Sikeresen zárult a Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett foci-vb. A sokak által a helyi viszonyok zűrzavara és átláthatatlansága, a közbiztonság vészes hiánya miatt — akárhogyan is, egy huszon-egynéhány milliós országban, amelyet törzsi, szociális és faji ellentétek is megosztanak, negyven-ötven gyilkosság történik naponta (!) — sokak által eleve rossz választásnak tartott dél-afrikai unió a szervezés tekintetében is jól vizsgázott, a világbajnokság anyagilag is sikeresnek bizonyult, ami a FIFA számára sem utolsó szempont.
Hogy aztán valóban a legjobb csapat nyert-e, s egyáltalán ezen a mamutösszecsapáson volt-e ilyen, kérdéses. Nézzük a focimaraton kuriózumait. A nyitómérkőzésen nem értettem a furcsa zajt, olybá tűnt, mintha ezer és ezer megbolydult méhkaptár kellős közepében ülnék, s a zúgást még fel is erősítenék. Kiderült, a zümmögő és időnként a bírói füttyöt is elnémító zajt a vuvuzela, a dél-afrikai szurkolók kedvenc hangszere okozza, amely fémből készült trombita. Európai stadionokba már csak ezért sem engednék be, mert a vérmes szurkolók nagyon könnyen betörhetnék vele egymás hülye fejét (!). Talán ezen is segíthet az a szemfüles hongkongi cég, amely már a kezdet kezdetén felfigyelt a vuvuzelára, és legyártatta műanyag formában is a szivárvány minden színében. A jogok természetesen nem voltak levédve, így ők tettek szert a tetemes haszonra, s nem a házigazdák. Az élet már csak ilyen. A másik szenzáció a direkt erre az eseményre készülő focilabda, a dzsabuláni volt. A játékosok sokat panaszkodtak rá, a csatárok is, a kapusok is, nem úgy pattog, másképp repül a levegőben, viselkedése, iránya legtöbbször kiszámíthatatlan… A végén megszokták. A labdazsonglőröket, Forlánt, Müllert, David Villát, Sneijdert (ők értek el öt-öt gólt ezen a vébén) ez sem zavarta. Úgy varrták be a vinklibe, mint Pelé, Puskás, Maradona vagy Gerd Müller a régi lasztit. A harmadik a játékvezetők szerepe. Feltűnően sokat hibáztak a síp mesterei, döntéseikkel mérkőzések sorsát befolyásolva. Újból felmerült a videobíráskodás is, mint más labdajátékoknál. Hogy ezt bevezetik-e, nem tudni. Pedig egyszerű lenne: a játékvezető a vitatott helyzeteket lassítva is megnézné, a hiba lehetősége is ki lenne zárva. Be kellene vezetni az aktív játékidőt is, kizárólag akkor menne az óra, amikor a labda játékban van… A FIFA viszont a legkonzervatívabb szervezet. Ezért nem tudni, lesznek-e reformok. Egyesek, például Kukorelly Endre költő, képviselő és veterán focista szerint csökkenteni kellene 11-ről 8-ra a játékosok számát, túl sokan vannak ugyanis a pályán, összevissza rohangálnak, és egymást akadályozzák. Ezért nem alakul ki nagyon sokszor igazi helyzet, s ezért (is) nyerhettek vébét a spanyolok úgy, hogy két győztes meccsükön 8 (nyolc) gólt rúgtak, amiből legalább kettő vitatható volt...
