Nem mondom, nem állítom, hogy a bajnoki címre is esélyesek voltunk, de zsinórban a harmadik ezüstéremre igen. Számomra nagy csalódás volt, hogy nem jutottunk be a bajnokság és a Román Kupa (RK) döntőjébe. Az előbbi elődöntőjében egy olyan Aradi ICIM győzött le, amely talán jobban akarta a finálét, mint mi. Ott volt az is, hogy a csapat egyik meghatározó játékosa, Vass Ildikó lesérült a párharc második meccsén, és sorsdöntő összecsapáson nem tudott százszázalékos teljesítményt nyújtani. Azonban nem kell a kifogásokat és a kibúvókat keresni, ami megtörtént, az megtörtént. A legfájóbb dolog azonban az RK elődöntőjében történt. Addig jól meneteltek a zöld-fehérek, és egy lépésre a finálétól megbotlottak abban a Szatmárnémeti VSK-ban, amelyet addig is és azután is ott vertek meg lányaink, ahol érték… A csapat mentségére szolgáljon, hogy hathatós bírói segítséggel győzött Szatmár, de a jobb képességű Sepsi BC-nek még ennek ellenére is simán kellett volna hoznia a meccset. Tehát az elmúlt szezonban egy bajnoki és egy RK-beli bronzzal kellett vigasztalódnunk. Együttesünk második alkalommal indult az Európa-kupában (EK), s bár ebben a szezonban is kijutott a nemzetközi sorozat csoportköréből, az európai kaland csak tapasztalatszerzésre és talán pénzkidobásra volt jó. Biztos vagyok abban, hogy kell a folytonosság az Európa-kupában, de akkor, amikor a gazdasági válság Románia kapuján is kopogtatott, a csapat pedig anyagi gondokkal küzdött, talán nem kellett volna ilyen könnyen kidobni a pénzt az ablakon. Együttesünk nyolc EK-mérkőzésből mindössze kettőt tudott megnyerni, eggyel kevesebbet, mint egy évvel korábban. Lehet, hogy az EK-szereplés ,,jól mutat" majd a Sepsi BC curriculum vitae-jében, és imázsilag is sokat nyerhet ezután a csapat. Tehát mindenki maga döntse el ezt a dolgot, hiszen az előbbi sorok csupán a cikkíró szubjektív véleményét tükrözik. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor elmondhatjuk, hogy a zöld-fehérek idei teljesítménye hullámzó volt, s a Vass Ildikó és Florina Diaconu irányította alakulatnak voltak jó és rossz pillanatai is. A leszerződött játékosok közül a legnagyobb kiábrándulást Cristina Ciocan okozta, aki mindössze két meccset játszott a megyeszékhelyi alakulatnak, és ezután a Sepsi BC sérültlistájára került. Kellemesen csalódtunk Vanessa Giddenben és a világbajnoki aranyérmes Alessandra Santos de Oliveirában, akik a gyenge kezdés után jó játékukkal sokat segítettek az A-osztályos gárdánkon. A teljes szezonban jól teljesítő Diaconu mellett keveset láthattunk a magyarországi Nagy Dórától, a szerb Irena Matovic, akárcsak egy évvel korábban, most is szó nélkül lépett le a csapatból. Kristen Rasmussen és Bianca Vescan folyamatosan azt nyújtotta, amit elvártak tőle, a szentgyörgyi játékosok pedig teljes egészében kihasználták azt a kevés játéklehetőséget, amit kaptak. De lássuk, miként vélekedik a 2009—2010-es idényről Veres Attila edző és Vass Ildikó játékos/klubelnök.

— Bár a teljes idényben nem ön irányította a Sepsi BC-t, ennek ellenére milyennek lehet megítélni a csapat idei eredményét? — kérdeztük Veres Attilától.

— Úgy látom, hogy egy második hely sokkal jobb lett volna, mint a harmadik. Ha az egészet megnézzük, akkor az aradi meccs — amely a döntőbe juttathatott volna — számunkra egy kicsit rosszul végződött, hiszen Vass Ildikó lesérült, nem tudtuk sem őt, sem a játékát pótolni. Ha azon a mérkőzésen nem történik meg ez, akkor talán azt a meccset is hozzuk, és döntősök vagyunk.

— Csalódásként éli meg azt, hogy a bajnoki döntőbe, valamint a Román Kupa fináléjába jutás előtt a költségvetésileg és tudásilag gyengébb Aradtól és Szatmárnémetitől kaptunk ki?

— Nem ismerem a másik két együttes költségvetését, így nem tudom, hogy pénzügyileg a Sepsi BC fölött vagy alatt álltak-e. Én is és a csapat is szerette volna, ha előbb végzünk. Sok oka van annak, hogy így történt az, ami történt. Számomra a legnagyobb bajt a sportcsarnok okozta. Én nagyot csalódtam. A sportcsarnok hiánya teljes egészében fejre állította a csapatot. Az együttesben voltak játékosok, akik korábban magasabb szinten űzték a kosárlabdát, és amikor meglátták, hogy hol kell edzeniük, elkezdődtek a problémák, sőt, az idény végére a két centerünk térde szét volt menve. Nem hittem el azt, hogy ilyen is megtörténhetett: nem volt, ahol játszanunk. A Târgovişte elleni meccs után mi nem játszottunk már itthon, annak ellenére, hogy Kézdivásárhelyen voltunk. Kézdi harminc kilométerre van Szentgyörgytől, így nem voltunk otthon. Ezt a játékosok is érezték. Hiányzott a szentgyörgyi mérkőzések hangulata, ezt mindenki tapasztalta, és ez meglátszott a játékon is. Ennek ellenére mindegyik kosaras lánynak megvoltak a jó és a rossz momentumai. Szerintem mindenki megtette azt, amit egy adott pillanatban tőlük el lehetett várni.

— Marad Sepsiszentgyörgyön, vagy éppen új csapat után néz?

— Jelen pillanatban várok. Szívesen maradnék. Most úgy tűnik, hogy a költségvetéssel gond van. Én úgy tudom, hogy megfelezték. Nekem nagyon fontos volna, hogy legyen egy elég erős csapatunk. Nem szeretnék úgy visszajönni, hogy tíz mérkőzésből kilencen kikapunk. Várom a csapat vezetőségének a jelét, s azt, hogy mennyi pénz lesz, és milyen játékosaink lesznek. Ha lesz csapat, akkor szívesen visszajövök.

— Te játékosként és csapatvezetőként is értékelni tudod a csapat idei teljesítményét. Elégedett vagy az elért eredménnyel? — faggatunk Vass Ildikót.

— A bajnokság kezdése előtt a célkitűzésünk az volt, hogy ott legyünk az első háromban, amit össze is hoztunk. Szerintem ez nem rossz eredmény. Játékosként az volt a célom, hogy a legjobbak legyünk, de voltak kudarcok is: a Román Kupában nem jutottunk be a döntőbe, de sajnos, a bajnokságban sem. Emellett van egy Európa-kupa-szereplésünk, amelyen tisztességesen helytálltunk. Továbbá ott van a Târgovişte elleni győzelem, amely az év legnagyobb sikere volt. Összességében szerintem újra egy jó évet zártunk.

— A szezon közepén volt egy edzőcsere a Sepsi BC-nél. Ez mennyire hatott ki a csapat további szereplésére?

— Ez is, meg minden ehhez hasonló eset befolyásolja a csapat idei teljesítményét. Nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz hatással volt-e ránk a dolog… Akkor a csapat menedzsmentje határozott az edzőcseréről, s szerintem az volt a helyes döntés.

— Egy csapatnak mindig vannak támogatói és ellenzői, s így állandóan lesznek jó és rossz vélemények az együttesről. Megérte a befektetést a harmadik hely?

— Ezt az évet mínuszban kezdtük a tavalyi problémáink miatt. Tavaly túl sok pénzt költöttünk el, idén viszont csak annyit, ami a költségvetésben benne volt. Az elmúlt esztendőbeli elmaradásokból is vissza tudtunk adni valamennyit, kiegyenlítettünk bizonyos számlákat, és az idei szezont teljesen lezártuk. Ennél többet ebben az idényben nem tudtunk volna összehozni. Idén jobb volt a csapat menedzsmentje, és én úgy látom, hogy az eredmény a fontos. De ennek a fordítottját is lehet nézni.

— A Sepsi BC-t is elérte a gazdasági válság, és a következő szezonban nem indulunk semmilyen nemzetközi kupában. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

— Sokkal nehezebb volt tavaly meghozni azt a döntést, hogy indulunk, mint most arról határozni, hogy nem. Idén egyértelmű volt, hogy nem lesz pénzünk erre. Most olyan csapatot szeretnénk összehozni, amely megállja a helyét a román bajnokságban.

— Hogyan tovább?

— A 2010—2011-es bajnokság teljes egészében megegyezik majd azzal, ami májusban ért véget. Így, hogy nem szerepelünk az EK-ban, az a célunk, hogy az első négy között legyünk az ősz végén. Amikor majd kiderül, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk, akkor a bajnokság első felére olyan csapatot kell kialakítanunk, amely az első négyben tud végezni, és januártól erősítenénk. Mindenkit megkérek arra, ne azt nézze, milyen csapatunk lesz az ősszel, hanem azt, hogy bármilyen csapatunk lesz, azt kell segíteni. A Sepsi BC játékosai kaptak már ajánlatot tőlünk, s van, aki már döntött is. Mindenkit visszavárunk. Most beszélek a játékosokról, de az első és a legfontosabb az edző, aki aláír vagy sem. Veres Attila már elmondta, ha meglesz az a pénz, amelyből egy minimálisan jó csapatot lehet összehozni, akkor visszajön.

— Milyen következő idényre számítotok?

— A 2009—2010-es szezon az elmúlt tizenöt év legerősebb bajnoksága volt, és úgy érzem, hogy a következő pontvadászat nem lesz ugyanannyira erős. Megmaradnak a jó csapatok, mint például a Szatmár, az Arad, a Craiova, az Alexandria, meg mi, de a bajnokság első felében nem lesznek olyan színvonalas mérkőzések, mint a küzdelemsorozat második körében.

M P 2P S/K 3P S/K B S/K Lp Gp P Á

Gidden 10 286 68/110 1/2 61/86 107 14 200 20.00

Diaconu 31 1068 106/212 88/224 74/107 128 112 550 17.74

Oliveira 17 525 103/174 0/0 58/123 200 8 264 15.53

Vass 29 941 123/247 32/98 67/88 117 107 409 14.10

Ciocan 2 72 3/6 5/7 7/8 11 11 28 14.00

Matovic 16 446 43/91 16/55 18/28 70 29 152 9.50

Rasmussen 30 995 95/192 9/22 57/73 315 88 274 9.13

Nagy I. 14 377 51/96 0/1 25/35 97 10 127 9.07

Vescan 17 416 36/85 7/23 11/16 74 13 104 6.12

Borş 29 427 25/66 12/37 26/40 37 39 112 3.86

Sándor 18 273 12/31 8/42 12/16 35 13 60 3.33

Csillag 11 112 10/23 0/1 6/7 13 1 26 2.36

Miska 10 60 2/6 3/8 4/5 4 2 17 1.70

Veres 9 80 5/7 1/6 2/3 12 4 15 1.67

Nagy D. 7 44 2/4 1/3 2/2 2 2 9 1.29

Szőcs 12 65 1/7 0/6 0/2 2 2 2 0.17

Kerekes 3 5 0/0 0/1 0/0 1 0 0 0

M — mérkőzések száma, P — játszott percek, 2P — kétpontos, 3P — hárompontos, B —büntető, S/K — sikeres/kísérlet, Lp — lepattanó, Gp — gólpassz, P — pont, Á — átlag

Habár nem nyertük meg a pontvadászatot, a Sepsi BC játékosai mégis ott voltak a bajnokság legjobbjai között. Gidden volt a küzdelemsorozat legeredményesebb játékosa mérkőzésenkénti 20 ponttal, s ugyanő dobta a legtöbb mezőnybéli kosarat (6,80 kétpontos/mérkőzés). A távoli lövők között Diaconu volt a második meccsenkénti 2,84 triplával. A legjobb lepattanozók között három szentgyörgyi is van: a bajnokság legkivalóbbja Oliveira volt (11,44 lepattanó/meccs), a negyedik Gidden (10,70) és az ötödik Rasmussen (10,50) volt. A gólpasszoknál is jeleskedtek lányaink: Vass volt a negyedik legjobb adogató találkozónkénti 3,69 assisttel, míg Diaconu az ötödik 3,61 gólpasszal.