerű lehetett. A gyóntatószékben. Nem kellett titkos találkozóhely. A szekustiszt bement gyónni, és gyóntatni. Először a szekus meggyónt a papnak, aztán a pap gyónt a szekusnak, aki megígérte, hogy nem kötteti meg a papot. És a pap is ott, helyben feloldozta. A papokat a tízparancsolat elleni vétségek érdekelték, a kihallgató tisztet a többi is. Ilyen formán jó volt gyónni, mert a bűnök széles skáláját lehetett megbánni. És a gyónás által megkönnyebbül a lélek. Tisza lelkiismerettel meg jobban lehet aludni. Az érdekeltek világosan látták, hogy ki mit vétkezett, vétett, gondolt. A gyónók meg szánták-bánták bűneiket. És megfogadták, hogy továbbra is sűrűn fognak gyónni. Ha szerencséjük volt, nem ítélték el őket, csak rájuk ijesztettek. Most nem csoda, hogy az egyház elzárkózik az átvilágítástól. Mert ezáltal megszegnék a gyónási titkot. Mármint azt, hogy ki kinek és mit gyónt meg. És az is kiderülne, hogy kik voltak a beépített gyóntatók.